A vidék magyarság életén keresztül mutatta meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc néhány momentumát az ünnepi műsor. A közel 150 nézőt vonzó előadás a néptánc eszközeivel próbálta érzékeltetni, hogy az egyszerű, falusi emberek hogyan élhették meg a 162 évvel ezelőtti eseményeket. Táncos jelenetekben elevenedett meg, hogy hogyan verbuvált katonákat Kossuth Lajos, hogyan búcsúztak el az asszonyok a harcba induló férfiaktól. Egy fekete ruhás, éneklő kislány keze hagyott véres nyomot a katonák ingén, akik nem tértek vissza a harcokból. Amikor pedig a szabadságharc utáni megtorlások jeleként az osztrák katona fenyegető tekintetére a zenekar elhallgatott, a táncosok némán, zene nélkül is tovább táncoltak.
Ilyen szimbolikus momentumok alkották az alig húszperces előadást. Szereplői a helyi Tititá Néptáncegyüttes felnőtt és gyerekcsoportja, az iskola énekkara, valamint a levéli Sűrű Rántás népzenekar és a RizikóFaktor zenekar (akiket nemrég még Prátser Krisztián és társaiként láthattunk több rendezvényen). A két zenekar szinte egymás ellenpontjaként, hol egymásnak válaszolva, hol együtt játszva, remek harmóniában képviseltek két különböző zenei stílust. A faluképeket megjelenítő háttérdíszletek Kozma Edit keze munkáját dicsérik. A városi előadáshoz az önkormányzat nyújtott anyagi támogatást.
Él nemzet e hazán
A műsor megálmodói és rendezői Hauptmann Tamás, Prátser Krisztián és Molnár Tamás, akik, mint mondták, a szomorú pillanatok mellett pozitív végkicsengést szántak az előadásnak. Arról szerettek volna beszélni, hogy a szabadság eszméjét nem tudták kiölni a népből. – „Ne csak az legyen az üzenete a forradalom és szabadságharcról való megemlékezésnek, hogy a forradalmat leverték, hanem az is, hogy a magyarok mindennek ellenére büszkén talpra tudtak állni.“ – mondta el a JTV-nek Molnár Tamás. A továbbélést jelképezte, hogy az elején egy korabeli körjátékot játszó gyerekek már március 15 ünneplő kisiskolásokként jöttek be a színpadra, és hajtottak fejet a harcokban elesettek emléke előtt.
„Itt az idő, most…“
A műsor után Nikházi Árpád szónoklatával folytatódott a megemlékezés. A helyi Boloct Színtársulat vezetője főként arra hívta fel a figyelmet, hogy március 15-ét méltósággal megünnepelni minden magyar embernek kötelessége. A műsorral egybehangzóan Nikházi Árpád is arról beszélt, hogy a szabadság őrlángját nem sikerült kiirtani a magyarságból.A beszéd a nemzet megmaradását és annak titkát kutatta, több kérdést feltett a továbbélésről, a mai magyarságtudatról.
Tiszteletadás
Végül, a hagyományokhoz híven az ünneplő közönség fáklyás menetben vonult a Szabadság Emlékoszlophoz, a helyi fúvósegyesület hangjaira – akik már a művelődési házban is közreműködtek. Itt Katona Andrea, a színtársulat tagja szavalata nyitotta meg az ünnepséget. Koszorút helyeztek el az önkormányzat, a Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány, a Társaskör Egyesület, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, a Balassi Bálint Ifjúsági Klub és a nyugdíjas klub képviselői. Az ünnepség lebonyolításában az ifjúsági klub tagjai segédkeztek.
A JOBBIK is emlékezett
Városunkban a Jobbik Magyarországért Mozgalom is tartott megemlékezést 15-én. A nagyjából tizenöt fős csoport szintén a mosonszentpéteri Szabadság Emlékoszlopnál, a városi ünnepség után, este hétkor hajtott fejet a forradalom és szabadságharc hősei előtt. A szimpatizánsok közül Göncz Ferenc Petőfi Sándor – A Nemzethez című versével köszöntötte az ünneplőket. Ezután Lipovits Máté helyi elnök beszédében aktuálpolitikai közegbe ültette át a tizenkét pontot, az akkori követeléseket véleménye szerinti mai megfelelőjükkel magyarázva.
Jakab Viktória – Hauptmann Tamás
