69 éve, 1946 húsvétján telepítették ki Mosonszentjános és Mosonszentpéter németajkú lakosait. Hamarosan hasonlóan elűzött magyarok érkeztek hozzánk a szlovák területekről. Ma országosan rájuk emlékezünk, Jánossomorján pedig a kitelepített németek emléktábláját is ma koszorúzták. Beszédes egybeesés.
A két településrész népességének kétharmadát hurcolták el a második világháború után, német származásuk miatt háborús bűnösnek bélyegezve őket. Az évfordulóra emlékezve a helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat vasárnap megkoszorúzta a két településrész templomain elhelyezett emléktáblákat, Kótai László plébános pedig imát mondott az elűzöttekért. A fúvószenekar német dallamokkal emlékezett. A mai Jánossomorja összességében nagyjából a nyolcadik legtöbb lakóját elveszített település Magyarországon.
Fotógaléria a képekre kattintva!
Szívükben magyarok voltak
Az itt élt, több mint négyezer németnek úgy kellett elhagynia házát, földjét 1946. április 23-án, hogy mindössze két órát kaptak arra, hogy a legszükségesebb holmijaikat összeszedjék és elbúcsúzzanak szülőfalujuktól, ahova soha többet nem térhettek vissza. Ők akkor nem is értették, miért kell elhagyniuk hazájukat, hisz nem követtek el semmit azon kívül, hogy német nemzetiségiként jöttek a világra és az akkori népszámláláskor német nemzetiségűnek vallották magukat – mondta a megemlékezésen Wally János, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, utalva a kollektív bűnösség elvére. „Biztos vagyok benne, hogy szívükben magyarok voltak. Kettős identitás élt bennük.” – fogalmazott. Az elnök a JTV-nek arról is beszélt, hogy Jánossomorja történelmében rendkívül nagy törést jelentett a kitelepítés, hiszen teljesen szétrombolta a két település addig egységes népességét, és évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra közösség tudott itt kovácsolódni. A megemlékezés szerinte azért is fontos, mert ma is sokan élnek Jánossomorján, akiknek hozzátartozójuktól, rokonuktól kellett akkor elbúcsúzniuk. Nem is szólva azokról, akiket az itteni németek helyére telepítettek a Felvidékről, hiszen ők is hasonló megrázkódtatást élhettek át.
Kettős emlékezés – az elűzöttek emléknapja
Ezen a napon, azaz április 12-én tartjuk a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapját is. Jánossomorjára is sokan érkeztek, jórészt Búcsról, Nagyfödémesről de több más településről is. Búcsról 11 család, 45 ember talált itt menedéket, ma négyen élnek itt közülük. Szencről 30, Nagyfödémesről 23 család érkezett Jánossomorjára. A csehszlovák nemzetállam érdekében a háborúban vesztes németeket és magyarokat meghurcolták. 700 ezer magyartól vonták meg az állampolgárságot, a választójogot, a nyelvhasználatot, járandóságaikat, földjeiket, házaikat. Kényszermunkára vitték, kitoloncoltak, szlovakizáltak őket. A lakosságcsere Magyarország és Csehszlovákia között ’47 tavasza és ’48 ősze között zajlott. A katonaság, rendőrség körbevette a magyar falvakat, néhány órát, néhány napot hagytak a csomagolásra. Nyitott teherautókon vitték őket az állomásra, onnan marhavagonokban utaztak Magyarországra. (A téma országos vetületéről itt, helyi vonatkozásairól itt olvashat bővebben)
Az egykori búcsi kitelepítettek a 2013-as iskolai emlékműsoron
