Izzó fémek, fojtó szagok, óriási hőség, fémes csattogások – a régi kovácsműhelyek elengedhetetlen részei voltak a régi jánossomorjai mindennapoknak, mára azonban egy sem működik belőlük, és a régi emlékeket is nehéz már összeszedni. Az utolsó pillanatban vállalkozott erre a Helytörténeti Gyűjtemény egy kiállítása, ami a régi kovácsműhelyek eszközeit, történeteit mutatja be.
Mátyás Ferenc nyugalmazott pedagógus az egykori kovácsműhelyek eszközeit gyűjtötte egybe és beszélgetett el a szakma fortélyait féltve őriző, régi mesterekkel, családjaikkal, hogy megőrizzen még valamit az egykor zsongó életű műhelyek füstös légköréből.
Egykor a kovácsok a mindennapi élet részei voltak, hiszem a fémek bármiféle megmunkálásához szinte mindig mesterhez fordultak az emberek. A múzeum hétfőn nyílt tárlatán a helyi műhelyekbe kalauzoltak minket.
A három településen volt, hogy 12 kovácsműhely is működött egyszerre. A gazdaságban, a ház körül bármilyen fém eszközt ide hoztak gyógyítani a gazdák, de a lovak nem is veszélytelen patkolása is itt folyt. A ló a gazdaság legnagyobb értéke volt, ezért különös ügyességet vártak el a kovácsoktól.
A régi eszközökre is ráismertek itt az egykori gyerekek, hiszen a tárlatban igyekeztek összegyűjteni a ma már kallódó szerszámokat. A jánossomorjai kovácsok jó hírben állottak. A TSZ-esítéssel e műhelyek is a gazdasághoz tartoztak, sokat összevontak. A modern technika térnyerésével azonban eltünedeztek. Mára egy műhely sem tart nyitva.
A szervezők szeretnének később egy műhelyet is megnyitni a látogatók előtt. Addig is a tárlat fogadja az érdeklődőket, augusztus 29-ig. A kiállításon egyébként Mátyás Ferenc helyi kapukat megörökítő grafikasorozata is látható.
HT
