Hagyományosan mécsesgyújtással emlékezik meg a helyi Társaskör a forradalom és szabadságharc helyi áldozatairól. Így hétfő este elsőként a mosonmagyaróvári sortűzben életét vesztett Kelemen Rezső, majd utána a mosonszentjánosi Iró László sírjánál helyeztek el koszorút, gyújtottak lángot az emlékezők Wittmann Elekné szavalatai mellett.
Az emlékezők fejet hajtottak az események többi helyi áldozata előtt is. Szalai Imreakkori egyetemi hallgató szintén Pesten esett el, ám ő más településen nyugszik. De Dr. Dicsőfi Endre orvos és Göncz István helyi lakosok a megtorlás során kapott verésekbe haltak bele. A mosonmagyaróvári sortűznek is több helyi érintettje volt, így például, szintén ipari tanulóként sebesült meg itt a mosonszentpéteri Dohány István is, szilánkot kapva a lábába.
Az áldozat fogalma
A történelem és az utókor feladata a méltó tiszteletadás, az események valós megítélése. Jó alkalom a mostani gyertyagyújtás arra, hogy a harcok mindkét oldalán elesettekre emlékezzen az utókor, hiszen nem csak bűnösök akadtak a barikádok másik oldalain. A parancsot teljesítő kiskatonák is megérdemlik a gyertyalángot, azok, akik az események áldozatai lettek. Erre utalt rövid beszédében Lőrincz György, a társaskör tagja, a hagyományos gyertyagyújtáson részt vevő, nagyjából húsz emlékező előtt.
Homályos szavak
A sírfelirat szerint október 29-én elhunyt szentjánosi Iró László honvéd sorkatonaként esett el a budapesti harcokban. A helytörténet azonban kevés adattal rendelkezik halála körülményeiről. Molnár József egykori győri katonatárs 2006-ban a Kisalföld című napilapban megjelent olvasói levelében emlékezik meg róla, mint hősi halált halt bajtársai egyikéről, ám részleteket nem jegyez meg. Csupán annyit mond: A leszerelés előtt álló Győr környéki katonákat Aszódról vezényelték fel Budapestre, október 25-én az Országház és a Honvéd utcai sortűz „soraikat sem kímélte”, sebesültek, halottak maradtak a helyszínen. A győrieknek a Thököly-utcai ellenállási góc felszámolásában és a politikai foglyok kiszabadításában is szerepük volt, védték az új Nagy Imre-kormányt és az Országházat, majd november 4-én a bevonuló orosz csapatok ellen indultak és súlyos harcokba keveredtek.
Nem léptek egyszerre
Az ekkor felvezényelt honvéd alakulatok története, ahogy az általános katonai helyzet is: kusza. Az események megfékezésére irányították a vidéki csapattesteket a fővárosba, így az esztergomi 7. harckocsizó hadosztályt is. Ennek soraiba tartozott az aszódi egység is. A katonák sorai közül sokan átálltak a felkelők oldalára, sokan azonban az őrizetükre bízott objektumok védelme során keveredtek tűzharcokba vagy karhatalmi és szovjet erőkkel, vagy felkelőkkel. Többet értek támadások is, és voltak, akik, engedelmeskedve a parancsoknak, maguk is felléptek a forradalom leverése mellett. Több alakulat csak később állt át a forradalom oldalára, vagy szüntette be a harcot, akkor, amikor erre hivatalos magyar állami utasítás érkezett.
Az alakulatról
Az adatok szerint a 7. gépesített hadosztály 15. gépesített ezrede állomásozott Aszódon, Molnár soraiból következtetve feltehetően ehhez az egységhez tartozott Író László is. A történelmi források szerint az aszódi 15. gépesített ezred 2. zászlóalját 23-án késő este indították Budapestre, azzal a céllal, hogy megtisztítsák a Kossuth Lajos teret a tüntetőktől. Útközben azonban azt a hírt kapták, hogy a téren akkora tömeg van, hogy értelmetlen lenne odavonulni, így a Zrínyi Akadémiára vezényelték át őket. „A zászlóalj 24-én 01.00-ra be is érkezett az akadémiára, ahol az Akadémia tisztjeinek egy része körbefogta a katonákat, és arra buzdították őket, hogy tagadják meg a parancsot, ne lőjenek a népre, hanem menjenek az ÁVH-sok ellen a Rádióhoz.” – írja a honvédelmi minisztérium egy tanulmánya. Az akadémia vezetése folyamatosan a forradalommal szimpatizáló szándékot tanúsított, fő szabályuk az volt: a népre nem lövünk. Még azt is tudjuk, hogy az akadémia kötelékében az aszódi 15. gépesített ezred páncéltörő lövegeit pedig a Fóti és a Kerepesi úton, valamint a Száva utcai remíznél (villamos kocsiszín) helyezték készenlétbe. De hogy ezután hogy alakult az alakulat sorsa, köztük volt-e Iró László, illetve milyen körülmények vezettek 29-ére datált halálhoz, nem tudjuk.
Pro Patria
– “Laciról csak annyit hallottunk, a pesti utcai harcokban lőtték le – mondta el a JTV-nek az egykori helyi osztálytárs Németh József – Úgy tudjuk, a holttest egykori hazahozataláról és a temetésről is a községi tanács gondoskodott, mert testvére nem volt Lacinak, csak idős szülei. Az biztos, hogy az esetről sokáig nem lehetett beszélni, tabu volt a településen ez a téma.”
A mosonszentjánosi temetőben álló síron bronz emléktábla áll Pro Patria Pro Libertate felirattal, amit a mosonmagyaróvári ’56-os szövetség helyezett el. Azonban ott sem tudják, hogyan, milyen körülmények között halt meg Iró László.
Ezúton is kérjük, ha valaki információval rendelkezik Iró Lászlóról, jelentkezzen, segítve a helytörténeti kutatásokat, az emlékezést.
Hauptmann Tamás
