-hirdetés- -hirdetés-

Idén nem köszönt el a polgármester a ballagó nyolcadikosoktól. Inkább azt hangsúlyozta, hogy Jánossomorja számára fontos, hogy a legtöbbjük itt találja meg a boldogulását, karrierjét, hiszen ez az ő városuk is.

Az utolsó héten a város és az önkormányzat is elbúcsúzott a végzős általános iskolásoktól, mint az már régi hagyomány. Minden ballagó a város címerével ellátott ajándékokat is kapott útravalóul, de a vendégeket kis fogadással és vidám beszélgetéssel is várta Jánossomorja.

Lőrincz György polgármester nem az elköszönést, inkább a kialakult erős köteléket hangsúlyozta, felidézve a céhek által egykor tanulni elküldött fiatalok visszavárását, megbecsülését. Kiemelte, a város ezeké a fiataloké, hiszen minden generáció a saját gyerekeinek, unokáinak építi, szépíti. A város a fiatalok megtartását, a város iránit érzelmi kötödés és a helyi közösségben való aktivitás kialakítását már az általános iskolás korban elkezdené, ebbe az irányba indul a most megújítás alatt álló ifjúsági koncepció is. A polgármester kiemelte, a város számos programja, a telekkialakítás, a pályaválasztási napok, a helyi cégekkel való együttműködés mind a fiatalokat helyben tartását kívánja segíteni.

A diákok versekkel, beszéddel és ajándékokkal köszöntek el a várostól és köszönték meg a sok támogatást, segítséget. Hangsúlyozták, számukra is fontos, hogy visszavárja őket az otthonuk.

 

 

Lőrincz György beszéde a ballagók köszöntésén

 

Kedves ballagó diákok, kedves pedagógusok, akik idáig kísérték és segítették ezeket a fiatalokat!
Üdvözöllek Benneteket Jánossomorja Város Önkormányzata nevében.

„Hogy ha valamely mesterlegény ezen megnevezett céhbeli mesteremberhez találkoznák munkálódni, annak a mesterlegénynek mindenütt becsülete és tisztessége legyen!” Ezek is búcsúszavak, bár kicsit régiesek. Egy középkori magyar céhlegény levelében állnak ezek a sorok. Tanultátok, az iparos céhek az inasokat külföldre, más céhekhez küldték tanulni, hogy aztán pár év tanulás után hazajöjjenek, elkészítsenek egy mesterremeket, amivel megmutatják, értik szakmájukat. Ekkor válhattak mesterré.

A mai fiatalok helyzete nehéz, ami az itthon való boldogulást illeti. Csábítóak a külföldi lehetőségek, sőt, sok területen már csak ott vannak lehetőségek, beszélhetünk szakemberekről vagy akár vezetőkről, tudósokról. A nagyvárosok is számos olyan lehetőséget nyújtanak, amit a kisvárosok, falvak nem tudnak. Ez sem újdonság.  Mégis. Mi reméljük, akár a céhinasok, sokan lesznek köztetek, akiket előbb-utóbb viszontláthat ez a közösség. Akik itthon találnak otthonra.

Mert Jánossomorja elsősorban nem a miénk, hanem a Tiétek. Minden generáció a következőnek, a gyermekeinek, unokáinak építi, szépíti, fejleszti. Ez titeket is felelőssé tesz.

És mi várjuk tőletek, hogy ti is építsétek tovább. Szeressétek, és hogy ha csak egy kis esély is mutatkozik rá, keressétek meg itt a jövőtöket, boldogulásotokat. Mert ennek a városnak nagy szüksége van rátok, fiatalokra, akik legjobb tudásuk, szakismeretük szerint dolgoznak, élnek, baráti társaságok részei, családot alapítanak, itt segítik gyermekeiket, és közben ők is tovább építik Jánossomorját, már a saját gyermekeiknek!

Önkormányzatunk sok feladatot tűzött ki célul maga elé az elmúlt években, és sokban sikerült is jól látható fejlődést elérnünk. A legnehezebb feladat azonban mind közül az ifjúság kérdése. Nehéz megmozdítani, közösséggé formálni a mai fiatalokat. Karrierépítést, pályaválasztást segítő rendezvényt hoztunk létre, felmértük a helyi fiatalok igényeit, kéréseit, hogy ők milyen városban szeretnének élni. Erőnköz mérten támogatunk rendezvényeket, programokat. De mégis, a helyi fiatalokat nagyon-nagyon nehéz megmozdítani.
Most azonban alapjaiban vizsgáljuk felül a koncepciónkat, szakértők segítségével. E szakértők rámutattak, hogy miért is nehéz ez az ügy. Azok a programok, amik pár éve még működtek, ma már nem működnek, egyszerűen azért, mert gyorsan megváltoztak a fiatalok. A világ is gyorsan változik a mobiltelefonos kommunikációknak hála. Teljesen mindegy, hogy ez mennyire jó vagy mennyire rossz.

