A közös nosztalgiázás Fertőhomokról indult, ahonnan Ausztrián át városunkba látogattak a volt katonák, innen pedig a csornai laktanya érintésével Tőzeggyármajorba utaztak, majd Fertőbozon közös vacsorával zárták a napot.
Funk József nyugalmazott volt határőr alezredes elmondta: Sok mindenre emlékszik, de ami a legfontosabb, hogy ami elő volt írva, azt teljesítették, úgy ahogy kellett. A katonái kiválóan végeztek, megnyerték a szocialista versenyt, aminek leglényegesebb előírása volt a balesetmentes munka. Ők balesetmentesen felszedték az aknákat, senki sem robbant fel, senki sem halt meg.
A szombati nosztalgiázás egy volt határőr és felesége segítségével valósult meg, ők voltak azok, akik felkutatták az egykori katonatársakat és ezt a meghívót küldték el nekik. Molnár Pálné, egy akkori határőr feleségétől megtudtuk, férje mindig nosztalgiázott, szívesen gondolt vissza az itt töltött évekre, ezért szervezték meg ezt a találkozót. Hozzátette, hogy Budapestről, Kistarcsáról, Csepelről, Győrből is érkeztek volt katonák, és mindenki nagyon örült a meghívásnak.
Ezek a volt katonák 1968-ig teljesítettek szolgálatot Jánossomorján, és ők voltak azok is, akik a városunk határában telepített aknákat felszedték. Településünk mellett 1956 előtt elkezdték ugyan felszedni a zárat, de a forradalom miatt újra telepítették, ami több sérülést okozott és egy halálos áldozatot is követelt. Ez idő alatt több ezren lépték át itt a határt. Az aknák felszámolása után a ’67 december 15-én bekapcsolt elektromos jelzőrendszer ’89-ig működött.
Alács Péter korábbi parancsnoktól megtudtuk, hogy 1960 és’68 között működött a jánosi laktanyában műszaki alakulat, amelynek a feladata a határőr berendezések javítása és karbantartása volt. 1968-ban pedig a kormány határozata alapján felszedték az aknazárat.
Érdekes történeteket hallhattunk arról is, hogy a katonák miképp találták meg a szórakozás különféle módjait. Sört, bort, pálinkát rejtegettek a laktanyában, persze a parancsnokok tudta nélkül. A határőrök még egy medencét is építettek maguknak. Talán ezért is van annyi szép emlékük, hogy több nap alatt sem tudnák mindet elmesélni.
Egy utolsó közös éneklés és egy utolsó integetés után már robogtak is tovább volt határőreink.
Petz Brigitta
