-hirdetés- -hirdetés-

Egyszer minden magyarnak el kellene ide zarándokolnia – mondta az andau hídnál Kövér László a JTV-nek. Az országgyűlés elnöke koszorút helyezett el az emlékhelyen a közel hetvenezer menekülő emlékére, akik térségünkön át indultak nyugatra a lápos vidéken át.

Az osztrák és a magyar fél közösen koszorúzott az 1996-ban újjáépített híd emlékoszlopánál október 23-án. Kövér László, az országgyűlés elnöke a környékbeli települések és a nagykövetség képviselőinek társaságában tekintette meg az emlékhelyet. Elmondta, mindenkinek el kellene jönnie ide, és megpróbálni átélni a hazájukat elhagyók érzéseit.  Sajnos én eddig még nem voltam itt, ami kis hiányérzet is bennem, de mindenkinek el kellene jönnie ide, hogy fejet hajtson a közel hetvenezer menekülő előtt, és átérezze, milyen érzés elhagyni a hazát. Természetesen a mai kornak a mapi politikai kérdésekre kell koncentrálnia, de nem szabad elfelednünk, hogy milyen hálával tartozunk osztrák szomszédainknak az akkor nyújtott segítségért. Ez a híd az osztrák-magyar kapcsolatok szimbóluma is – utalt erre az országgyűlés elnöke.

Fotógaléria a képekre kattintva!

 

Andaui részről sokan érkeztek a hídhoz, köztük akadtak olyanok is, akik fiatalként segítettek a mentésben. A település ugyanis nagyon büszke minderre, mondta el Andreas Peck, Andau polgármestere.  – „Az andauiak emberségéről, humanitárius nagyságáról is tanúskodik ez a híd, ami sokaknak az egyetlen út volt a szabadság felé, és könyvek is születtek róla. Mi nagyon büszkék vagyunk erre a hídra.”

 

Eredeti ’56-os zászló is tisztelgett az emlékműnél

A most megkoszorúzott márványoszlop a 2000-ben elhunyt Kamenyeczky István bécsi szobrász alkotása, aki az 56-os forradalmi részvétele után maga is itt, Andaunál menekült ki az országból.

 

A híd története

 

A veszélyes mocsár a reményt jelentette 1956-ban sokaknak, mégpedig aprócska hídja miatt. Ez összeköti Andaut és Jánossomorját, mondja el Lőrincz György, Jánossomorja polgármestere, aki október 22-én kísérte el stábunkat a hídhoz.

A lápos mocsár kis hídja, pont megközelíthetetlensége miatt a legtovább nyitva maradt menekülési lehetőség volt a forradalom végnapijaiban, így sokan indultak erre. Három út kínálkozott, Kapuváron, a kisvasút segítségével, vagy Mosonmagyaróvárról gyalog Császárréten és Jánossomorján keresztül a Hanság felé. A veszélyesebb mód a főúton, járatos busszal, vagy más alkalmi közlekedési eszközön Jánossomorján át, onnan pedig a menekülők útján, a mai Tarcsai utcán, a Hanyon keresztül.

Fotógaléria a képekre kattintva!

A helytörténet-kutatóként a témával sokat foglalkozó polgármester elmondta, a híd eredetije a mostani emlékhelytől pár méterre állt, közel a magasfigyelő toronyhoz.

A határ lezárásáig közel hetvenezer magyar menekült át itt Ausztriába, jó részük a hídon, vagy annak romjain.  Itt akkor csatornát tisztító kotróhajók is állomásoztak, amik szintén sok embert segítettek át a túloldalra. Még karácsonykor is szöktek át a menekülők. Többen eltévedtek, megfagytak a mocsárban. A biztonságos csapásokat ismerő helyi lakosok sokakat kalauzoltak. Voltak olyanok, akik emberségből, jó szándékból tették mindezt, de voltak olyanok is, akik bizony anyagi megfontolásból és elég komoly pénteket kértek ezért a vezetésért – mondta el Lőrincz György.

 

 

Az osztrák fél mindent megtett a menekülőkért. Az andaui gazdák a lápot járták, az átfázott emberek után kutatva, a faluban az osztrák Vöröskereszt állomást rendezett be.

A történelmi tragédia emlékét a hídtól Andauba vezető út mentén felállított szobrok is őrzik.

 

 

HT – JTV