Rossz vendéglátás

Az elmúlt meccsek után Királynak és csapatának meg kellett tanulni nem kapni gólt, gólokat legalább addig, míg a kezdő sípszó még visszhangzik a lelátó alatt. Jelentjük megtették, remekül. Az első játékrész ennek árán lényegében a szabálytalanságokról szólt, ám ekkor is a mieink domináltak, és alakítottak ki helyzeteket. A gól azonban addig váratott magára, míg a digitális eredményjelző el nem ütötte a félidő 40. percét, amikor is az öttevényi védelemnek harangoztak. Simon remekül futott el a jobb szélen, egészen a tizenhatos vonaláig, szépen tálalt Tollár elé, aki az első lehetőséget még belelőtte a védőkbe, ám az elé visszapattanó zsugát a kapu jobb alsó sarkába gurította (1:0). Itt szeretnénk csodálattal adózni a vendég védők élőszobor-játékának e gyorsnak és váratlannak nem nevezhető, inkább tökölödős akció során. Tollár ezzel kellemetlen helyzetbe hozta korábbi csapatát, amivel a nézők között csak igen kevesen éreztek együtt. A csapatok eztán csak a földharcban versenyeztek a góllövés helyett, így az eredmény a félidőig nem változott – hivatalosan, mert az eredményjelző rendszergazdája azért megpörgette a számlálót, mintegy megelőlegezve a továbbiakat.

Jó tanács a szünetben

Akár a pekingi olimpiai lánggal futónak a Tibet-szimpatizánsok között: Király Józsefnek ezúttal csak a tűz megtartására kellett koncentrálni az öltözői törölközőfoglaló beszédében. Jól dolgozhatott, hisz a második félidő második percében növeltük előnyünket. Ez elsősorban Világi erőszakosságának köszönhető és persze Tollár zseniális passzának, amivel Simon kilépett a védők mögül, és higgadtan hálóba tartó röppályára küldte a bőrgolyót, persze a kimozduló Kokas gravitációs mezején kívül (2:0). Jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Megnyugtató előnyük tudatában, csapatunk letekerte a volumét és jugoszláv partizánként kontrákra próbált berendezkedni. Helyzetünk akadt is, csak a befejezés nem úgy sikerült, ahogy azt a lelkes szurkolóink előirányozták. Buzdításukra ezúttal sem lehet panasz, hisz ők tényleg mindent megtesznek a csapatért hétről hétre. Na az igaz, hogy egy illemtan és szép beszéd pótvizsgára még behívnák őket a helyi általános iskolába.

Öttevékeny csoport

– „Indul a busz!” – kiabálták az – ezúttal dob mellett zászlóval is érkező – drukkereink a zöld-fehér csíkosaknak, akik azonban csak a mezben, ám a támadásaik számában nem voltak kelták, pardon, skótok. Alig telt el tizenöt perc és máris megszerezte a szépítést a vendég alakulat. Egy védelmi megingást követően Benkő fejelt Sipőcz kapujába tisztán, mint James Bond martinije (2:1). Király jól vette észre a védelem fáradságát, időben közbelépett, és az önkéntes száműzetésből visszatérő Göblyös beállításával stabilizálta azt. A végső sípszóig küzdött csapatuk, igyekeztük percekké nyújtani a másodperceket, és a védelem is dolgozott rendesen az öttevényi kartácstűzben. De sikerült. A megérdemelt győzelem mámorában úszva csapatunk mindkét partvonal mellett megköszönte a buzdítást a keménymagvas gondolatoktól sem riadó „B” középnek.

Tűz van babám!

Itt volt itt az ideje. Mármint Jánossomorján, hogy diadalmaskodjunk végre, és mikor máskor, ha nem az őszi elsőségre törő Öttevény gárdája ellen? A kilencedik helyenvárhatjuk a folytatást, igaz, csak jobb gólkülönbségünknek köszönhetően. A fiúk rátaláltak a góllövő cipőre, amit remélhetőleg idén már le sem vesznek, és sikerrel ugorják meg a még négy „akadályt” hozó hétvégéket. Jövő héten a sarkunkban toporgó Fertőszentmiklósra látogat csapatunk, hogy megbeszélje a nyolcadik hely sorsát. A versenytárgyalásról természetesen újra tudósítunk.

Siska Attila: Sűrű a táblázat eleje és egy lehetőséget elhalasztottunk, hisz ajándékoztunk két gólt a hazaiaknak. Sajnos a legstabilabb játékosaim játszottak a legenerváltabban, nem sikerült jól felkészülniük a mérkőzésre. De nincs semmi veszve: az első három hely valamelyikére még odaérünk, bár konkrét célkitűzés nincs.

Király József: Istennek hála, nem kellett az eredmény után futnunk, és mi szereztük meg a vezetést. Szeretném a mai, első hazai győzelmünket a kitartó közönségünknek felajánlani. Jó csapattal találkoztunk, évek óta együtt játszottak, de fiaim remekül feltüzelték magukat. Ezzel a tűzzel diadalmaskodtunk.

Takács Gergő – Hauptmann Tamás