– „Még egy évszázados adótartozási ívet is láthatunk a kiállításon, azonban ezeket már az önkormányzat nem fogja bevasalni.” – nyugtatta meg a jelenlévőket Dr. Kurunczi Károly polgármester a megnyitóban. A művelődési ház galériatermében vitrinek, és falra függesztett eredetei és másolt dokumentumok fogadták az idelátogató, népes közönséget.
Az egyik legfontosabb ereklye az 1809-ben íródott Mosonszentjánosi Kódex, amit a Pannonhalmi Apátság Levéltára bocsátott átmenetileg a város rendelkezésére. A szervezők köszönetet mondtak Várszegi Asztrik főapátnak és Czank Vilmos helyi kanonok-plébánosnak is, aki sokat segített abban, hogy a város számára felbecsülhetetlen értékű műkincs pár napig városunkban vendégeskedhessen.
A nagy méretű és országszerte is egyedülálló kódex mellett a település történetének más fontos dokumentumait is láthatjuk. Főként a 19-20 században keletkezett, magyar nyelvű iratkról van szó, mert ezeket könnyebben megértik a látogatók, tette hozzá Beregszászi Balázs, a Mosonmagyaróvári Levéltár muzeológusa, a tárlat összeállítója.
Magunkról többet
– “Egy éve merült fel a kiállítás ötlete – mondta el a JTV-nek Lőrincz Györgyszervező – Beregszászi Balázs azóta folytatta a gyűjtést. Sajnos a galéria helyisége nem nagy, ezért nem tudtunk mindent kiállítani, de sok értékes, ritka anyagot bemutathatunk.”
Óriási ismeretanyag
A 800 éves múltját ünneplő városban az emlékév egyik csúcspontját jelenti e különleges kiállítás, hiszen a három település múltjának jelentős dokumentumait nézheti meg most a lakosság. – „Nem véletlenül ez a megnyitó momentuma az emlékév legfontosabb ünnepének, a Városi Napoknak – mondta el televíziónknak Kurunczi Károly – Remélem, és ez is a cél, hogy nagyon sokan megnézik a tárlatot, bízom benne, hogy a pedagógusok is élnek a lehetőséggel, hiszen az idősek mellett a gyerekeknek is fontos, hogy a település fontos emlékeit testközelből láthassák.” Kurunczi Károly még elmondta – “A megnyitó előtt több mint egy óráig néztem át az anyagokat, de még akkor is úgy éreztem, hogy felületesen pillantottam csak bele. Lenyűgöző ez az óriási ismeretanyag, a Mosonszentjánosi Kódex elől pedig nem tudtam ellépni.”
Az ünnepi megnyitón Katona Andrea, a Boloct Színtársulat tagja szavalta el Wass Albert Honvágy című versét, és az Alapfokú Művészeti Iskola xilofonos diákjai, Kiss Zsófia Virág és Majlinger Adrián muzsikáltak. A kiállítás szeptember 30-ig látható, ám a Mosonszentjánosi Kódexet csupán a Városi Napok alatt szemlélhetik meg a helyiek.
A tárlat kincsei
Érdekességek a kiállítás anyagairól
A kiállításon a mosonmagyaróvári és győri levéltár dokumentumai mellett a Jánossomorjáról elszármazott műgyűjtő, Hegyi Tibor a három településről készült régi képeslapjait állította ki. Közülük több ritka, érdekes példányon is megakadhat a néző szeme. De megszemlélhetjük az öt évvel ezelőtti várossá válási oklevelet, a városkulcsot, vagy például annak az 1970-es tanácsülésnek a jegyzőkönyvét, ahol a három település összeolvadásáról döntött. A kiállítás talán teljesebb lett volna, ha a látogatók magyarázatokat is találnak a kiállított dokumentumok mellett. Ezért mi most csokorba gyűjtöttük a legérdekesebb tudnivalókat a legfontosabb dokumentumokról.
Mosonszentjánosi Kódex
A kódexirodalom megőrződésében szerepet játszott, hogy az itt élő szorgalmas svábok a mellett, hogy kereskedéseik révén külföldre is eljutottak, zártan őrizték hagyományaikat. E területet nem érték akkora pusztítások a török idők alatt, így a családok átörökíthették hagyományaikat több évszázadon keresztül is – egészen a kitelepítésig. De még az 1970-es években is voltak asszonyok, akik ismertékaz egy-egy kódexben található vallási dalokat.
A Mosonszentjánosi Kódex (vagyis Der Sankt Johanner Kodex) Johann Anton Langmunkája. 1809-ben írta és illusztrálta a művet, amit e paraszt-kódex műfaj legszebben díszített, legértékesebb példányaként tartanak számon. Bőr és fatábla kötésű, 569 lapot tartalmaz. A szövegeket 51 színes illusztráció díszíti. A képeket porfestékből, tojásfehérjével keverte ki az alkotó, ez járult hozzá ahhoz, hogy a könyv képei máig jó állapotúak, fényesek. A képek helytörténeti értékét az is emeli, hogy az akkori környezetet, élővilágot és öltözködést jelenítik meg.
Még Halászi is tiltakozott
A tárlat másik kuriózuma Szentjános mezőváros vásártartási oklevele. Ezt 1811-ben I Ferenc császár és magyar király adta a településnek. Ebben megerősíti a korábban is már mezőváros Szentjánost e rangban, és évi négy országos vásár tartását, e mellett heti csütörtöki piacot engedélyez. Ez azért nagy érték, mert jól mutatja a település gazdasági fejlettségét. Vásárt ugyanis csak város tarthatott. Szentjános ezzel a környékbeli termelők, mesterek központi elárusító helye lett. E vásárok ellen az összes környékbeli vásáros település hivatalosan is tiltakozott, így Nezsider, Magyaróvár, Moson és még a messzebb fekvő Halászi is, panaszolván a vásárlóik elmaradását.
Miniszteri cenzúra
Látható egy levél is melyet Pusztasomorja elöljárói fogalmaztak a kiegyezés után. Ebben rossz állapotú templomuk elmaradt felújításra kérnek segítséget I. Ferenc József királytól. Persze a levél nem jutott el őfenségéhez, ugyanis a belügyminisztérium keresztül húzta e szándékot, mondván, mit képzel e kis település.
