A Csallóköz és a Felvidék népviseleteit hozták el hozzánk testvértelepülésünkről. Simek Viktor festménykiállításán a zoboralji asszonyok, lányok viseleteit csodálhattuk meg a Kozma Galériában, amely minden évben kiállítással köszönti a Városnapokat.
Rábaközi népdalokkal fogadta a Búzavirág Kör kórusa a Nyitra menti Zoboralja népviseletbe öltözött asszonyait, lányait. A cserekapcsolat szó szerint képletes: a zoborlajai viseleteket, hajfonatokat, fejdíszeket nézhettük meg a Kozma Galériában csütörtökön Simek Viktor festő tárlatán.
Fotógaléria a képre kattintva!
A művészt testvértelepülésünk, Nagyfödémes invitálta Jánossomorjára. Száraz Erzsébet, városunk tiszteletbeli polgára mutatta be a képeket és az ott élőket. (Ünnepi beszédét a cikk végén olvashatják)
Simek Vitkor tanár, karnagy, pályája során számos kórust vezetett és vitt sikerre. Lőrincz György alpolgármester megnyitójában elmondta, már korábban is volt alkalmuk megismerkedni a kiállítóval, hiszen a Társaskör tagjait szíves és emlékezetes vendéglátással és idegenvezetéssel fogadták korábbi ottjártukkor.
A városnapokat mindig kiállítással köszöntő Kozma Galéria is örömmel üdvözölte a vendéget. Glázer Norbert elmondta, nagyon jó kapcsolatot ápolnak födémesi barátaikkal, ezért különösen fontos számukra, ha ők hoznak tárlatot hozzánk. A képanyag most is nagyon erős, nemcsak tartalomban, minőségben is kiváló képeket láthatunk. Az akvarellek is figyelmet érdemelnek, de érdekes, ahogy a keleti utazásai során az ottani női viseleteket ihlették az alkotót. A zoboralja környéki viseletek megörökítése azonban a művészeten tovább mutat.
Fotógaléria a képre kattintva!
Simek Viktor a JTV-nek elmondta, hogy a népdalból jutott el a viseletek megfestéséig, vagy a csodálatos viseletek vitték közel a népdalhoz, maga sem tudja. Ám munkásságával arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy őseink ezen ránk hagyományozott örökségét ápolnunk kell, mert óriási értéket képviselnek!
A Nyitramenti Zoboralja a legészakibb, még összefüggő magyar nyelvsziget a Kárpát-medencében. Közel 1500 fős magyarsága székely eredetű palóc népesség, akiket egyre jobban sújt az asszimiláció. A település híres szülötte Esterházy János mártír politikus. A község viselete a magyarság önazonosságának része, de már ott is eltűnőben van, azért is fontos megörökítése. A helyi kórustagok szerint a viseletek megőrzése, használta akár ünnepnapokon, különleges eseményeken, jó példa lehetne itthon is. A mester nagy örömmel fogadta, hogy kórusénekkel és helyi népdalokkal köszöntötték. Ismerkedésre, tapasztalatcserére is fordított időt.
A tárlat október 12-ig látható.
Száraz Erzsébet megnyitó beszéde:
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégeink!
Engedjék meg, hogy én is sok szeretettel köszöntsem önöket a Nagyfödémesi Kulturális Központ, az idén 65.születésnapját ünneplő Csemadok, minden nagyfödémesi lakos és minden felvidéki magyar nevében. Külön öröm számunkra, hogy ismét elhozhattuk egy felvidéki magyar alkotásait, hogy a jánossomorjai képzőművészetet kedvelők is megismerhessék munkáját. Tettük ezt azzal a nem titkolt vággyal, hogy a látogatók minél távolabb vigyék el hírét. Mert úgy gondolom, hogy érdemes, hiszen ma ismét részesei lehetünk majd a csodának, amit az emberi kéz és szív alkotni képes.
Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy röviden bemutassam a mai kiállítás főszereplőjét, a szlovákiai magyar kulturális élet egyik jelentős személyiségét, Dr. Simek Viktort, a Magyar Kultúra Lovagját. Engedjék meg hát, hogy néhány gondolat erejéig végigkísérjük a mester művészi pályáját. Szándékosan nem képzőművészeti pályát mondtam, mert személyében olyan embert ismerhettünk meg, akinek művészeti tevékenysége szerteágazó.
