Történész-politikus
Raffay Ernő nemzeti nézeteiről közismert történész és politikus, a trianoni békediktátum kérdéskörének neves kutatója. ’96-tól a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, bölcsészkari dékán. Szakterülete Trianon és az elszakított magyar területek magyarságának története, Erdély, és a román-magyar kapcsolatok. A Trianon Kutató Intézet és lapjuk, a Trianoni Szemle alapítója. Korábban a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum főigazgatója, a ’90-es évek elején országgyűlési képviselő, az Antall-kormány Honvédelmi Minisztériumának politikai államtitkára.
Zászlóra tűzte
Takács Krisztián a rendezvényen elmondta, pártja fontos politikai kérdésnek tekinti Trianon ügyét, mert tettekre váltandó felelősséget érez a határon túli magyarság, a tényleges, területi alapú autonómia iránt. Ezért szánt szerepet a témának a kampányban. A párt e mellett szeretné megadni a szavazati joggal járó állampolgárságot is a határon túliaknak. – „Románia Uniós csatlakozásánál eljátszottuk az autonómia kivívásának lehetőségét. Legközelebb Szerbia csatlakozása következik, amit addig nem szabad támogatnunk, amíg a legmagasabb szintű autonómiát meg nem kapják az ott élő magyarok.” A jelölt a választási várakozásairól elmondta, azt szeretné, ha nélkülük egyetlen pártnak sem lenne meg a kétharmada a parlamentben.
Az előadás
Védelmi ösztön
Raffay Ernő hangsúlyozta, azért fontos tisztázni, hogy milyen lehetőségeket is szalasztott el a magyar politika a múltban, hogy a jövőben jobb döntéseket hozhassunk. Mert, mint mondta, az ország és a lakosságának jelentős részét elszakító szerződés a mai napig meghatározza Magyarország fejlődését. A rendezés nem csak gazdasági szempontból vethető fel, hanem nemzetiségi kérdés is, hiszen a határon túli magyarság helyzete azóta is megkövetelné a segítő lépéseket. Ráadásul, tette hozzá, a magyar alkotmány alapján a mindenkori magyar kormány köteles megvédeni a határon túli magyarságot, ha azt veszély fenyegeti. Erre pedig volt példa az elmúlt 20 évben is.
Három trianoni utódállam közül kettő felbomlott. Jugoszlávia véres polgárháborúja hosszabb volt, mint az első világháború; Csehország és Szlovákia pedig békés eszközökkel vált el. A Szovjetunió sincs többé és Románia is békés átmenet útján szakított múltjával. Vagyis az akkori politikai környezet mára gyakorlatilag nem létezik. Ezen történések során óhatatlanul adódtak lehetőségek a változtatásra a katonaitól a békés módokig.
A hetedik te magad légy?
Eddig legalább hat komoly lehetőség kínálkozott az ország számára, mondta a történész. Első a ’89-es romániai forradalom, ahol akár komoly politikai fellépéssel, akár, ha a helyzet úgy kívánta volna, katonai erő latba vetésével is felléphetett volna az ország.
Lehetőségként értelmezte még az 1991-ben kezdődött szerb-horvát háborút. Itt a magyar lakosokat védendő is beavatkozhatott volna az ország, hiszen akkor a szerb fél tömegével soroztatta be a délvidéki területek magyar férfi lakosságát, és tette őket az első vonalba. Szemtanúkat idézve elmondta, akadt, hogy összetalálkoztak ellenséges felderítő egységek, és a tűzharc után derült ki egy magyar származású katona számra, hogy akit lelőt, szintén magyar volt – a zsebében talált fényképből, amit Zsuzsi nevű kislánya küldött az apjának. Ezek után sokszor előfordult, hogy az összetalálkozó szerb és horvát egységek magyar ajkú katonái először magyar nótát kezdtek énekelni, és ha szintén magyar nóta jött rá feleltként a túloldalról, akkor sarkon fordultak.