Vannak, akiktől azt halljátok: „csak a telefont bújjátok, már arról is üzenetben kell értesíteni benneteket, hogy gyertek le ebédelni.” Igaz? De ti magatok is érzitek. Átalakult a nyelv is, rövid üzenetekben is érthető mondatokban, szavakban, rövidítésekben beszélgettek. Ma már nem átmentek egymáshoz, hogy kimenjetek a térre beszélgetni, focizni, hanem ráírtok egymásra, vagy, akár ki sem mentek, hanem együtt, hálózatban játszotok, mindenki a maga szobájában ülve. Vannak ennek jó oldalai is. Egy kattintásra kitárul előttetek a világ. Simán utána lehet nézni egy-egy fontos témának a Wikipédián, nem kell órákat könyvtárakban kutatni. El kell készíteni egy pudingot, vagy egy barkácsolást? Esetleg el kell dönteni, hogy melyik filmre rendelünk jegyet online, vagy melyik sportcipőt vásároljuk meg? Egyszerűen csak megnéztek egy blogger bejegyzést valami videómegosztón, akik értenek hozzá, és jó tanácsot adnak. Vagy egyáltalán nem értenek hozzá, de elhitetik veletek, mert népszerűek akarnak lenni.

Szóval, ennek az új és egyre változó digitális világnak vannak jó és rossz tulajdonságai, de ebben élünk, és – főleg nektek – ez a jövőtök. Minél inkább otthon kell lennetek ebben az új világban.

Ezért nekünk kell változtatnunk. A velünk dolgozó szakemberek kimondták, hogy a közösségi kötődés kialakítása nem a középiskolás korban kezdődik, mint eddig. Már ötödik osztályban el kell kezdeni ezt a munkát. Már az általános iskolás fiataloknak kell elmondani, hogy ez a város a sajátjuk, ide tartoznak és ez a város is hozzájuk tartozik. Ennyire megváltoztak a fiatalok.

Mi belevágtunk ebbe a feladatba, felülvizsgáljuk, újra alkotjuk az ifjúsági koncepciónkat, hogy minél inkább a tiétek legyen ez a város. De ez nemcsak a mi feladatunk. Hanem a tiétek is. Ez a legfontosabb, amit mondanunk kell nektek! Ennek a városnak szüksége van rátok!

Páran jóval kevesebbet lesztek már Jánossomorján. De a Ti városotok is marad Jánossomorja. A sok szép emlékkel, amiket felidéztek majd a vidám ballagásokon, az utolsó osztálytermi beszélgetéseken vagy később, az osztálytalálkozókon. A szívetekben marad Jánossomorja, és szeretettel látogattok vissza később.

De többen lesztek, akik el sem mennének innen. Akik nem felejtik el, hogy hol is vannak a padok a főutcán, parkokban, ahol beszélgetni, fagyizni lehet. Akik nem felejtik el, milyen a színe a sportöltöző folyosójának. Akik segítenek egy könyvtári vagy városi rendezvényen a szervezőknek. Akik rendezvényeket, bulikat, egyesületeket szerveznek maguk és a barátaik örömére itt, Jánossomorján. Akik, ha csak hétvégente vagy hétköznaponként este is vannak itthon, de nem felejtik el, hogy ennek a közösségnek is a részei.

Eddig a város nevében itt szimbolikusan útjukra bocsájtották a végzős nyolcadikosokat, sok sikert kívánva. Én ezt nem teszem. Mert legtöbben nem hagyjátok el a várost. Egyszerűen csak nem jánossomorjai általános iskolások lesztek hétvégétől. Hanem jánossomorjai kamaszok, fiatalok, középiskolások.

Most tehát, csak ahogy a régi céhmesterek, azt üzenem meg veletek a Titeket váró középiskoláknak, hogy fogadjanak benneteket tisztességgel, becsülettel, mert ezeket a fiatalokat visszavárjuk. Ide tartoznak.

Remélem, így gondoljátok Ti is!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!