Koszorúk az andaui hídnál és a két ország régen várt összhangja az andaui ünnepségen – ezt hozta a november negyedikei megemlékezés Mosontarcsán. A két ország vezető tisztségviselői a jánossomorjai, andaui és kapuvári gyerekek közös előadásában énekelhették az Unió himnuszát.

Közös megoldást kíván a mai menekültkérdés, ugyanúgy, ahogy hatvan éve a környékbeli magyar települések lakói is összefogtak. Ezt hangsúlyozta a november negyedikei megemlékezés Andauban. A jánossomorjai ünnepség és a határon át vonuló emlékmenet után az andaui híd osztrák oldalán folytatódott a november negyedikei gyásznap programja. Katonai tiszteletadás mellett, egyházi áldásokkal helyeztek el koszorúkat az andaui hídnál Ausztria és Magyarország vezetői kora délután. A magyar államot Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere, Ausztriát többek között Christian Kern szövetségi kancellár és Heinz Fischer korábbi köztársasági elnök képviselte. A híd magyar oldalára is átsétáltak az emlékezők, itt koszorúkat helyeztek el az egykori menekülők, és az érintett települések, köztük Jánossomorja önkormányzata is.

Koszorúzás

Az ’56-os magyar szabadságharc leverésének gyásznapja egyben az Ausztria felé meginduló menekültáradat kezdete is, amiben ez a híd szimbolikus szerepet játszott. Majdnem kétszázezren menekültek Ausztriába, közel 70 ezren e térségen át. Több tízezer ember menekült a mai jánossomorjai határon vagy Kapuvár területén keresztül e kis híd felé, ami már akkor világszerte ismertté vált.

A program Andauban, a Scheiblhofer borászatban folytatódott, itt egy korabeli tábor mutatta be, milyen körülmények várták a menekülőket. A megemlékezés tetőpontjaként jánossomorjai, andaui és kapuvári iskolások léptek fel. Elsőként a Honvágydal hangzott fel mindkét nyelven. Majd később az Unió himnuszát, az örömódát énekelhették közösen a megemlékezők a gyerekekkel. Az ünnepségen egykori segítők is beszámoltak élményeikről. Akkor a traktorok szinte megállás nélkül járták a határt, a legtöbb andaui középület megtelt menekültekkel, teát, kávét és száraz ruhákat is osztogattak, mert többen úgy úsztak át a főcsatornán. Közel 30 segélyszervezet, rengeteg európai önkéntes és sok falubeli dolgozott itt ekkor, éjt nappallá téve. Az andaui akkor az egyik legnagyobb menekülttábor volt Ausztriában, közel hetvenezren regisztráltak, vagy pihentek meg itt a 170 ezer Magyarországot elhagyóból.

Balog Zoltán miniszter beszédében kiemelte, a legnagyobb szövetségest a szomszédokban kell megtalálni, ennek jelképe a híd. Az együttműködés fontosságára pedig szerinte a közös gyerekkórus is felhívta a figyelmet. Szerinte pont a jövő generációért kell helyes migránspolitikát folytatni, figyelve a humanitásra, de nem adva fel saját életbiztonságunkat.

A miniszter megköszönte az osztrák nép segítségét, a közös emlékezés lehetőségét is. Szerinte a migráció veszélye egész Európát fenyegeti, ezért meg kell védeni jogrendünket, biztonságunkat. Fontosnak tartotta a menekülők segítését, a feléjük mutatott szolidaritást, de főként úgy kell segítenünk, hogy otthonukban nagyobb esélyük legyen a békés és a biztonságos felemelkedésre. Szerinte az ’56-ban menekülő magyarok együttműködtek a befogadó országgal, beilleszkedtek, fizettek adót és nem hoztak létre párhuzamos társadalmakat.

Christian Kern osztrák szövetségi kancellár köszöntőjében elmondta, személyesen is sokat kapott ettől a naptól. A magyar elődökkel rendelkező kancellár Magyarországon született nagyapja is 1956-ban érkezett Ausztriába. A JTV-nek kiemelte: „Nemcsak Andau számára, hanem egész Ausztria számára fontos ez a nap, ami jelképezi a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok mellett való kiállást, amiben elődeink bátor példát mutattak, számunkra pedig fontos, hogy büszkék legyünk minderre.”

Az osztrák kancellár szerint nem vethető teljesen össze az akkori menekülthelyzet a mostanival, hiszen nem egy szomszédos államban tört ki háború, forradalom, hanem világszerte mintegy 60 millió ember menekül, ami korunk legnagyobb kihívását jelenti. Úgy fogalmazott, kötelességünk a segítségnyújtás, de ne az embercsempészek döntsék el, hogy ki utazhat be országainkba. Ezért fontos az uniós külső határ közös védelme, amit a két szomszédos ország, Ausztria és Magyarország közösen végezhet.

A két ország vezetői szerint az ’56-ban megmutatkozott szomszédi segítőkészség a migránshelyzet megoldásában is fontos. Ezt jelzi, hogy csütörtökön osztrák katonai kontingens érkezett segítségül a magyar-szerb határra, mondta el a szövetségi elnök, aki szerint kötelességünk segítséget nyújtani, de ne az embercsempészek döntsék el, ki érkezhet országainkba. Egy éve még elképzelhetetlen volt ez a közös osztrák-magyar fellépés, mondta el Perényi János, Magyarország bécsi nagykövete.

Heinz Fischer korábbi államfő beszédében az ’56-os események világtörténelmi fontosságát vázolta, arról beszélt, hogy ezek a napok bebizonyították, hogy a kommunizmus emberi módon működésképtelen, azt, hogy a demokrácia fontos az embereknek, ahogy a hatalom ellenőrzése is. Hans Niessl burgenlandi tartományfőnök az andaui menekülthelyzet kapcsán a mai menekültprobléma kihívásairól is beszélt.

Lőrincz György polgármester is köszöntötte az ünneplőket, hangsúlyozva a két település történelmi kapcsolatát, megköszönve az akkor mutatott, önzetlen segítséget. Mint mondta, nem feledhetjük el, hogy a mai Jánossomorja is fontos állomása, sok önzetlen lakója pedig tevékeny részese volt a menekülők segítésének, akár úgy is, hogy vállalta a később itthon következő megtorlásokat, megfigyeléseket. A szervezők itt is elmondták, az 56-os emlékbizottság által támogatott Segítő Kötelék programsorozattal egészen tavaszig emlékezik közösen a történtekre Jánossomorja, Andau és Kapuvár.

A Segítő Kötelék programsorozat andaui fejezetét Burgenland tartomány támogatta, a programsorozat andaui főkoordinátora, Otto Gruber vezényletével. A többi programban is közös munka folyik majd, amelynek egyik célja, hogy még összébb fűzzék a települések fiataljai közötti kapcsolatot.

JTV – HT
2016.11.08.

-hirdetés- -hirdetés-