Auschwitzban az utcánkból

Harminc helyi férfit, nőt és gyereket nyeltek el a náci haláltáborok a második világháborúban. Közülük csak négy gyermek élte túl a szörnyűségeket. A történteket nem feledhetjük, és nem lehet elég korán megismertetni vele a fiatalokat sem.

A vészkorszak neve holokauszt, vagyis teljesen elégő áldozat, más néven soá, vagyis csapás.  Erre emlékeztek az iskolai emléknapon, április 16-án a jánosi felsős diákok. Erre készített mindenki számára megrázó, valósághű és érthető műsort az iskola, Herman Antal pedagógus vezetésével.

Az emlékműsor teljes felvétele
1944-ben közel egy millió zsidó élt Magyarországon. A háború után 250 ezren tértek vissza a haláltáborokból. Összesen közel félmillió magyar zsidó halt meg a vészkorszak alatt. Szinte az egyetlen számottevő zsidó közösség hazánkban maradt meg Európában.

Fotógaléria a képekre kattintva!

Az iskola fotókiállítás segítségével is bemutatta a zsidókat ért szörnyűségeket a jogfosztástól és a megkülönböztetéstől a gettókba és a megsemmisítő táborokba zárásig. De a képeken a mai Jánossomorja gyászát is láthattuk. Mosonszentjánosról 15, Mosonszentpéterről 12, Pusztasomorjáról 3 fő került a mosoni gettóba, vagyis az összes helyi zsidó lakos. Őket június 11-én szállították Auswitzba. A 30 deportáltból mindössze 4 ember, 4 fiatal érkezett haza.

 

Szívbe markoló szavalatok kísérték a beszédet. A visszatértek érzéseit is bemutatták a diákok. A hazaérkezettek azonban nem tudták feldolgozni a teljesen eltörölt múlt emlékét és nem sokkal később kivándoroltak Izraelbe. A pedagógus Veres Dávid Jánossomorjai Füzetekben megjelent tanulmány alapján dolgozta fel a történteket. A gyerekek a kiállított névsoron azt is láthatták, ki melyik utcában lakott az áldozatok közül. Ezért sokan érezték át múltat.

Az iskola énekkara komoly és remekül előadott dalokkal igyekezett bemutatni, hogy élték meg a gyerekek a holokausztot. A diákok számára érthető és átérezhető műsort készítettek, ami el is érte a célját. Ilyen volt például Rosenberg Dani balladája.

 

A városvezetés számára is fontos volt az emlékműsor, amely a helytörténeti kutatások utána  a második lépés a méltó emlékezés felé. De még a harmadik hátra van, hogy méltó tiszteletünket tegyük a helyi közösség megbecsült tagjai előtt. Lőrincz György polgármester az ünnepség után elmondta, a zsidó polgárok mind megbecsült tagjai voltak ennek a közösségnek, így nagyon fontos, hogy méltó módon, emlékhellyel tisztelegjünk előttük. Reméli, hogy jövőre ez már sikerülhet a városban.

 


A vészkorszak előítéletességét jól jellemzi, hogy a helyi zsidóság egy része valóban a közösségért sokat tett emberből állt, akadt köztük a világháborúban hősi érdemeket szerzett katona, vagy épp a sebesülteket gyógyító orvos is.

 

 

Az iskola számára fontos, hogy a történelmi tragédiákkal még időben, és hitelesen ismerkedjenek meg a diákok. „Azt szeretném, hogy olyan emberek legyetek, akik tisztelik a másik embert, tiszteletben tartják a másik ember fájdalmát.” – zárta a műsort ezzel Herman Antal, Jánossomorja Kultúrájáért Díjas pedagógus. Ezért eddig már megemlékeztek a felvidéki magyarok elűzéséről, a doni tragédiáról, Trianonról is. Jövőre a helyi németek kitelepítését dolgozzák fel a diákok.

