Ady Endre, Molnár Ferenc vagy épp József Attila legszebb művei füstös kávéházi asztaloknál születtek, akkor, amikor Európa-szerte irigyelt kávéházi irodalom élte virágkorát a fővárosban. A múlt század elejének pesti irodalmi kávéházait idézte meg Jánossomorja költészet napi estje.
Karinthy megmérte a vicc terjedési sebességét két kávéház között, kitalált egy poént, elmesélte Budán, de a viccet Pestre érve már neki mesélték. Ott, ahol papír helyett néha a kávéházi asztalokra születtek a nagy írók versei, szobrászok tervei. Ott, ahol Ady versszakonként írta és küldte nyomdába remekműveit. Rejtő Jenő készülő regényeinek soraival fizetett a kávéházban, a szabónál, amiket a mesterek a kiadónál válthattak be.
Fotógaléria a képekre kattintva!
Nagy költőink sok más furcsa, kávéházbeli szokásáról szóló anekdotákkal idézte meg a RizikóFaktor zenekar szombat este az 1900-as évek elejének pezsgő irodalmi életét. Kávéházi történetek című estjükön azt is megtudhattuk, hogy akkoriban Budapesten közel hatszáz kávéház működött, amelyek az új magyar irodalmi bölcsőinek bizonyultak, szerkesztői asztalok alakultak itt, mint például legmeghatározóbb irodalmi lapunk, a Nyugat. A dalok közé szőtt történetek segítségével visszautazhatott az időben a közönség, és egy kicsit más oldalukról is megismerhette a művészeket.
A zenekar költészet napi koncertjének repertoárja is nagy költőink verseiből állt, amelyeket nagyrészt a RizikóFaktor zenésített meg. Ady Endre, Faludy György Francois Villon fordításai, Márai Sándor, Radnóti Miklós, Rejtő Jenő, Nagy László és Gyurkovics Tibor költeményei hangzottak el dalban, de az is kiderült, hogy József Attila sorai és a Kispál és a Borz zenéje is jól megfér egymás mellett. A koncert végén a zenekar néhány saját számmal festette alá a kávéházzá alakult művelődési házban az iszogatást, beszélgetést. „Szerintem ez nagyon közel hozza az embereket a versekhez, mert dalban minden könnyebben megfogható.” – fogalmazta meg az est lényegét Nagy Anna, a közönség soraiból.
Noha a magyar történelem és a költők sorsa is sokszor az emigráció története is volt, talán azok, akik most, a 21. században kimennek külföldre, nem örökre hagyják itt Magyarországot. Ezt is üzente például a zenekar Ady Endre Föl-földobott kő című versének megzenésítésével. A közönség soraiban ülő, és kávéházi asztaloknál is segédkező Samu Fanni szerint a megzenésített versek megérinthetik a fiatalokat: „Ha versről van szó, akkor az jut eszükbe az embereknek, hogy kinyitják a könyvet és meg kell tanulni a sorokat. Ez az este nagyon jó példa volt arra, hogy a költészetet igenis lehet élvezni, és ez nagyon fontos része a kultúránknak.” Neuberger Zsolt számára is fontos volt az esten való részvétel: „Egyik oldalam azt mondaná, hogy nem kell a költészetet ünnepelni, inkább mindenkinek legyen otthon egy-két könyve, amit néha olvasgat. Másrészt azért valahol igenis kell, mert ilyenkor jut eszébe az embernek az, hogy elővegye a könyvét, mert ilyenkor kap esetleg új impulzusokat is.”
A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük. Jánossomorján a RizikóFaktor zenekar több helyi versbaráttal közösen először hat évvel ezelőtt álmodott kávéházi hangulatú estet a művelődési házba. Ez a szokatlan hangulat azóta egyre népesebb közönséget vonz. A mostani előadás első változatát először tavaly mutatta be a zenekar Mosonmagyaróváron. Most jött el az idő, hogy a legmegfelelőbb alkalommal Jánossomorján is meghallgathassák a zene- és versszeretők. Barátok, segítők, a városvezetés képviselői, sőt, a Wittmann Elekné vezette helyi versbarát kör tagjai, több mint 80-an tapsoltak a verseknek szombaton.
JV – JTV
