A rendszerváltás óta üres épület mára erősen leromlott. Korhadt padlók, omladozó falak és mindent befonó növényzet veszi körbe a malmot. Amit nem járhattak be, azt Televíziónk által készített dokumentumfilmen nézhették meg a látogatók. (A filmet videótárunkban láthatják)
A moson-szent-jánosi Szórády-féle hengermalom története 1894-ben indult. A sopronnémeti Szórády István és Társai 1894. februárjában kértek engedélyt a gőzmalom építéséhez. A választás egyértelműen a közlekedési adottságai miatt esett a településre, hiszen Itt keresztezte egymást a Pozsonyból Szombathelyig futó vasútvonal, amit nem sokkal korábban, 1891-ben fejeztek be, és az Ausztrián át Kőszegig vezető út. Ez a fekvés nagy előnyt biztosított, mind az ide hozandó, mind az innen elszállítandó termények terén. A szentjánosi malom a környező magyar és osztrák gabonaraktározási és feldolgozási szíve lett.
A legelső 11 méter magas malomépület számára egy 70 lóerős gőzgép dolgozott. Mindennek már csak a helyét találtuk meg a fűben. A máig látható, alápincézett raktárat öt évvel később, 1899-ben emeltek a malom és a vasúti pálya mellé. A pince a háború alatt óvóhelyként is működött. Az első rajtárat nyolc évvel később követte egy újabb bővítés, közvetlenül a már álló raktár mellé. Ekkorra már a malom területén lakóépületek, irodák és istállók is álltak.
A malom története
A város fölé magasodó óriás, vagyis a háromemeletes, részben alápincézett új malomkomplexum terveit Chalupka Károly győri építőmester készítette 1918-ban. A vasbeton szerkezet falait téglák máig szinte lebonthatatlan sokasága alkotja. Az első emelet padlómagasságában egy zárt, vasbetonból készített híddal kötötték össze a régi malommal. Az építkezések során több iparvágányt is lefektettek.
Érdekesség a malom tűzbiztonsági rendszere. A tetőn látható „bástya” ugyanis egy víztartályt rejt, innen a gravitáció segítségével juttatták el a vizet az épület több pontjára. A cég 1911-től „Szórády-féle Hengermalom R.t. Mosonszentjános” néven részvénytársasági formában működött tovább.
Az itt folyó munka jelentőségét mutatja, hogy az első világháború utolsó éveiben és az azt követő viharos idők alatt is szinte egy év alatt jutott a tervezőasztaltól az átadásig a malom.
A két háború között élte virágkorát az üzem, annak ellenére, hogy a Trianoni döntés, és a közelben meghúzott új határok miatt már veszített korábbi közlekedési csomópont-jellegéből a település.
A második világégés után a gyár területén is más szelek fújtak. A nyugati határhoz közel álló épület veszített jelentőségéből, gépeit elhordták, kéményét felrobbantották. A malom raktárai azonban még a rendszerváltásig üzemeltek.
A köztudatban az él, hogy az épület védettséget élvez. Ám ez a védettség fél lábon áll. Tényleges ipartörténeti emlék nem lehet, hiszen elvitték a gépeket. A helyi védettséget biztosító önkormányzati rendelkezés pedig már közel egy éve elakadt. Ideiglenes védelmet kért a város a tulajdonos magánszemélytől, ő azonban mostanság a terület eladásról tárgyal egy kereskedelmi, szolgáltató centrum építését tervező céggel. Lőrincz György alpolgármester elmondta, a beruházás azonban nem érintené a malom nagyépületét. Ezt szóbeli egyeztetések alapján megkapná a város. A következő feladat a komplexum nem keveset kóstáló állagmegőrzése és felújítása lenne, úgy, hogy funkciót is találna neki a város. Utóbbira társadalmi párbeszédet hívna életre az alpolgármester.
Hauptmann Tamás
