Jiří Menzellel beszélgettünk

Jiři Menzel a cseh filmművészet talán legnagyobb alakja, több kiváló film, többek között a Sörgyári capriccio, Az én kis falum, és persze az Oscarral díjazott Szigorúan ellenőrzött vonatok rendezője. Most tizenkét éves filmrendezői hallgatás utáni első moziját, az Őfelsége pincére voltam című filmet mutatta be a helyi közönségnek, ami a legendás cseh író, Bohumil Hrabal azonos című regényének hű feldolgozása.

– A cseh nem harcos nép, ezt nem is szeretem bennük. Demokraták és egyformák vagyunk, ha valaki kilóg a sorból, kap a fejére. Hrabal is szerette a népét, de nem vakon szerette. Pontosan tudta, hogy milyenek, milyen gazemberek vagyunk mi, csehek… – mondta el a film utáni fórumon Jiři Menzel, ezzel filmje hőséről is lerántva a keresztvizet.

A mű a kis pikolófiúból végül szálloda tulajdonossá lett Jan Dítě történetét dolgozza fel, aki arról álmodik: olyan gazdag lesz, hogy szobája padlóját kirakhatja a bankóiból. A mindezt közép-európai, szomorkás vidámsággal bemutató mű azt az ízig-vérig Hrabali szemléletet tükrözi, hogy békénk és boldogságunk nem mindig a bankjeggyel tapétázott falakon múlik. Néha elég hozzá egy korsó sör is egy csendes erdészház lépcsőjén ülve.

A film utáni hosszú beszélgetésen a kellemes humorú rendező sokáig válaszolgathatott a népes rajongótábor kérdéseire a majdnem teljesen megtelt színházteremben. A második világégés éveiben játszódó történet kapcsán elmondta, maga is sok mindenre emlékszik a háborúból. „Emlékszem például a vonuló német katonákra Prága utcáin, vagy amikor lelőttek egy angol gépet, és persze arra is, hogy apám minden este hét órakor hallgatta a híreket a rádióban. Akkor az egész család csak lábujjhegyen közlekedhetett, csendben kellett lenni, ez volt a legrosszabb. Arra a napra is emlékszem, amikor véget ért a háború. Anyám éppen a sötétítő papírokat szedte le az ablakból, úgy mondta, hogy véget ért a háború. Én pedig ujjongtam, kiabáltam, hogy jaj de jó, nem lesz többet hírek!”

A hazánkban sokszor megforduló Menzel elmondta azt is, meglepődött, hogy filmjei milyen népszerűek Magyarországon. Televíziónknak a film után úgy fogalmazott: „Az ember a saját hazájában, vagyis a cseh nézőnek rendezi a filmet, de ha ez tetszik, és érthető más nemzetek számára is, azt csak öröm, és azt jelenti, hogy valahol mégis sok közös van bennünk.” A kiváló humoráról egész este tanúbizonyságot tevő rendező vele készült interjúnkban kiemelte és hangsúlyozta azt is: prágai létére utálja a sört.

A rendezővel készített beszélgetésünket hamarosan láthatják Televíziónkban!

Hauptmann Tamás