Péter kamasz kora óta küszködött a hirtelen növés okozta betegséggel, orvostól orvosig járt. Kezelésekre Győrbe hordták, ahol azt mondták neki, 18 éves koráig várnia kell a veszélyes beavatkozással. Fűzőt hordott és várt, ám a helyzet nem javult. Mire tavaly a fiú körzeti orvosa, Nagy Mária doktornő segítségével Budapestre került, már majdnem késő volt. A Országos Gerincgyógyászati Központban azon is csodálkoztak, hogy egyáltalán levegőt kap. Azonnal javasolták a műtétet, amit egyébként ő is nagyon akart, hiszen hosszú évek kálváriája érhetett volna véget. Az októberi diagnózis után azonban még néhány hónapnak el kellett telnie, míg a kés alá feküdhetett, mivel Péter egy megfázással küzdött, ami csak nehezen múlt el. Végül februárban műtötték meg. Az első kisebb beavatkozás jól sikerült, a második nagyobb után azonban elvesztette látását. Ott jártamkor gerince melletti hosszú vágást is megmutatta, ami azóta szépen gyógyul, itt építették be azokat a „vasakat”, amik a gerincet tartják. A történtek ellenére is hihetetlen életvidám fiatalember nem érti, mi történhetett. Csak annyit tud, a második műtét után három napig mélyaltatásban tartották, aminek mire vége lett, már nem látott semmit. Az esettel a klinika orvosai sem tudtak mit kezdeni, vizsgálták maguk, szakértőkhöz küldték, de igazából egyelőre mindenki tanácstalan. Pétert is és a szülőket is türelemre intik, hátha csak idegi alapon történhetett valami, ami majd magától elmúlik. Lehet hogy két hónap, lehet, hogy három, de az is lehet hogy fél év. Az biztos, hogy hosszadalmas, mondják az orvosok. Jártak azóta több specialistánál, sőt, felkerestek egy természetgyógyászt is Ausztriában, ám egyelőre eredménytelen a próbálkozás.
A család nem okolhatja magát a történtekért, hiszen a műtétet mindenképpen végre kellett hajtani. Tulajdonképpen az orvosokat sem hibáztatják, egyelőre nem gondolkodnak pereskedésen, hátha sikerül a helyzetet megoldani.
Péter egyébként otthon van, az utcára nem nagyon mer egyedül kimenni, mert fél, hogy megbotlik, elesik. Az eddigi „nagy szerelem”, a motor és számítógép is pihen egy kis időre, sőt a televízió is inkább csak hallgatásra szolgál. Maradt az MP3 lejátszó, a zenehallgatás és a torna, ami egyre intenzívebb, mert Péter elszánt, szeretne teljes életet élni, és gondolom, ahogy egy 19 éves fiatalembernél ez ugyancsak elvárható, jól kinézni. A fiú saját bevallása szerint sokat változott a betegsége óta, ám egy biztos a humorérzékét, a vidámságát nem veszítette el. Mosolyogva meséli a történteket. Azt mondja kamera elé nem állna, nem szeretné ha sajnálnák az emberek. Ám ha meggyógyul, és mindkét szeme tökéletes lesz, szívesen látja majd a tévé stábot is, hogy beszámoljon az esetről.
Medgyesi Kata
