Velünk él 1956 – erről szólt a város megemlékezés-sorozata. Az iskolákban tanárok és diákok közösen idézték fel a történteket. A város pedig most a Menekülők kopjafájánál emlékezett.
A több tízezer hazáját elhagyni kényszerülő magyar emlékére állított Menekülők kopjafájánál tartott megemlékezést Jánossomorja október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén. Az ünnepi műsor az ’56-os eseményeken vitte végig az emlékezőket, jórészt a forradalomban részt vettek érzéseinek megjelenítésével, dalban, versben.
A kopjafánál pedig koszorúkat helyeztek és fejet hajtottak a város és a helyi szervezetek képviselői. Lőrincz György, a város újraválasztott polgármestere beszédben az ötvenhatos példákon át a közösség egységének fontosságára, a közérdek iránti cselekedetre hívta fel a figyelmet. Lőrincz György korabeli tanácsi jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből is felidézte az akkori eseményeket, illetve, ahogy a helyi politika reagált a történtekre. Kiemelte, a forradalom és szabadságharc helyi eseményei még tartogatnak kihívásokat a helytörténet-kutatók számára.
Az iskolák kedden, közösen emlékeztek a történtekre a központi iskola aulájában. Erre már rég volt példa, korábban a művelődési házban tekintettek meg ünnepi műsorokat a diákok.
Most a közös emlékezés közösségi erejét is hangsúlyozta az iskolavezetés. A műsorban a diákok és tanárok a kórussal együtt idézte fel az ’56-os eseményeket. A történelmi tények mellett a dalok, emlékek, személyes történetek a forradalom mindennapjait tették érzékletessé a diákok számára.
Jánossomorja számára az október 26-i, mosonmagyaróvári sortűz is tragikus gyásznap, hiszen sok helyi vett részt a vérontásba torkolló tüntetésben, sebesült meg a határőr laktanya előtt. Köztük az életét vesztett Kelemen Rezső pusztasomorjai ipari tanuló is. Rájuk szombaton, a mosonmagyaróvári gyásztéren is emlékezhettünk.
JTV