 

Szemelvények Herman Antal beszédéből:

 

„A magyarországi iskolákban négy kötelező iskolai emléknap van: október 6-a, az aradi vértanúk gyásznapja; február 25-e, a kommunizmus áldozatainak emléknapja; április 16-a, a holokauszt áldozatainak emléknapja; és június 4-e, a nemzeti összetartozás napja (másképpen a Trianon-emléknap). Iskolánkban iskolai szinten az aradi vértanúkról régóta megemlékezünk, a kommunizmus áldozatairól még egyszer sem, a holokauszt áldozatairól most először, a Trianon-emléknapról idén harmadszor fogunk megemlékezni. Az emléknap nem ünnep. Az emberölést, a tömeggyilkosságot, a népirtást nem lehet, nem szabad ünnepelni. De emlékezni és emlékeztetni kötelességünk. (…) 

 

 

A holokauszt az a tragikus történelmi eseménysor, amikor a nácizmus nevében a második világháború idején az európai, és benne a magyar zsidók jelentős részét szervezetten és iparszerűen meggyilkolták, megsemmisítették. A holokauszt görög eredetű szó: eredeti jelentése égő áldozat, egészen elégő áldozat. Ez arra utal, hogy a megöletésük után elégették a holttestüket. Újabban gyakran használják a zsidók elpusztítására a Soá megnevezést is. Ez magyarul szörnyű csapást, megsemmisítést jelent. Vannak, akik a holokauszttal azonos értelemben használják a Judenmord (zsidógyilkosság) kifejezést.

Magyarországon 2001 óta a holokauszt áldozatainak emléknapja április 16-a. Miért? Azért, mert a német megszállást követően, 1944-ben ezen a napon állították föl Kárpátalján az első magyarországi gettót.

A 20. század két nagy nemzeti tragédiája a trianoni békediktátum és a holokauszt. Én a holokausztra is nemzeti tragédiaként emlékezem, noha nem vagyok zsidó. Én katolikus keresztény, fehér inges közmagyar vagyok. A holokauszt áldozataival együtt érzek, a holokauszt nekem is fáj. Éppen ezért a magyarországi zsidó történészektől, politikusoktól és médiától elvárom, hogy nekik is fájjon Trianon, az elszakított 3,3 millió magyar sorsa.

 

 

A zsidóság nép és vallás. Az ókorban a Közel-Keleten, Palesztinában önálló államuk volt. A római hódítás után szétszóródtak a világban. A középkorban és az újkorban diaszpórában éltek. A második világháború után megalakult Izrael Állam.

Magyarországon a 10. század óta élnek zsidók. A törökök kiűzésének idején gyakorlatilag eltűntek. A 18. századtól azonban nagy tömegekben vándoroltak be. 1910-ben 911 ezer zsidó élt Magyarországon. (A zsidók aránya a 18 milliós össznépesség 5%-a volt. A magyarság aránya 54%!) 1920-ban 473 ezer, ez a 8 milliós összlakosság 6%-a. 1941-ben 401 ezer (4%, 9 millió). A területrevíziók által megnagyobbodott Magyarországon 725 ezerre nőtt a zsidók száma (5%, 14.5 millió). 1944-ben a mintegy 100 ezer keresztény vagy menekült zsidót is beszámítva ismét majdnem 1 millió a számuk.

A világon 15 millió zsidó élt a második világháború előtt. A többségük Közép–Kelet–Európában, pl. Lengyelországban 3 millió. Magyarországon közel 1 millió. A 60 milliós Németországban félmillió. Elgondolkodtató számok. (…)

 

 

A holokauszt után mintegy 250 ezren maradtak. A mai Magyarországon kb. 100 ezer zsidó ember él. Magyarország zsidósága Közép-Európa egyetlen számottevő zsidó közössége, azaz a legnagyobb zsidó közössége. A térség más országaiban számuk mindenhol 10 ezer fő alatt van: Ausztria, Csehország, Románia, Lengyelország! Gondolkodjatok, és keressétek a válaszokat!

Németország náci vezetői 1942-ben döntöttek az európai zsidókérdés végleges megoldásáról. Ez azt jelentette, hogy a munkaképes zsidókat kényszermunka-táborokban dolgoztatták, a munkaképteleneket pedig megsemmisítő táborokban elpusztították.

Magyarország Németország szövetségese volt a második világháborúban. 1944. március 19-én a németek mégis megszállták hazánkat, és azonnal megkezdték a zsidókérdés végleges megoldását nálunk is.

