A szabadság jelentéseiről beszélt a városi műsor március 15-én. Lőrincz György polgármester viszont forradalom példájára utalva a helyi közösséghez méltó, hazugságoktól és hangulatkeltésektől mentes közbeszédre kérte a közelgő választások jelöltjeit, mert a jánossomorjai közösség tisztességes és becsületes kommunikációt kíván meg.

Mit jelentett a szabadság Petőfiék korosztályának 1848-ban és mit jelent a mai fiataloknak, 2019-ben? Erre a nem egyszerű kérdésre igyekeztek választ adni a városi ünnepi műsor alkotói és szereplői. A művelődési ház deszkáin bemutatott előadásban láthattuk, a márciusi ifjaknak a szabadság a nemzeti önrendelkezést, az esélyeket hozó jövőt, a nyelv, a fejlődés, a gondolat szabadságát jelentette. Hallhattuk azt is, mit jelenthet a ma emberének az, hogy szabadon élhet, szabadon szerethet, szabadon lehet önmaga. Sok különbség, mégis sok hasonlóság, és persze a tény: az egyik a másik nélkül nem is létezhet. A szabadságharc által kivívott nemzeti létezési jog előfeltétele annak, hogy ma ennyi magyar fiatal magyar nyelven, magyar szívvel törekedhessen a boldogságra. Tehát a műsor iskolások és felnőttek számára egyaránt üzenettel bírt, mégis közérthető volt. Az alkotógárdába számos korosztályt, sok segítőt, szereplőket, díszletkészítőket bevont a rendező, Nagyné Kő Mária pedagógus, a Jánossomorja Kultúrájáért Díj idei kitüntetettje. Az iskolai kórus és a diákok, tanárok mellett több korábbi tanuló már középiskolásként tért vissza a helyi színpadra.

Galéria a képekre kattintva!

Az ünnep eredeti szónokát, Dr. Nagy István agrárminisztert, országgyűlési képviselőt elszólították a fővárosi megemlékezések. Helyette Lőrincz György polgármester szólt a közönséghez. Ő a helyi közbeszéd eldurvulásának parancsolt megálljt. Hangsúlyozta, a különböző fórumokon demagóg, a valóságot torzító, indulatszításokkal találkoztunk a közelmúltban, ami azt mutatja, hogy az őszi önkormányzati választások kampánya már el is kezdődött. Azonban hozzátette, azt a helyi közösség tudja meghatározni, milyen hangulatú lesz ez. A tisztességre és az indulatok helyett a tettek értékére hívta fel a lakók figyelmét, és kérte egyben becsületes kommunikációra a leendő jelölteket. – „Egy kampányt valós célok megfogalmazásával, közösségi szemlélettel és becsülettel kell megvívni. Ez nagyon fontos: Valós célokkal, közösen, becsülettel. Ezért a helyiek polgármestereként már most kérem mindazokat, akik a jelöltség, vagy a jelöltállítás gondolatával foglalkoznak, hogy e városhoz méltó módon vegyenek részt a közelgő, vagy már talán a kulisszák mögött el is kezdődött kampányban!” Kiemelte, olyan versenyt érdemel Jánossomorja, mint A kőszívű ember fiai című művben, ahol a két megmérkőző testvér úgy dönti el vitájukat, hogy ki ér fel előbb az ostromlott vár fokára. Vagyis testvériesen, egy közös célért küzdve. Jánossomorja érdekét kell szem előtt tartania a helyi jelölteknek is, méltón a város múltjához, közéletéhez. A helyi közvélemény tudja azonban elsőként befolyásolni ezt, akkor, ha nem enged teret a hazug, demagóg, indulatkelőt megszólalásoknak.

A megemlékezésen a Jánossomorjai Fúvós Egyesület is közreműködött, de idén az eső miatt ők nem tudtak a hagyományos fáklyás menettel tartani a Szabadság Emlékoszlophoz. A zuhogó eső és a sorompó ellenére mégis sokan vonultak a parkba, hogy elhelyezzék az önkéntes tűzoltók segítségével a tisztelet koszorúit. A magyar szabadságért küzdők emléke előtt fejet hajtott a város önkormányzata és számos civil szervezet is. A heves esőben a szavalathoz is lélekjelenlétre volt szükség a Klafszky-iskola diákjától, aki a technikával is kitoló időjárás miatt hangosítás nélkül is bátran szavalta el Petőfi: Akasszátok föl a királyokat című versét. De az emberek kitartottak, hogy emlékezzenek azokra, akik 1848, szintén esős március 15-éjén szálltak síkra a magyar szabadságért.

