Pásztorjátékkal és szentmisével karácsonyoztak a jánossomorjai katolikus hívek. Az éjféli misén Jézus születésének régen várt örömét élték meg együtt. Kótai László atya prédikációjában elmondta, a karácsonykor érezhető szeretet az élet teljességének nélkülözhetetlen része.
A kis Jézus születését mesélték el a gyerekek 24-e délutánján. Idén a pusztasomorjai templomban láthattuk a hittanos gyerekek hagyományos pásztorjátékát. Bemutatták a szállást kereső szent családot, a segítő angyalokat. A szerény, de szeretettel adott ajándékok fontosságáról tanított a pásztorok és a napkeleti bölcsek jelenete. A templomban az angyalok végül szaloncukrot is osztottak a zsúfolt padsorok között.
Fotógalériák a képekre kattintva!
A Kótai László plébános által 30 éve összeállított és rendezett darabot lelkesen próbálták és játszották el a gyerekek. – „Sok hittanos maga jelentkezett, hogy szívesen szerepelne, örömmel csinálták végig a próbákat, az előadást. A legszebb karácsonyi ajándékom nekem tőlük van: ez a pásztorjáték.”
Az atya elmondta, a pásztorjáték a karácsonyi ünneplés kezdete, amikor felidézzük Jézus születését, megélve a tanulságokat is. Fontos ez a gyerekeknek, és a felnőtteknek is segítség, hiszen az sem másodlagos, hogy van hova elhozni a kicsiket, míg a család többi tagja az ünnepi készülődéssel van elfoglalva otthon.
Éjféli mise
A szentpéteri előesti mise után a karácsony fénypontja: a városi éjféli szentmise Mosonszentjánoson várta a lakókat. Kótai László atya prédikációjában a karácsonyt ünneppé öltöztető szeretet mélységeiről beszélt. – „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Ezért a szeretet ünnepe a karácsony. Mi ezt a szeretetet próbáljuk lekottázni, magunknak erről példát venni. Mi is úgy szeretnénk egymást szeretni, ahogy az Isten szeret bennünket.
Ilyenkor visszaemlékezünk arra szeretetre, amit a családból kaptunk gyerekként, és miután felnőttünk ezt szeretnénk adni a saját gyermekeinknek, unokáinknak, barátainknak. Ajándékkal, törődéssel, vagy úgy, hogy levelet írunk, e-mailt, sms-t, ami azt jelenti, nem feledkezünk meg rólad, szeretünk téged. Van, akinek nem boldog az ünnepe, mert valamelyik hozzátartozója, szerette, nincs közöttünk. Ez igaz, de akkor is közénk tartozik, gondolunk rájuk imádsággal, szeretettel. Az Isten családja nagy, hiszen mi mindannyian együvé tartozunk.
Akik egyedül töltötték az ünnepet, talán kicsit szomorkásak voltak, ők erősebben gondoltak vissza a régi karácsonyokra. Nekik az a vigasz, hogy nem az emberek sokasága, vagy a családtagok tömege a karácsony lényege, hanem sokkal inkább az, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Érte? … Értünk. Érted és értem, hiszen Ő személyesen hozzád jött el. A betlehemi istállóval együtt hozzád is bekopogott, azzal, hogy én itt akarok maradni veled, és szeretnék szállást venni nálad! Ez a szentáldozás lényege is. Most ugyanúgy fogadhatjuk magunkhoz, mint annak idején az emberek, akik jók voltak hozzá.
A földön békesség a jóakaratú embereknek, erről énekeltünk ma. Ez a békesség és jóakarat máshonnan nem származhat, mint Tőle, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte. Sokan sok ajándékot kaptak, de a legnagyobbról ne feledkezhetünk meg. Ő az. Aki naponta velünk van, aki megbocsájtja bűneinket! Adja meg az Isten, hogy ennek a szent éjszakának a békéjét, jóságát vigyük magunkkal minden napra, és ő legyen velünk mindenkor, hogy teljessé tegye az életünket! Ezt kívánom mindenkinek karácsonykor!”
A szentmise végén a fúvószenekar köszöntötte karácsonyi dalokkal a templomból kijövőket.
JTV