Raffay szerint a boszniai háború során is komolyabb fellépést követelt a történelmi helyzet, hiszen például a délről menekülők a Vajdaságban magyarokat lakoltattak ki, hogy beköltözzenek a házaikba. De a koszovói beavatkozás során is felmerült egy amerikai szárazföldi offenzíva terve Belgrád felé. Ezt akkor a magyar kormány ellenzezte, ahelyett, hogy a magyarlakta területek biztonságát szavatoló békefenntartó csapatokat küldött volna a mögöttes területekre.
De Ukrajna függetlenedésével, az ukrán-magyar alapszerződés megkötésekor is léphetett volna külpolitikánk. Az akkor már államtitkári pozíciót betöltő Raffay szerint Ukrajna az ukrán területek megtartására törekedett, Kárpátaljához nem ragaszkodott.
Súlyos hibaként értékelte 2004. december 5-ét is, ekkor ugyanis a határon túli magyarságnak sokat jelentő kettős állampolgársági kérdést belpolitikai harcok eszközévé alacsonyította a hazai politikai élet.
A Trianon-kérdés
Raffay Ernő Televíziónknak elmondta, Trianon továbbra is sorskérdés. Történelmünkben volt, hogy szinte az élet minden szegmensét a trianoni elcsatolás elleni küzdelem határozott meg, így Horthy-korszakban. De Rákosiék alatt például tudomást sem vettek róla. Mára szerencsére feloldódott a tabu, történész-körökben is számottevő munka jelenik meg a témában. – „A jövő közép- és hosszú távú magyar politikájának ezt a kérdést meg kell oldania, reményeim szerint pártpolitika-mentesen, az új kormányzatnak és az új ellenzéknek közösen. Ma már nem a határkérdésről, inkább az autonómia, főként a területi autonómia kérdéséről kell, lehet beszélni, de nem zárok ki semmilyen más lehetőséget, mert a történelem még felkínálhat mást is” – tette hozzá Raffai.
– „A pártpolitikától távol állok, ennél az előadásnál konkrétabb állásfoglalást nem szeretnék tenni.” – magyarázta a politikai fórumon való megjelenést Raffay, de, mint mondta, a Takács Krisztián képviselte kör a Trianon-kérdés szerinte megfelelő felvetéséről beszél. – „Ha a jövőben egy megfelelő kormánypárti és megfelelő ellenzéki politizálás érvényesül, akkor azért nincs veszve minden. Ma egy-egy globális polgári és katonai szövetség tagjai vagyunk, ahol nagyon meg kell gondolnunk, mikor mit mond egy párt – igaz, más egy ellenzéki és más egy kormánypárti retorika.”
No, komment
Talán a JOBBIK középre húzó megfogalmazásainkat jele, hogy míg az időközi választásokon keményebb hangvételű fórumot tartottak Szegedi Csanáddal városunkban, addig az országgyűlési választások kampányában a mérsékelt szózatoknak jutott szerep. Nemrég Balczó Zoltán érvelő szavait hallgathatták meg a helyek, most pedig Raffay Ernő történészt látta vendégül a helyi szervezet. Témája sem a párt konkrét, kézzel fogható politikai terveihez kapcsolható, hiszen Trianon kérdésében inkább hosszú távú politikáról beszélhetünk, amely kevésbé megfogható, számonkérhető és persze ennek ellenére nagy tömeg egyetértésére tart számot.
Hogy most – a párt szerint valószínűleg szándékosan megszólaltatott – mérsékeltebb érvek mozgatnak-e meg kevesebb támogatót, vagy a felháborodás enyhült a JOBBIK biztosnak látszó parlamentbe kerülésével: kérdés, ám annyi jól látható volt, most alig harmincan vettek részt az előadáson, szemben az októberi, nyolcvanfőnyi nézőközönséggel. Elmaradtak a korábban nem ritka heves bekiabálások, jelképek, külsőségek. A téma iránt érdeklődők azonban – szimpátiától függetlenül – tartalmas, és ritkán hallható előadást hallhattak most Jánossomorján.
Hauptmann Tamás
