Az aradi vértanúkra emlékezett a Klafszky-tagiskola hétfőn, a nemzeti gyásznapon. Az iskolai ünnepségen az ötödikesek hatodikosok idézték meg a tizenhárom vértanút, azok utolsó mondataival.
Aradon aznap 13 magyar főtisztet, Budán a magyar miniszterelnököt végezték ki. Sokak követték őket, többeket végeztek ki, vagy ítéltek börtönre. Prátser Krisztián történelemtanár elmondta a gyerekeknek, március 15 és október 23 fontos és nagy nemzeti dátumunk, de október hatodika is legalább ennyire fontos, bár talán elhalványul az ünneplése. „De nektek úgy kell erre gondolnotok, hogy nekünk, magyaroknak ez egy olyan évszám, amit nem lehet elfelejteni!”
Október hatodika 1849-óta a magyar golgotát jelenti, amikor a sértett osztrák nemzeti büszkeség és a túlbuzgó Haynau kegyetlen bosszút állt a szabadságukért lázadó magyarokon. A császár hadai vereséget szenvedtek Magyarországon, a lázadókat csak az orosz cár segítségével tudták legyőzni. Ezért, ezt jelezve sok magyar sereg az oroszok előtt tette le a fegyvert. A szégyen haragra gerjesztette az osztrákokat. Azokat a katonatisztek, akik az osztrákok előtt tették le a fegyvert, golyó általi halált kaptak, mintegy kegyelemből. Azok, akik az oroszok előtt, a bűnözőknek kijáró kötelet kapták. Az osztrákok bosszút lihegtek a nemzetközi felháborodás ellenére is. A császár szabad kezet adott a magyargyűlölő, szadista Haynaunak, aki könyörtelenül kivégeztette a főtiszteket. (Volt, aki császári kegyelmet kapott, de Haynau ennek megérkezését nem várta meg.) Az elharapózott bosszúért aztán később le is váltották a táborszernagyot.
„Az aradi vértanúk méltósággal várták a sorsuk beteljesülését. Haláluk előtt már tudták, hogy neveikre örökké emlékezni fognak.” – mondta el a diákoknak Prátser Krisztián. A megemlékezésen gyertyákat gyújtottak a diákok.
Az aradi tizenhárom
Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
2. Dessewffy Arisztid, tábornok,
3. Kiss Ernő, tábornok,
4. Schweidel József, tábornok,
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
5. Lovag Pöltenberg Ernő, tábornok,
6. Török Ignác, tábornok,
7. Láhner György, tábornok,
8. Knezich Károly, tábornok,
9. Nagysándor József, tábornok,
10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
11. Aulich Lajos, tábornok,
12. Damjanich János, tábornok,
13 Gróf Vécsey Károly, tábornok.
1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még három honvédtisztet végeztek ki: augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott. Szintén kivégezték a cseh származású, németül beszélő, de a magyar hazáért harcoló báró Hruby Gyulát.
Batthyány
Batthyány Lajos miniszterelnököt az ellene hozott koholt vádak után végül halálra ítélték. Az uralkodó esetleges kegyelmét kikerülve a hatóságok Pestre szállították, ahol Haynau nem mérlegelt, elrendelte Batthyány felakasztását. Ő azonban a felesége által bejuttatott tőrrel sikertelen öngyilkossági kísérletet tett. Nyaki sebei miatt kénytelenek voltak golyó általi halálra ítélni. Október 6-án a pesti Újépület udvarán kivégezték a magyar miniszterelnököt, aki a súlyos vérveszteség miatt ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett és „Éljen a haza! Rajta, vadászok” kiáltással fogadta a tűzparancsot.
JTV
