Rejtett értékünket mutatja a meg a Kozma Galéria. Móczi Sándor festő több mint tíz éve él Jánossomorján, kiváló képeiből, grafikáiból azonban most nyílt először kiállítás. A művész fiatalon, budapesti alkotókörökben ismerkedett meg a különböző technikákkal, mára a helyi képzőművészeti szakkör aktív tagja lett. Most eddigi munkásságát átfogó tárlatot mutat be.
Egy élet képeit mutatta be Móczi Sándor az érdeklődőknek szombaton este a Kozma Galériában. A linómetszések mellett láthatunk grafikákat, tanulmányrajzokat, festményeket. Képeit a változatos színhasználat jellemzi, amely néha egzotikus, merész, de összességében nem irreális, egyensúlyban van, sőt, komoly is tud lenni.
A művész már gyermekként is kiemelkedően jól rajzolt. Budapesten és Lengyelországban is volt már önálló kiállítása. A rivaldafényt kerülő helyi alkotó most közel 50 képpel mutatkozik be a városi közönségnek.
A festészet hobbi, a hétköznapokban séfként dolgozó művész közel 20 évet töltött el hajószakácsként, bejárva mindegyik kontinenst. Mediterrán hangulatot idéző festészetében ezek az élmények is inspirálták. Mint mondta, gyermekei unszolására merészkedett ki a közönség elé.
Móczi Sándor városunk meghatározó helyeit is megörökítené, hogy ezzel is közelebb kerüljön az itt lakókhoz, és már most jelentkezett pár, helyi témájú képpel. A kiállító mára a helyi képzőművészeti szakkör aktív tagja.
A kiállítást április 27-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Kozma Galériában.
KÉ
A kiállítást Veres Dávid nyitotta meg. Méltatását alább olvashatják!
“Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eredeti Móczi Sándor festmények közt nőttem fel, ugyanis keresztanyám keresztapjáról van szó. Eddig csak a rokonság, illetve az ismerősök szűk köre ismerhette képeit, sokan talán nem is sejtették róla, hogy ilyesmivel foglalkozik. Jogosan merült fel a kérdés az egyszeri helybéliben, ki ez a jóképű fiatalember a postán, boltban, vagy biciklivel az utcán. Hát most ez is kiderül.
A családi ösztönzésre létrejött kiállítás egyik nem titkolt célja is az, hogy ez a helyzet megváltozzon, megismerje a település lakossága nevét, illetve képeit, ami által szeretne belépni abba a közösségbe, annak kulturális vérkeringésébe, ahol már 13 éve él.
Egyelőre magányos farkasként alkot, főleg magának és családjának, de most nyit a közönség felé. Kettős dolog ez a tárlat, mint mondta, a bemutatkozás mellett egy kis kontrollt is jelent Edit részéről szakmailag, nehogy rossz irányba szaladjon el.
A közel 50 kép egy retrospektív tárlatot alkot, bemutatkozó jellegű összegzés az eddigi munkáiból, melyek közt szerepelnek kezdeti művek is, rajzok, skiccek, előtanulmányok, linóleum metszetek, kísérletezőbb képek is. És talán az útkeresés is kirajzolódik a néző számára.
Mindenképpen meg kell említenünk néhány életrajzi információt is, hisz úgy teljes a kép. Móczi Sándor 1951-ben született Dunabogdányban, a Duna-kanyarban, élt és járt sokfelé, de erről majd később. A festés több mint hobbi számára. Mindig is szeretett rajzolni, általános iskolában Országos Gyermek Rajz Kiállításon is indult 1965-ben, volt kiállítása már a budapesti Postás művelődési központban, a műszaki egyetemen, illetve 1975–ben a lengyelországi Bialystokban is, és most 2013-ban itt, Jánossomorján, mondhatni hazai közönség előtt.
