Megyei I. osztályú labdarúgó mérkőzés
Jánossomorja – Bajcs SE 1:3 (0:2)

Két gyors gól és vagdalkozó, lélektelen játék. Így összegezhető a JSE kilencedik fordulója.  Igaz, a tabella negyedikje, a Bajcs SE látogatott otthonunkba, és a múlt héten megsérül Ékes hiányát nem tudtuk orvosolni, de bíztunk a csapatban. Hiszen a fogadkozás mindig elhangzik: majd a következő mérkőzésen!

 

JSE: Sipőcz, – Fuhrmann, Kopf, Tóth, Kompis, – Mikhely, Forika, Király, Világi, – Simon, Tollár,
Cserék: Tóth helyett Mátyás, Forika helyett Projkó, Király helyett Gordián
Sárgák: Forika, Tollár,
Edző: Király József
Bajcs: Pécsváradi, – Nagy, Teidl, Horváth, Biró, – Pádár, Vadász, Kovács, Ladiszlaidesz, – Wágenhofer, Mikli,
Cserék: Teidl helyett Kovacsics, Wágenhofer helyett Polgár,
Sárgák: Teidl, Mikli,
Edző: Józsa Péter

Földre kényszerítette csapatunkat az ellenfél, és egyre inkább úgy tűnik, csak az ima segíthet jobb formába lendíteni a gárdát. Vagyis: sajnos ismét nem sikerült megszerezni a győzelmet az ezúttal vörös mezében pályára lépő Jánossomorjai alakulatnak. Mi még szinte a bemelegítésnél tartottunk, amikor vendégeink már az ötödik percben megnyugtató, kétgólos előnynek örülhettek: A harmadik percben egy szép kényszerítőzést követően az ácsorgó védők közt kibújt Kovács vette be Sipőcz kapuját (0:1), majd egy jogosan megítélt szabadrúgás után Wágenhoffer fejelhetett tisztán (0: 2). Sipőcz és a védők csak asszisztáltak ennél a jelenetnél is.

A továbbiakban a találkozó többnyire a mezőnyben zajlott, elvétve egy-egy bajcsi vagy éppen jánosi próbálkozással. A hazai, gólra kiéhezett közönség bánatára Tollár csak a kapufára tudta emelni a játékszert, és Sipőcz bravúrjaira is szükség volt, hogy az eredmény ne változzon a félidőig. Fiaink örülhettek, hogy két góllal megúszták az első játékrészt – amit többnyire sétálgatással és veszekedéssel töltöttek.

Füstbe ment kedv

A második félidő elején aztán támadóbban lépett fel csapatunk, vagy tán a vendég edző hívta fel fiai figyelmét arra, hogy biztos vezetés birtokában nem kell fejvesztve rohanni előre, és a kontrákból lehet építkezni. Lám, igaza lett, a hazaiak támadásait védőik remekül hatástalanították, sajnos ugyanez nem mondható el a mieinkről. A jobb szélen meglőtt labdát Mikli remekül vett le, és emelt az érkező Kovácshoz, aki habozás nélkül a rövid felsőbe vágta a játékszert (3: 0). Mindez még csak a mérkőzés 56. percében történt, így joggal félhettünk, hogy mi lesz a csapattal, ha ez így folytatódik tovább.

Ám mikor Király cserére szánta el magát, korántsem gondolhatta volna, hogy csapatának egyetlen gólszerzőjét hozza be. Jobb szélről próbáltuk beadni a labdát – nem sok ilyen próbálkozásunk volt –, a védő csak szabálytalanul tudta megállítani támadónkat. A megítélt szabadrúgást Világi okosan legurította Mátyásnak, aki erővel lőtte a labdát a tehetetlen Pécsváradi hálójába, ezzel kozmetikázva az eredményjelző csúfos állásán.

Pihentek a dobok

A szurkolók dobjai, kereplői is hallgattak a mérkőzés utolsó harmadára, csak elvétve hallatszott már egy „mi lesz már” – rigmus. A nem kellemes látványon az sem enyhített, hogy az öltöző kéményéből dőlő füst jótékonyan beborította a játékosokat és a lelátót is. A füstölésnek egyedül a drukkerek örültek, akik így új témát találtak: előbb kellett volna begyújtani, kiabálták a szó szerint utolsókat rúgó pirosaknak.

Igaz, a vendégeknek volt még egy hatalmas helyzetük, de ez szerencsére az is maradt és nem okozott ismét kellemetlenséget, a születésnapját ünneplő Sipőcznek, és Világinak. Az 1: 3-as végeredmény így is bizonyára megkeserítette az ünnepi szivar ízét az öltözőben. Persze voltak, akik csak nagysokára tudtak bemenni ünnepelni a vereség utáni megdöbbenésből ocsudva.


Futálat?

Az eddig összeszedetlenül játszó támadósorunkkal sikerült felvennie a lépést a hátvédsornak is, a két gyors gól is a zavar eredménye volt. A sokk után a pályán maradás is nehéznek tűnt, nemhogy a szépítés. Igaz, a reménykedő jegyvásárlók emlékeztek még több mérkőzésünkre is, ahol vert helyzetből feljött a csapat. A mai meccs azonban nem bővítette a sort. Talán a tűz és a futómennyiség is hiányzott itt-ott. A játék képe alapján megérdemelten győzött a Bajcs, ezzel még egyet belerúgva a hazaiak önbecsülésébe. Ám lehetőség azért még van a javításra, hisz a tabella 14. helyén tanyázó Nagyszentjánoshoz látogat együttesünk, ahonnan kötelező elhozni a három pontot, hiszen mi a 11-es helyről futhatunk a labdának.

Józsa Péter: Mindenki ilyen kezdésről álmodik, de sajnos utána visszaengedtünk, így szinte jókor jött a félidő. Bár jelenleg a negyedik helyen állunk, nehéz mérkőzések állnak előttünk, vékony kerettel, így a konkrét célkitűzésekkel még várunk. Tartottam a mai mérkőzéstől, nagyobb ellenállásra számítottam a JSE-től, bár a két gyors gól sokkal jobb csapatokat is megzavar.

Király József: Megbeszéltük, hogy odafigyelünk az elejére, megpróbálunk stabil védekezésből építkezni, …ez egy rémálom, hogy az ötödik percben vezetnek ellenünk kettő nullára. Egy hetek óta rossz formában lévő csapattal nehéz felállni innen. De nagyobb baj, hogy a spirituszt sem látom a csapatban, és ezért a nézőktől is elnézést kell, hogy kérjünk.

A tabellát lásd itt!

Takács Gergő

-hirdetés- -hirdetés-