Nemcsak a tragédia, de a később kivívott szabadság is benne van november 4-e jelentésében. Az ’56-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapján a helyi temetőkben és a Menekülők kopjafájánál emlékezhettünk a hazájukat elhagyókra és az áldozatokra.

A Menekülők kopjafájánál emlékezett közösen a nemzeti gyásznapon Jánossomorja, a bécsi ’56-os emigrációt összefogó Európa Club és a Társaskör. Elsőként Lacknerné Fördős Klára művelődésszervező köszöntötte az emlékezőket. Beszédében kiemelte, ’56 tragédiájának egyenes következménye hazánk modern kori sorsának alakulása, a szabadságba vezető út. Ezért, bár szomorúan emlékezünk ma, a szabadság feltámadása is benne van november 4-e vértanúhalálában.

Lőrincz György polgármester is emlékezett. Mint kiemelte, a forradalmi változások erőszak elharapózása nélkül, ellenőrzötten zajlottak településünkön egészen az utolsó napokig, ám ekkor az addig is érezhető menekültáradat felerősödött. Végül több tízezren hagyták el a határt környékünkön, Andau felé, először a főút mentén, majd a Hanságon át. Ez városunk emlékezésének is meghatározó eleme kell, hogy legyen, hangsúlyozta Lőrincz György polgármester.

A város a kopjafát a Bécsi Európa Klubbal közösen emelte 2011-ben. Elnökük, a Pusztasomorjáról emigrált Smuk András elmondta, ’56 emlékét őrző kulturális munkájukat magyar örökség címmel jutalmazta a magyar állam. Velünk emlékezett az egykori Eszterházy-birtok intézőjének unokája, Nádas Ágnes is. Elmondta, nagyapja, Nádas Sándor uradalmi fővadász és intéző, illetve segédje, Ágnes édesapja irányításával az egész család a határ közelébe jutók mentésén dolgozott a határ mentén fekvő birtokon. Akkor közel 4000 embert menekített át, nyilvántartást is készítve. – „Minden létező módon igyekeztek átsegíteni a határon a menekülőket, ellátták őket élelemmel. Volt, hogy kisgyerekeket úgy próbálták átmenekíteni, hogy mákolajat itattak velük, hogy ne sírjanak. Odaát aztán összefogtak a Vöröskeresztel, hogy tovább tudjanak segíteni. Ennek érdekében készült el a 4000 nevet tartalmazó könyv. Az adatokon kívül azt is feljegyezték, hogy kiket várnak valahol Nyugaton, ki az, akin segítenek.”

Ez a könyv a jánossomorjai helytörténet-kutatás számára sem volt ismeretlen, hiszen helyiek neveit is tartalmazza. Részletei meg is jelentek az 1956-os jánossomorjai Segítő kötelék program kiállításán is. A könyvet feldolgozva, könyv alakban is kiadja az Európa Klub, és várhatóan Jánossomorján is bemutatják majd.

Velünk emlékezett Csáky Pál, író, felvidéki magyar politikus, Szlovákia európai parlamenti képviselője is, aki a klub meghívására érkezett a kopjafához. A politikus megrendítő élménynek nevezte, hogy a menekülők útja mellett állhat. Hangsúlyozta, november 4-e ugyan a szabadság vérbe fojtásának gyásznapja, ám a történelem igazságot szolgáltatott. -„Hol van ma a nagy és dicső Szovjetunió, hol vannak Konyev tankjai? (…) Ami győzött mára, az a szabad emberi lélek.”

Az emlékezés a pusztasomorjai temetőben folytatódott. Itt a Társaskör gyertyagyújtásán a forradalom áldozataira emlékezhettünk Lőrincz György emlékezésével. Elsőként a pusztasomorjai fiatal, Kelemen Rezső sírjánál, aki a mosonmagyaróvári sortűz áldozata lett. A gyertyákat a szentjánosi sírkertben is meggyújtották, Iró László nyughelyén, aki kiskatonaként esett el a budapesti harcokban, a szabadságharc oldalán. De Jánossomorja még több helyi, ’56-os áldozat vagy megtorlást elszenvedő lakó emléke előtt is fejet hajt ilyenkor.

 

HT – JTV

-hirdetés- -hirdetés-