Semmiképp sem idegen, de az élet úgy hozta, hogy későn került ide. Szülei a somorjai temetőben nyugszanak, nővére Mosonmagyaróváron él, és immár 13 éve ő is itt lakik. A civil éltben szakácsként dolgozik, Mosonmagyaróváron az Óvárosi étteremben találkozhatunk vele, illetve konyhai alkotásaival. Érdekesség, hogy kisebb megszakításokkal közel 25 éven keresztül hajószakácsként dolgozott, bejárta a világot, minden kontinensen megfordult. Ismét egy személyes vonatkozású információ következik: bő 15 éve gyűjtöm a söralátéteket, így mindig nagy öröm volt, mikor például Japánból, Dél-Amerikából, vagy Texasból hozott nekem egyet-egyet. De ugyanilyen élénk emlékként él bennem az is, amikor kb. 8 évesen megláttam kereszt szüleimnél egy általa feladott pakisztáni képeslapot. Mondhatni kalandos élete volt, ha csak az általa felkeresett piacokat festené meg, már az is bőséges színkavalkád lenne. Tervei szerint egyébként hamarosan ezen élmények feldolgozása következik, a képek alapján az óceán, világtengerek, illetve távoli tájak, emberek megörökítése a vásznon. Illetve a közelebbi célok, a helyi témában alkotni. Erre jó példa az itt kiállított festmény is a malomról. A helyi nézőközönség is talán jobban szereti, ha ismeri is, amit lát, könnyebben ráismer a képre.
Kovács Károlynál és Nagy B Istvánnál tanult festeni (aki Bernáth Aurél, Szőnyi István és Ferenczi Noémi növendéke volt – szép kis sorrend) ott tanulta meg, hogy hogy ne váljon egy kép giccsé, vagy gyermekrajzzá, mi az, ami kiemelheti más festmények közül. Télen Malom utcai házuk előszobájában fest, nyáron pedig a kertben, az ott kialakított kis épületben. A kiállított képek mind olajfestmények, kivétel egy császárréti kép a hetvenes évekből, az zsírkrétával készült kezdeti kép. A művészeti elemzésbe nem mennék bele, erről inkább Edit beszéljen. Ami érdekesség és én is tudom, hogy nem ecsettel, hanem spaklival és késsel dolgozik, ezekkel visz fel a színeket. Ecsetet csak a kompozíció megalkotásához használ.
Hitvallása: „mindenkiben van valami, pazarlás, ha azt hagyja elsikkadni. Ki horgol, ki fest, mindenki másban jó. Minden embert művésznek tart, ha azt, amit a teremtő adott neki, sikerül kihoznia magából és magas szinten űzi.”
Semmilyen izmushoz, irányzathoz nem sorolja magát, ahhoz nyúl, amilyen eszköztárral meg tud valamit jeleníteni. Inkább az élethelyzetek fogják meg. Tájkép, portré, kísérletezés, minden szerepel a kiállításon, de közös bennük, hogy mind egy pillanatot, egy érzést próbál lefesteni. Sok mindent bele lehet látni képeibe, lehet, hogy a nézőnek egészen mást mond, mint az alkotónak. Játszik a színekkel, fénnyel, árnyékkal, hangulattal.
Két fia és egy lánya van, és már unokákkal is büszkélkedhet. A művészi véna átöröklődött gyermekeire is, Ferkó fia Dijon mellett tanul sommeliének, eközben ő is rajzolgat, Svédországban élő lánya Orsi Mild néven él és alkot Stockholmban, az idei nyáron a Galériában az ő képeivel is megismerkedhetünk majd.
A most megnyíló kiállítás elsődleges célja, mint már az elején mondtam, a bemutatkozás, de meg kell említenem, hogy a képek egy része meg is vásárolható, amin nincs a „magántulajdon tábla”, bárkinek dísze lehet otthon. Illetve kérésre adott témában is készíttethet képeket.
Jó szórakozást kívánok a képek nézegetéséhez, befogadásához!”
