Az öregség terhe könnyebben viselhető azoknak, akik érzik a fiatalok megbecsülését és szeretetét. E gondolat mentén a fiatalokhoz is szólt a város idősek napi ünnepsége, ahol szívhez szóló versekkel, dalokkal köszöntötte időseit Jánossomorja, pénteken a művelődési házban. Köszönetet mondani gyűltek a fellépők a művelődési házban a város idősek napi rendezvényén. Az általános iskola tanulói versekkel fejezték ki köszönetüket, a zeneiskola növendékei pedig egy szívhez szóló tánccal készültek.
A város évente egyszer egy kellemes hangulatú műsorral köszönti az időseket. Lőrincz György polgármester elmondta, fontos, hogy a fiatalok meghallgassák az idősek bölcsességeit, tapasztalatait, ezt pedig csak úgy lehet, ha a fiatal generációk megbecsülik az előttük járókat. – „Azt látom, hogy igenis vannak olyan idősek, akik megosztják a tapasztalataikat a fiatalokkal és vannak olyan fiatalok, akik erre nyitottak, Mert nagyon fontos, hogy mindkét szereplő nyitott legyen a másikra és ha ez így lesz, akkor nem érzik magukat feleslegesnek az idősek, a fiatalok pedig olyan életbölcsességekhez, tapasztalatokhoz juthatnak, amit máshogyan nem tudnak megszerezni.”
Őri Sándor, Romhányi József nyelvtörő verseivel állt színpadra. A vidám sorok és a kiváló előadás után a kiérdemelt taps pedig nem is maradt el. Tihanyi Tóth Csaba és felesége Bognár Rita a régi idők szépségét idézték operett és magyar nóta összeállításukkal. A műsorok között persze akadt idő a baráti beszélgetésekre is. Az ünnepség célja, hogy a helyi időseket összefogják és lehetőséget adjanak nekik a szórakozásra és a beszélgetésre. A több mint két évtizede életre hívott idősek napi rendezvénnyel a város köszönetét fejezi ki az aktív életben a közösségért, a településért végzett munkáért.
JTV – KÉ
2016.11.14.
Lőrincz György polgármester ünnepi beszéde
Tisztelt Jánossomorjai Lakosok, idősek, középkorúak és kedves fiatalok!
Időseit köszönti ma Jánossomorja. De nem véletlen, hogy az imént a fiatalokat is megszólítottam. Nagyon fontos az Idősek Napján hozzájuk is fordulni. A néhai II. János Pál pápa már tizenhét évvel ezelőtt az idősek jobb megbecsülésére kérte a kor fiataljait. „A mai társadalomnak úgy kell az öregekre tekintenie, mint akik (…) az emberi és szellemi, fölbecsülhetetlen örökség fenntartói” Mert az idősek segítenek abban, hogy több emberi bölcsességgel szemléljük a földet.
II. János Pál szavai tizenhét év után is időszerűek, kedves fiatalok! A tisztelet és a szeretet az öreg emberek iránt hozzátartozik a valódi emberi civilizációhoz. Az pedig a mi feladatunk, hogy az idősek, erejük fogytával is a társadalom eleven, hasznos részének érezzék magukat!
„Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet, öregkorban már gyakorolni kell.” – írta erről a filozófus Rousseau! És hogyan is tanulmányozhatnánk jobban a bölcsességet, mint a minket körülvevő időseket hallgatva? Például arról, hogyan kellett közösen dolgozni egy ház felépítésében, egymást segíteni az ínséges időkben. Az okos telefonok és a közösségi média korában talán idejétmúltnak tartják ezt sokan.
De mégis sok lecke rejlik bennük. Megmutatatják, milyen találékonyak lehetünk, mi mindent elviselhetünk, hogyan lehetünk boldogok a sok nehézség ellenére, vagy épp arról tanítanak, hogy hogyan ne csináljuk. Magunkról, emberségünkről oktatnak.
De ezek a gondolatok az idősek számára is megszívlelendők. Bár már lassabban jár a kéz, nehezebben hajlik a derék, és talán a fontos nevek is lassabban jutnak eszükbe. De nem szabad elkeseredni, lemondani, feladva legyinteni. Mert ezek a lassabb, nehezebb, homályosabb dolgok mégis fontosak, nagyon fontosak az élethez. Sokat segíthetnek.
Mert nem az idő, vagy a tapasztalat tesz bölcsebbé. Hanem az, hogy a tapasztalatban elrejtett igazságot megtaláljuk. Már az ókori gondolkodó, Ciceró megírta, hogy „az öregség terhe könnyebben viselhető azoknak, akik érzik a fiatalok megbecsülését és szeretetét”
Kérem tehát az időseket, ne csüggedjenek segíteni nekünk, egy-egy mondattal, szóval, apró tettel. Mint amikor kisgyerekek voltunk, és a kezünket szorosabban fogták, ha látták, hogy megbotolhatunk. És kérem a fiatalokat is, hogy ebben a megabitekkel szaladó korban is figyeljenek oda az idősek szavára. Cseteljünk akár nagymamával a főzésről, viberezzünk nagypapával a kertgondozásról … Vagy menjünk át és üljünk le velük beszélgetni.
