Az egyház szentjeire és az elhunyt barátokra, családtagokra, ismerősökre emlékeztünk mindenszentek és halottak napja ünnepén. A temetők felkészülten várták a díszítőket és az emlékezőket a hétvégén. Imádságok és sírmegáldás tette idén is szebbé az emlékezést és gyertyagyújtást városunkban Mindenszentek ünnepén. Már kora délután zsúfoltak voltak a temetőkertek, ahol a hívek közös imával emlékeztek az egyház szentjeire.
“Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.”
Kótai László, Jánossomorja plébánosa mindhárom településrész sírkertjében felszentelte az idén állított sírokat és imádkozott a halottak üdvéért.
Mindhárom temetőben hosszabb nyitva tartással várták az emlékezőket, sírokat szépítőket a hétvégén.
Fotógaléria a képekre kattintva!
Voltak, akik csendesen emlékeztek, voltak, akik a kápolnáknál és a síroknál imádkoztak. Otthon is gyertyát gyújtunk ilyenkor, de mégis a sírok felkeresése, szépítése az igazi ünnep. Estére pedig már a mécsesek szőnyege díszítette a sírkerteket.
“Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.”
A legtöbben már a hét elején beszerezték a temetőkbe szánt virágokat, díszeket. Az előző évekhez képest nagyobb volt a kereslet, az utolsó napokra nem is sok virág maradt a boltokban. A legkedveltebbek idén is a krizantémok voltak. Ezeken kívül több újdonsággal is várták a vásárlókat.
Fontos azonban, hogy a külsőségek mögött ne vesszen el az ünnep igazi lényege. Kótai László, Jánossomorja plébánosa erre is felhívta az emlékezők figyelmét. Mint mondta, a halottakra való emlékezésben nem szabad, hogy a külsőségek, az anyagi dolgok merítsék ki az emlékezést, hogy lelkiismereti felszínességé fakuljon a tiszteletadás. Amikor halottainkért imádkozunk Jézus akarata szerint, akkor összeköt minket valami csendesség, a temető csendessége, az imádság. Mindenszentek alkalmat ad a környezetünkben élő igaz emberek ünneplésére is.
“Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.”
Vasárnap mindhárom településrészen ünnepi szentmisével emlékeztek a hívek, bár idén az egyházi szabályok szerint hétfőn köszönt ránk halottak napja. Ekkor hálát mondhatunk mindazokért, akik szebbé tették az életünket, de már nincsenek közöttünk.
“De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
“Lásd, téged is szerettelek.”
Kosztolányi Dezső – Szeretet – 1928
JTV