Módszerek:
•Helyhez rögzítés. Ez utazási és költözési tilalmat jelentett.
•Megkülönböztető jelzés viselése. A zsidókat a felsőruházatukon 10×10 cm átmérőjű, hatágú sárga csillag viselésére kötelezték
•Kényszerlakhely kijelölése. Gettóba zárás. A gettó kényszerlakhelyet jelent, a településen kijelöltek egy szigorúan őrzött szűk településrészt. A vidéki zsidók gettókba költöztetése a falvakban a csendőrség, a városokban a rendőrség feladata volt. A budapesti zsidóságot „zsidóházakba” költöztették 1944 júniusában. Ezek hatóságilag kijelölt épületek voltak, a kapun Dávid-csillaggal.
•Gyűjtőtáborokba szállítás. A deportálás előtti gyűjtőhely legtöbbször városszéli téglagyár, ipartelep, kiürített major, tanya volt.
•Deportálás. Ez idegenbe, kényszerlakhelyre, koncentrációs táborba hurcolást jelent. Bezsúfolás a halálszerelvényekbe. A vidéki zsidóság deportálása 1944. május 14-én kezdődött. Július 8-áig 55 nap alatt 147 vonatszerelvénnyel 437 ezer zsidót deportáltak Magyarország területéről. A tehervonatok lánccal, lakattal lezárt vagonajtóit Kassán nyitották ki. Itt a csendőrkíséret létszám szerint átadta a transzportot a németeknek. A birkenaui rámpáig különlegesen képzett német rendőri osztag őrizte tovább a szerelvényt.
•Koncentrációs tábor és megsemmisítő tábor. Auschwitz-Birkenau (…)

A holokauszt magyarországi áldozatainak számát korábban 600 ezer főben adták meg. Az újabb kutatások 440 ezer és 550 ezer közé teszik, a leggyakoribb érték az 500 ezer fő. Ez a félmillió is rengeteg. Ennek a fele származott a trianoni Magyarországról, a másik fele a visszacsatolt területekről. A világ leghíresebb holokauszt emlékhelyén, a jeruzsálemi Jád vá-Sém-ben 250 ezer főben határozták meg az áldozatok számát a jelenlegi államterület alapján.

1944 tavaszáig kb. 70 ezer fő a zsidó veszteség, ebből munkaszolgálatosként 35 ezren szovjet hadifogságban haltak meg. A német megszállás után, 1944 nyarán 430 ezer zsidót deportáltak, közülük 360-390 ezren haltak meg. A nyilasok áldozata lett 60-80 ezer zsidó ember.

A vidéki zsidóság 75%-a elpusztult. A mintegy 300–350 ezres budapesti zsidóság közel kétharmada azonban megmenekült a pusztulástól. Összességében a zsidó közösség több mint egyharmada túlélte a háborút. Magyarország lakosságából 900 ezer ember halt meg a második világháborúban. Ebből 500 ezer a zsidó. Rájuk most emlékezünk. Meghalt 350 ezer magyar katona is. Rájuk sokáig még emlékezni sem lehetett.

A mai Jánossomorja Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja egyesítésével jött létre. 1944-ben a három faluban élő zsidó lakosság a mosoni hitközséghez tartozott. Mosonszentjánoson fiókhitközség működött. Imaházuk a Kápolna u. 26. szám alatt állt a Kápolna és az Iparos utca találkozásánál. A szentpéteri Schwartz Salamon volt a főállású rabbi, mellette Goldberger Bernát látta el a kántori és előimádkozói teendőket. A háború után az imaházat lebontották.

Az 1941-es népszámlálás szerint Mosonszentjános 4500 lakosából 31 volt zsidó. Mosonszentpéter 2500 lakójából 11, míg Pusztasomorja 1400 lakosából 3. 1944-ben a vármegyében két gettót állítottak föl: Győrben és Mosonmagyaróváron. A mosoni gettóba 1944. május 15-én és 16-án a magyaróvári járásból 300, a vármegye másik három járásából további 1000 zsidót telepítettek.

 

 

Mosonszentjánosról 15, Mosonszentpéterről 12, Pusztasomorjáról 3 fő került a mosoni gettóba. Vagyis az összes helyi zsidó! A mosoni gettó lakóit június 6-án vonattal Győrbe szállították a gyűjtőtáborba. Innen 1944. június 11-én indultak a szerelvények Auschwitzba. Az első transzportban vitték a 18–55 év közötti munkaképeseket. Június 14-én indult a második transzport, rajta a kiskorúak, az idősek, illetve a munkaképtelenek. A győri gyűjtőtáborban 5 ezer főt regisztráltak, a többségük életét vesztette.

