Egykor két szögesdrót között élte mindennapjait a közeli Albertkázmérpuszta. Bár az idők során sokan elköltöztek, az ott kialakult, erős közösséget mutatja, hogy minden éven találkozóra gyűlnek össze az egykori kázmériak az ország minden szegletéből, hogy felelevenítsék a régi szép időket.
Fúvószene köszöntötte az egykori albertkázmériakat szombaton a település szívében. Az elszármazottak találkoztak a fogadóban, hogy felidézzék a régi emlékeket. Ebben a most megjelent hiánypótló helytörténeti könyv is segítette őket. Köszöntötték egykori tanítóikat is, így Riba Lajosnét és Karácsony Gézát is.
A Várbaloghoz tartozó település a környék egyik ékszerdoboza. Egykor Mária Terézia birtoka volt, aki vejének, Albert Kázmér főhercegnek ajándékozta az 1700 évektől létező telepet, ami sokáig a monarchia legszebb majorsága hírében állt. 1950-ben felépül a vasfüggöny a falu határában, 1966-ban a magyar oldalon is kerítéssel vették körbe a disszidálási lehetőségeket rejtő falut. A műszaki zár teljesen bezárta a lakókat, csak engedéllyel lehetett közlekedni. A bezártságban azonban igazi közösség szerveződött.
Az állami nyomás ellehetetlenítette az ittlakást, sokan költöztek el, vagy vándoroltak ki, számos család azonban maradt, akik ma is visszavárják a rokonokat és szívesen fogadják az ide költözőket. A békés vidék ugyanis ma már vonzza a turistákat, a hétvégi házakat vásárló külföldieket.
A vasfüggöny már a múlté, az elzártság azonban nem, Albertkázmér számára most a magyar oldalon ide vezető rossz út felújítása lenne az életbevágó – erre is szerették volna felhívni a figyelmet a szervezők, többek között Nagy István államtitkár meghívásával, aki a kiadvány létrejöttét is támogatta.
HT
