A város határában elesett magyar és német katonáknak állítottak kereszteket szombaton. Városunkban helyi civilek vállalták fel a hősi halottak máig homály fedte sorsának tisztázását. A honvédelmi tárca májusban záruló hadisír felmérésében is ők segítették az önkormányzatot. Ilyen alapos vizsgálat még nem zajlott Magyarországon.
1945 tavaszán a város határában elesett három magyar és két német katonának állított jelképes kereszteket avatták és szentelték fel szombaton. A keresztek kihelyezését az önkormányzat és több helyi civil is segítette, a sírkövet is felajánlásból készítette Szalai Ádám sírkő-faragó szakember. A magyaroknak állított kereszt a Hanság-nagyerdei bekötővel szemben, a föld szélén található. A németek elestének helyét jelölő emlék szintén a csornai határban, 86-os út szélén, az egykori TSZ ólak felé vezető mellékútnál áll.
-„Nagyobb szeretet senkinek sincs, mint ha valaki életét adja övéiért!” – ezzel a bibliai idézettel kezdte Kótai László plébános a sírkeresztek felszentelését. A keresztek felállítását kezdeményező és a hősi halottak történetét kutató Veres Dávid a megemlékezését egy Gulag-fogolytól származó idézettel kezdte: – „Egy háborúnak akkor van vége, ha eltemették a halottakat. Így talán a 86-os út mellett elesett öt katonának is véget ért a világháború.”
A harcok áprilisi elvonultával az akkor 17 éves Wenesz Károlyt a szovjetek az elesettek eltemetésére is kivezényelték. A fiatal csak nemrég szökött meg Németországba vezényelt levente egységétől, hogy itthon maradhasson, így különlegesen megértette azokat a magyarokat, akik hazájukban akartak maradni, így estek áldozatul az orosz vagy a német puskagolyóknak. A későbbiekben a császárréti kanyarban elhelyezett kőkeresztet is segített felállítani. A megemlékezésen saját élményeit is megosztotta a résztvevőkkel. A szombaton felszentelt egyik kőkereszt három magyar katonára emlékezik, akiket a németek lőttek le. Történetüket Wenesz Károly mesélte el. –„Ez a három katona aki itt nyugszik egy oldalkocsis motorral akart az oroszokhoz hajtani, hogy megadják magukat, jöttek is az úton fehér zászlóval. Az oroszok innen 1 km-re voltak, a csőszháznál, ahol két napig álltak. Mire a három katona ideért a nagyerdei bevezető úthoz, az ott elbújt német katonák tüzet nyitottak rájuk. Ekkor mind a három magyar katona meghalt. A meghalt katonák nagyjából másfél hétig itt feküdtek, míg a községi bíró megbízásából a község emberei el nem temették őket. A németek kitelepítéséig a német lakosság gondozta a sírjukat.”
A külterületi összecsapások a szentpéteri Kiserdő mellett két német áldozatot követeltek. A harcok után sokáig az ő nyughelyüket is keresztek jelölték. Most megújították ezeket az emlékhelyeket is, hogy mindenkit emlékeztessenek a múltra. Wenesz Károly elmondta, bár a keresztek egy nagyon forgalmas út mellett vannak, de a jövőben egyre többen fogják megtudni, hogy ez a két emlék mit jelképez, és reméli, hogy ha csak egy kalapemeléssel is, de megemlékeznek az emberek arra, hogy ezek a katonák az életüket adták a hazáért.
A kutatók nemrég az orosz nagykövetséggel és az itt elhunyt szovjet katonák hozzátartozóival is felvették a kapcsolatot. Idén a honvédelmi tárca egy eddig egyedülálló, az országot átfogó hadisír-kutató programot indított, hogy felmérje a hazánkban nyugvó hősi halottakat. Az önkormányzat hivatala és a kutatásban részt vevő civilek kiderítették, hogy a város kül- és belterületein összesen 14 háborúban elhunyt katonát temettek egyéni vagy tömegsírokba.
A hősök napját minden év májusának utolsó vasárnapján tartják Magyarországon. Másfél évvel az első világháború kitörése után egyre sűrűbben érkeztek a magyar családokhoz a hősi halálokról, eltűnésekről szóló hivatalos értesítések. Ekkor báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy indítványozta, hogy minden községben kőemlékkel emlékezzenek meg a világháborúban elesett hősökre. A Mosonszentjánoson fennmaradt fényképek és beszámolók szerint az 1940-es évekig rendszeresen megemlékeztek a halottakról a Hármashalomnál. Később a diktatúra szimbolikus tartalma miatt betiltotta az ünnepet, és csak később a rendszerváltás után került újra a köztudatba.
Veres Dávid szeretné, ha ezentúl minden évben ünnepségekkel emlékezne a város a hősi halottakra. A Valaha volt Jánossomorja helytörténeti fotóblog közlése szerint az első és második világháború pusztasomorjai, mosonszentjánosi, mosonszentpéteri és az ide tartozó majorságok több mint 680 hősi halottjára emlékezünk Jánossomorján.
A helyi harcokról és az áldozatokról bővebben olvashatunk a Jánossomorja Füzetek utolsó előtti számában.
KÉ – HT
