Lőrincz György vezetésével kerekeseink megismerhették a megye legkisebb önálló települését (Cakóháza, 82 lakos), valamint megtekinthették az ország legrégebbi piétáját a markotabödögei temetőben. Hanságliget kétszer is barátságosan fogadta a túrázókat, az odaúton, délelőtt 11 óra után még mindenki azt gondolhatta, csak a meleggel kell majd megküzdeni. Hazafelé, öt után azonban a teljes csapat olyan túlélő tapasztalatokkal gazdagodott, melyeknek egy terepkerékpár versenyen bárki hasznát venné.
Az útvonal kijelölésekor ugyanis a szervezők – gondolva az elmúlt napok csapadékos időjárására – úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják meg a Hanságon átvezető szakaszokat, hanem a 86-os főúton jutnak el Bősárkányig. A következtetés helyesnek bizonyult, csakhogy Fehértó határában már nem volt mit tenni. A földutak eltűntek, mindent sártenger és hatalmas, mély pocsolyák borítottak. Mindenki megszenvedett ezzel a többszáz méteres szakasszal, sokszor csak egymást segítve sikerült szabadulni, gépnek és embernek egyaránt.
A töltésen vezető kerékpárutakat általában nem szeretik a túrázók, ám ezek a szakaszok most alkalmasak voltak arra, hogy Tárnokréti környékén kerekezve leszáradjon, majd lepattogjon a biciklikről az odaragadt sár legnagyobb része.
A 86-oson hazafelé rekordidőt futott a csapat, s így bőven belefért egy újabb hűsítő – frissítő megálló Hanságligeten. Az egész napos meleg kellően demonstrálta a júliusi Balaton-kerülő túra körülményeit, a csapat erőnlétével ezúttal sem volt gond.