A 15 deportált mosonszentjánosi zsidó emberből ketten élték túl: két testvér, az állatorvos lánya és fia. Ez a lány Burda Zsuzsanna Ella könyve c. kisregény-ében is szerepel Zsoana néven. A 12 mosonszentpéteri zsidó emberből egy lány élte túl, a rabbi 6 gyermeke közül egyedül, de további sorsa ismeretlen. A pusztasomorjai zsidó családból a szülők meghaltak, a lányuk maradt életben. Vagyis a 30 deportáltból mindössze 4 ember! Hárman egy időre visszajöttek, aztán kivándoroltak Izraelbe. Mindezeket Veres Dávid tanulmányából tudom, mely a Jánossomorjai Füzetek 2012. évi 2. számában jelent meg.

Magyarország az első világháború előtt befogadó ország volt. A dualizmus idején a zsidóság előtt páratlan lehetőségek nyíltak a gazdaságban és az értelmiségi pályákon. Mindennek ára az asszimiláció, a magyarosodás volt. A zsidóság ekkor volt a topon.

Az első világháború utáni összeomlás, a bolsevik diktatúra, a trianoni békediktátum következtében a maradék Magyarország a zsidókat megtűrő országgá vált. A zsidótörvények ellenére a magyar zsidók helyzete 1941 és 1944 között egyedülálló volt a második világháborús Európában, növekvő elszigeteltségben és félelemben, de alapvetően létbiztonságban éltek.

Magyarország német megszállásának következménye, hogy a magyar zsidóság nagy részét a háború végén pusztították el. Ha nincs megszállás, nincs deportálás. Ezzel együtt tény, hogy a deportálást a németekkel együttműködő magyar belügyi vezetés utasítására a magyar közigazgatási és rendvédelmi szervezet hajtotta végre. Horthy Miklós kormányzó felelőssége a vidéki zsidóság deportálásáért szintén megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor a budapesti zsidóság deportálását július elején leállította, ezzel kétharmadukat megmentette a pusztulástól. Ez vitathatatlanul Horthy érdeme, ezért nem állították bíróság elé a háború után.

Jó, ha tudod! A 20. század két legnagyobb népirtása a nácizmus és a sztálinizmus. A holokausztért a német és a magyar felelősöket halálra ítélték és kivé-gezték. Megérdemelték a sorsukat. A sztálini népirtásért viszont senkit nem vontak felelősségre… Megdöbbentő kettősség!

A magyarságot a háború után a győztesek kollektív bűnösséggel vádolták meg. A magyar nép, a magyar társadalom azonban nem felelős se a háborúért, se a holokausztért. Nem vagyok felelős a holokausztért; édesapám se, aki 8.-as diák volt akkor; nem felelősek a nagyszüleim sem, köztük az egyik nagyapám, aki valahol Oroszországban tűnt el katonaként. Egyik se volt náci vagy nyilas, soha nem bántottak egy zsidót sem, nem lopták el a hátrahagyott vagyonát. Parasztok voltak, nem hősök, egyszerűen csak életben akartak maradni.

Idetartozik, hogy a zsidók ellenállás nélkül mentek a gettóba és szálltak be a vagonokba. A zsidó vezetők sem adtak utasítást az ellenállásra. Miért? Fontos kérdések ezek is.

Kedves Diákok! Egy rendhagyó történelemóra végére értünk: ki érdeklődéssel, ki szenvedve, de türelmesen meghallgatott. Fontosnak tartom a múlt megismertetését, hogy hiteles képet kapjatok a holokausztról is. Bár az idő rövidsége miatt most csak mozaikképeket tudtam adni. Fontosnak tartom a múlttal, a traumákkal való szembenézést, és mindezek eredményeként a megbékélést.

Javaslom, hogy a holokauszt helyi áldozatai kapjanak emléktáblát. Azt szeretném, hogy olyan emberek legyetek, akik tisztelik a másik embert, tiszteletben tartják a másik ember fájdalmát, jelen esetben a holokauszt-túlélők fájdalmát.

 

 

Arra törekszem, hogy a történelmi évfordulóinkra méltóságteljes emlékezetkultúra alapján emlékezzünk. Ha a magyar szellemi elit, a véleményformáló értelmiség erre nem képes, akkor legalább mi, mezei tanárok tegyünk erre kísérletet. Gondolkodjatok! Kérdezzetek! Kutassatok!”

 

 

Hauptmann Tamás – JTV

-hirdetés- -hirdetés-