Dr. Simek Viktor, rajztanár és karnagy, Zoboralja, a felvidéki magyar nyelvterület peremvidékének szülöttje. Kántor-tanító családban született 1941. október 28-án, Zsérén. A tanítói oklevél megszerzése után Ipolyszalkán, Köbölkúton majd Nagykéren tanított. 1971-ben Gímesre került, majd fordulat után 1990 óta nyugdíjba vonulásig /2003/ az iskola magyar tagozatáért felelős igazgatóhelyettese volt. Művészi tevékenysége szerteágazó. Nyolc éven át a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Zenei Tanszékén karvezetést és vezénylést tanított. A magyar énekkar karnagya volt. Karnagyi tevékenységének további állomásai: Nyolc éven át vezette a Nagykéri Alapiskola Gyermekkarát, a Csemadok Nagykéri Férfikarát és Vegyeskarát. Tizennégy éven át volt a Csemadok Zsérei Vegyeskarának és Női Karának karnagya. Nyolc éven át vezette a koloni Zobor Hangja Vegyeskart, valamint harminckét éven át a Gímesi Alapiskola Gyermekkarát. 1991 óta a ZOBORALJA zsérei női kar karnagya, melynek 2012-ben a harmadik CD-hanghordozója látott napvilágot.Két éven át vezette a Gímesi Hagyományőrző Csoportot, 2003-ban Csitár községben menyecskekórust alapított. Eddig két hanghordozója látott napvilágot. Az „A csitári hegyek alatt“ és az „A csitári hegytetőn” c. CD-k Csitár és környéke népdalait ismerteti. A Csitári Menyecskekórus „Szeretet áradjon köztünk…” c. 3. CD-je egyházi énekeket tolmácsolja.
Sok időt szentel a népdalok és az egyházi énekek feldolgozására. 1978-ban a „Kár lenne elfelejteni…” kiadvány társszerzője volt. Társrendezője volt a Farsang a Zobor alatt népszokás TV-dokumentumának, lektorálta a „Karének a pedagógiai iskolák számára” című tankönyvet. 2001-ben a Bárdos Hetek nemzetközi énekkari fesztivál főrendezője volt Zoboralján. 2012-ben jelent meg az „A templom dala“ c. kórusgyűjteménye. Képzőművészetét a 2007-ben jelent meg a Zoboralji színek és a 2013-ban megjelent Zoboralja népviselete c. könyveiben is bemutatja. 1976 óta több kiállításon vett részt Szlovákiában, Magyarországon, Cseh- és Németországban. Az énekkari mozgalomban elért eredményekért, valamint a határon túli magyar kulturális örökség megőrzéséért több elismerést kapott. 2002-ben Budapesten a Magyar Kultúra Napja alkalmából lovaggá ütötték. Átvette a Magyar Kultúra Lovagja megtisztelő címet.
Szeretném elmondani, hogy nem vagyok műértő, sem képzőművészeti szakember, csak egy egyszerű halandó, aki szereti a képzőművészet, s munkámból kifolyólag próbálok teret adni a művészeknek alkotásaik bemutatására. Annak különösen örülök, hogy a mester alkotásait bemutathatom itt Jánossomorján is, hisz neki is személyes ismerősei vannak már itt. Nagyfödémesen együtt szerepelt az egyik Mátyusföldi Fesztivál alkalmával a Zoboralja zsérei nőikar és a jánossomorjai Canto Excolo kamarakórus. S egy másik alkalommal a Társaskör Egyesület kiránduló csoportját fogadták sok szeretettel a Zoboralján kedves feleségével, Veronikával, akit ma szintén itt köszönthetünk, és kalauzolták őket Zsérén, Csitáron és Pogrányban. Már volt alkalma találkozni a Glázer-Kozma házaspárral is.
