Csendes gyertyagyújtással emlékezett a városvezetés a településről elűzött német ajkúakra a kitelepítés állami emléknapján, január 19-én délelőtt, a jánossomorjai Ki- és Betelepítési Emlékparkban, a vasútállomáson. A járványügyi helyzet miatti néma tiszteletadáson Jánossomorja lakói nevében Lőrincz György polgármester és Bella Zsolt alpolgármester helyezett el mécseseket a 2017-ben, a vonatok elindulásának helyszínén felavatott Ki- és Betelepítési Emlékpark táblájánál.
Január 19-e a magyarországi németek elhurcolásának hivatalos magyar állami emléknapja. 1946-ban ezen a napon indult el Budaörsről az első, magyarországi németekkel teli vonatszerelvény, amely Németországba szállította a magyarországi német ajkúakat, a háború utáni, kollektív bűnösségen alapuló intézkedéssorozat kezdeteként.
A mai Jánossomorjáról ’46 április végén, éppen húsvétkor kelt útra négy vonatszerelvény. Összesen 4840 embert telepítettek Németországba, de a kitoloncolás elől sokan korábban elmenekültek. Mosonszentpéter és Mosonszentjános összlakosságának több mint felét, a német ajkúak kétharmadát telepítették ki. Ezzel a mai Jánossomorja becslések szerint az országban a nyolcadik legtöbb lakóját elvesztett település a kitelepülés történetében.
Jánossomorja és a helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat minden tavasszal, húsvét táján emlékezik a település kataklizmájára, koszorúzással, ünnepséggel. A helyi német önkormányzat tagjai ilyenkor januárban a mai magyarországi németséget tömörítő közös emlékünnepségen tisztelegnek a tragédia előtt – ám ez idén a vírushelyzet miatt nem jött létre.
Mosonszentpéteri kitelepítettek a vasútállomáson
Mint a váróteremben kialakított Emlékpont kiállítási anyaga összefoglalja: „A mai Jánossomorja három településrészén a kitelepítettek listáját 1946 márciusában függesztették ki. Kijelölték a kitelepítés napjait is. Kijárási tilalmat rendeltek el este 9 órától, rendőri jelenléttel. Felszólították a vasúthoz való szállításra kötelezett gazdákat is, és falragaszokkal hirdették a kitelepítés fontos szabályait. A kitoloncolás elől sokan a szomszédos Andauba, Mosontarcsára menekültek. A kitelepítettek valuta kivételével magukkal vihették készpénzüket és értéktárgyaikat, 20 kilogramm élelmiszert, melyben 7 kg liszt vagy kenyér, 1 kg zsír, 2 kg hús, 2 kg hüvelyes és 8 kg burgonya lehetett. Magukkal vihették legszükségesebb felszereléseiket, ruháikat, szerszámaikat, de az összes poggyász nem haladhatta meg a személyenkénti 100 kilogrammot. A Moson megyei németekkel 11 szerelvény ment Németországba.
Mosonszentpéteriek vasúti kocsijának fala a Mosonszentjánosi állomáson
A mosonszentpéterieket és mosonszentjánosiakat négy vonat szállította Németország különböző területeire. Az 5. számú szerelvény 1946. április 20-án, nagyszombaton indult, főleg mosonszentpéteriekkel és kevesebb mosonszentjánosival, az észak-württembergi Ludwigsburg területére. A 6. szerelvény Észak-Badenbe, Sinsheim kerületbe indult április 23-án, húsvét utáni kedden. A 7. és 8. szerelvényen már csak mosonszentjánosiak voltak, őket április 24-én illetve 26-án az észak-württembergi Essling és Öhringen, illetve az észak-badeni Tauberbischofheim kerületekbe szállították. A két település összlakosságának több mint felét, a német ajkúak kétharmadát telepítették ki. A névjegyzék tanúsága szerint a kitelepítés kis mértékben érintette Pusztasomorjai községet is. (kitelepítettek száma: Mosonszentpéter – 1978, Mosonszentjános – 2861, Pusztasomorja – 1)”
JTV
