Tragikus hirtelenséggel elhunyt Smuk András, Jánossomorja tiszteletbeli polgára, a helyi ’56-os emlékezés meghatározó alakja, a bécsi magyar emigráció fontos személyisége, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. Hiánya fájó, ám a példa, amit a szülőföld szeretetéről mutatott, megmarad – búcsúzott Jánossomorja Város Önkormányzata.
Smuk András 1947. szeptember 17-én született Pusztasomorján. Szülei helyi parasztemberek voltak. Bár nem voltak nagybirtokosok, édesapja mégis a kuláküldözés fenyegetésébe került, ezért 1952-ben – átjutva az aknazáron – Ausztriába menekült. Csak négy év múlva látta viszont a családot. Ám a forradalom és szabadságharc öröme hamar tragédiába fordult, és az egész család – immár együtt – kényszerült menekülésre, Bécsbe. Emlékezéseiben sokszor felidézte, ahogy a család kutyája még sokáig kísérte a határ felé haladó szekerüket.
Iskoláit Ausztriában folytatta. Máig hálás a kinti magyar iskolának a benne erősített haza- és nyelvszeretetért, öntudatért. A bécsi egyetem geológiai és ásványtani szakát végezte el, majd olaj- és földgázkutatóként dolgozott 2010-es nyugdíjazásáig. Házasságából két lánya született.
A bécsi magyar kulturális egyletben, az Európa-Clubban hamar fontos feladatokat talált, segítve a kinti magyarságot, és a szocialista idők alatt itt kint őrizve sokat az egyetemes magyar örökségből. Később a szervezet titkára, majd 2011-től elnöke lett.
2013-ban kapta meg a köztársasági elnöktől a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. 2016-ban pedig a bécsi városházán vehette át a Centrope díjat, ami a határon átnyúló kapcsolatok erősítőjének ítélhető oda.
Smuk András számára Jánossomorja, szűkebben Pusztasomorja mindig is erős kötődést jelentett, kedves versét, a Föl-földobott követ gyakran idézve igyekezett megérteni, megértetni és tanítani másnak is ezt a hazaszeretetet.
Meghatározó szerepe volt abban, hogy Jánossomorja és a bécsi emigráns szervezet közösen hozta létre a Menekülők Kopjafáját, az egykor tízezreknek menekülőútvonalként szolgáló tarcsai út mentén. Ez a hely azóta a városi emlékezés egyik kulcshelyszíne lett, számos alkalommal emlékezett együtt itt Jánossomorja és a bécsi emigráció.
Smuk András munkásságával nemcsak az ember szülőföld iránti szeretetére mutatott követendő példát, de segített abban is, hogy Jánossomorja tisztázza saját múltját, szembenézzen a viharos időkben itt történtekkel, megértse és megpróbálja erőt, közösséget kovácsolva feldolgozni azt. Ezzel Jánossomorja öntudatához, múltjához, jelenéhez és jövőjéhez egyaránt fontos építőkövet helyezett a falba, ezért pedig kiérdemelte a Jánossomorja Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet 2022. szeptemberében.
JTV – HT
Archív fotóink a Menekülők Kopjafájánál tartott ünnepségeken és a kitüntetés átadásakor készültek.