De most már ejtsünk néhány szót magáról a tárlatról: A zoboralji népdalok csodálatos világán keresztül jutott el e táj népviseletének tanulmányozásához és művészi ábrázolásához. Figyelmét egyre jobban lekötötte e színpompás népviselet, amely festői tevékenységének meghatározó ihletőjévé vált. A festőművész ez irányú tevékenysége rendkívüli jelentőségű, mert míg Zoboralja magyarsága napjainkban is elevenen őrzi népdalait és szokásait, addig népviseletét kiszorítja a modern kor öltözködési kultúrája, s ma már csupán az idősebbek viselik. Dicséretes, hogy a festő nem engedett a népviselet túláradó gazdagságának, hanem megmaradt a kulturált festői színhasználatnál. Alkotásai között találunk több olajfestményt, akvarellt, pasztellt, valamint néhány temperát és rajzot. A festő mindig újat alkotó művészi képzelet segítségével tárja elénk néprajzi vonatkozású témáit, amelyek a stilizált vagy néhol dekoratív jellegű megformálás ellenére is az ihletet felkeltő népviseleti formák hangulatát idézik. A népművészeti témákon kívül a klasszikus festészeti műfajokat is kedveli. Figyelemre méltó virágokat ábrázoló csendéletei révén igyekszik e természet adta alkotások színpompáját és formagazdagságát elénk tárni. Ezekben az alkotásokban is, akárcsak a folklór tematika esetében, ugyanolyan érzelmi megnyilvánulással, tisztelettel válaszol az akvarellfestés technikai követelményeire. Ízlésesen oldja meg a könnyed átmeneteket a leíró részletek és a bőségesen vászonra vitt színes területek között, amik a festő munkamódszerének köszönhetően harmonikus és természetes egységet alkotnak. A művészi igénnyel kifejezésre juttatott formák a tájképeiben markánsabban érvényesülnek, mégpedig a tárgyiasság, prózaiság és a szerző fegyelmezett lineáris kézirata által lírai absztrakcióvá válnak. Ezekben az akvarellel festett képekben fokozatosan eltűnnek a kompozíciót alkotó elemek körvonalai, és a pasztell tónusok lágy átmenetei összekötik a láthatárt az égbolttal.
Azt, hogy Simek Viktor tág szemmel néz a világra, fogékony az új dolgokra, bizonyítja az a néhány képe is a mai tárlaton, amelyek egy más világba kalauzolnak bennünket. Az egyiptomi, marokkói és tuniszi asszonyok viselete kapcsán egyszeriben az Ezeregyéjszaka meséinek birodalmában találjuk magunkat. Csak egy pillanatra be kell hunyni a szemünket, s képzeletünkben elénk tárul a csodás arab világ.
Képeiben a színek, a tónusok, az árnyalatok látvány és hang szempontjából egyaránt jelentős szerepet játszanak, ugyanúgy, mint Simek Viktor egész életművében. Életműve az ember művészi vallomása, az emberé, aki szívvel-lélekkel él és alkot.
Művészete a zoboraljiak számára a szűkebb értelemben vett hazát jelenti, mert alkotásain nemcsak Zoboralja festői szépségű tájait ismerhetjük fel, hanem e vidék színpompás népviseletének ábrázolásával felelevenednek előttünk az egyes zoboralji községek öltözködési szokásai és gazdag néphagyománya is. E festmények a művészi ábrázolásmód ellenére is olyan élethűek, hogy szinte hallhatjuk Zoboralja népének ízes palóc nyelvjárását, látjuk jellegzetes alakjait.
A festmények megtekintése kellemes művészi élményt nyújt azoknak is, akik népművészetünk rajongói, de nem csalódnak azok sem, akik az ecset vonalvezetésének és a színek gazdagságának harmonikus szépségére áhítoznak.
A mai kiállításon csak egy töredékével ismerkedhetünk meg a mester csodálatos alkotásainak, de ez is ez is képet ad arról, hogy mindenekfelett szereti az embereket és szülőföldjét. Ő maga erről így vall: „Hazánkat és népünket csak akkor szerethetjük igazán, ha jól ismerjük múltját és ennek fontos részét, a néphagyományt. Szülőföldem Zoboralja megragadó tája, színpompás népviselete nem merülhet feledésbe.“ Simek Viktor költői lélekkel megáldott művész. Csodálja mindazt a szépet, amely mindennapjainkban körülvesz bennünket. Felfedezi a csodát, amit rohanó világunkban mi nem is mindig veszünk észre.
Tisztelt jelenlevők, hölgyeim és uraim!
Egy-egy kiállítás mindig valami szépet, valami felemelőt, valami mást tár elénk. Csak engednünk kell, hogy átjárjon bennünket a színek, a hangulatok jellegzetes világa, varázsa. Tegyék ezt most is. Nyissák ki szívüket és lelküket, hogy befogadhassa mindazt a szépet, amit Simek Viktor ma elénk tár. Ezekkel a gondolatokkal szeretném megnyitni, s az önök megtisztelő figyelmébe ajánlani a mai tárlatot.
Befejezésül kívánok a mesternek elsősorban jó egészséget, alkotókedvet, sikerekben gazdag művészpályát, kitartást, hogy még sokszor gyönyörködhessünk alkotásaiban. S önöknek mindannyiuknak kívánok szép és gazdag művészi élményt.
