21 fő pattant biciklire vasárnap, hogy bejárja Jánossomorja Dél-Keleti határát, ahol még a múlt század elején is virágzott az élet a Hanság erdői által ölelt óriási legelőkön és kaszálókon. A város akkori környékén kevesebb erdő állt, lápos rétek vették körbe a településeket, melyek a szárazabb időszakokban kiváló legelőket, kaszálókat kínáltak az itt élőknek. Ezért sok kisebb tanya alakult ki környékünkön, otthont adva a rétekre vigyázó mezőőröknek és a gyulyákat terelő pásztoroknak.
A Vörös Hadsereg útja
A kerékpárosok a szentpéteri temető mögötti föld végén álló Jézus a jó pásztornak emlet mára csonka képoszlopnál kezdték a nagy kört leíró túrát. Ezt a szakrális kisemléket feltételezhetően a csordák védelmére emelték egykoron. Érdekesség, hogy mai csonkaságát a történetek szerint annak köszönheti, hogy a háború végén ideérkező orosz csapatok célba lőttek rá.
Ezután az itt kezdődő erdőben fekvő egykori vadászház romjainál álltak meg, ami még Habsburg Frigyes lánya, Mária tulajdonában állt. Majd az egyik legnagyobb legelőterület, a Gulyaállás mentén állt tanyák maradványait nézték meg, ami akkor tíz családnak adott otthont.
Régészeti lelőhely
Állomáshelyül szolgált egy kis tó is, amit az akkori gazdaság kavics bányászására használt, de 5-6000 éves, késő neolitkori településmaradványokat (csontokat, cserépdarabokat) találtak itt ’89-ben, a munkák során. De a nemzeti parkokhoz tartozó őshonos tölgy és kőriserdőn is átgurultak a jánosi kerekesek. Hanságliget előtt Dél-Nyugatra fordulva még megnézhették a Szállástetőn álló földmérési pontot jelző betongúlát is, ami szabad szemmel néha a 86-os főútról is látható.
Liget után a Hanság-Nagyerdei erdészháznál pihentek a kirándulók, ahol az Unger-kereszt mellett a nemrég még itt otthont lelő Ifjúsági Találkozóról hallgathatták meg a kirándulók Lőrincz György túravezetőt, aki minden állomásnál tájékoztatót tartott az érdekességekről.
Olaj helyett hévíz
Az egyik érdekes állomást úgy kellett megkeresniük a túrázóknak. Hanság-Nagyerdőtől Dél-Nyugatra ugyanis egy lefojtott hőforrást mutatnak a térképek – melynek valószínűsíthető, betonnal lefedett helyét meg is lelték a növényzet között a kirándulók. Ezek az itteni, ’60-’70-es években folyt olajkeresés nyomait őrzik. Ahol akkor hévizet találtak, lefojtották, hiszen nem tudták hasznosítani. Ilyen meddő thermálkútból három létezik Jánossomorja környékén, melyek munkába állítása idővel talán felmerülehet a település számára.
Behúzták a féket
Az emlékév utolsó túráját a Társaskör kerekeseivel közösen tették meg az örökség-kutatók, előbbieknek ez volt az idei utolsó útja is egyben. A bringások útjain idén átlagosan 25-26 fő vett részt, összesen pedig több mint 40-en csatalkoztak, ha csak egy útra is a kezdeményezéshez. Idei legsikeresebb vállakozásuk a Fertő-tó megkerülése volt, melyen felbuzdulva jövőre egy Balaton-kerülést is terveznek a tagok. Minderről azonban majd novemberi értékelő ülésükön döntenek.
Jövőre veletek ugyanitt
Az örökségtúrákat is sikeresnek tartja a szervező Lőrincz György, bár volt igen alacsony létszámú kirándulásuk is. – “Fontos hogy ne csak a száraz könyvlapokból ismerjük meg környezetünk múltját, értékeit. Az a tapasztalatom, hogy ha ott állunk a helyszínen, legyen az csak egy egykori tanya romja, sokkal elevenebb az élmény a kirándulók számára, érzik a területet belengő hangulatot. Ez sokkal mélyebb tapasztalat.” A szervező az emlékév után, jövőre is folytatná a túrákat, felmerült például egy kincskeresés jellegű játékos kirándulás ötlete is.