 

 

JTV – HT

Lőrincz György ünnepi beszéde

„Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez! / Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. / Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. /”

Tisztelt Ünneplő közönség, Jánossomorjaiak! Ezek a sorok több mint egy évvel az 1848. március 15-i forradalom előtt születtek az egyik legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor tollából. A XIX. század költői című vers arról beszél, hogyan, milyen értékek szerint kell a nép élére állni és vezetni őket a boldogabb jövő felé. Akkor ez a költők feladata volt, ma, a demokráciában a politikusoké. Petőfi így folytatja:

„Előre hát mind, aki költő, / A néppel tűzön-vízen át! / Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, / Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, / Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, / Pihenjen ő árnyék alatt! /”

Tisztelt ünneplő közönség, ahogy a mai Jánossomorját nézem, szomorúan látom, hogy bizonyos fórumokon az önkormányzati választás kampánya már el is elkezdődött, bár még hosszú hónapok vannak hátra a választásokig. És ez a kampány nem a tettekben, hanem a szavakban kezdődött el. A helyi közbeszédben megjelent a demagógia, a valóság torzítása, a közösségi oldalakra írt indulatszítás. De nem akarok erre sok szót vesztegetni.

 

Arról akarok beszélni inkább, hogy mi az, ami méltó hozzánk. Egy kampányt valós célok megfogalmazásával, közösségi szemlélettel és becsülettel kell megvívni. Ez nagyon fontos: Valós célokkal, közösen, becsülettel. Ezért a helyiek polgármestereként már most kérem mindazokat, akik a jelöltség, vagy a jelöltállítás gondolatával foglalkoznak, hogy e városhoz méltó módon vegyenek részt a közelgő, vagy már talán a kulisszák mögött el is kezdődött kampányban! Mert a képviselői eskü legfontosabb mondata, hogy mindig a város érdekét kell szolgálni, nem pedig az egyéni, önös érdeket.

Nagy írónk, Jókai Mór tevékenyen részt vett a forradalomban, maga osztotta például a Landerer-nyomda előtt a 12 pontot, majd a fegyverletétel után bujdosott, és hamarosan megalkotta a szabadságharc nagyregényét, A kőszívű ember fiait. Ebben, épp Buda ostroma közepette leír egy hazafias párbajt. A magyar táborban összekülönböző felek: két testvér között. Ők nem egymásra rántanak kardot, nem egymást ócsárolják. Nem. Megállapodnak, hogy két különböző helyről indulnak az ostromló csapatokkal, és aki először a vár fokára ér, az lesz a győztes… Vagyis egy ügyért dolgoznak, mindkettő hazáját, nemzetét szolgálja, egymást segítve. Nos, én ilyen kampányt kívánok Jánossomorjának. Ilyen kampányra kérem a leendő a jelölteket, politikai tömörüléseket.

Mert olyan kampányra van szükségünk, ami épít. És nem rombol. Olyan emberekre van szükség, akik a város érdekeit nézik, nem a maguk pecsenyéjét sütögetik. Mert mi is szinte testvérek vagyunk. Akik együtt tudnak dolgozni, ha kell, és becsületesen, igaz emberként mérkőznek meg egymással. És bárhogy alakul, mindenképpen a város lesz értékesebb.

De hogy ez így legyen, Önöknek, lakóknak, választóknak is tenniük kell. Mert március 15-én sem győzött volna a forradalom, ha nincs az a sok esernyőt tartó kéz, a sok ember, aki megtanulja a 12 pontot, aki magát fogja be Táncsics szekere elé.

Nem lett volna elég Petőfi, Kossuth, Széchenyi a forradalom győzelméhez. A névtelen tömeg kellett hozzá, akik egyet akartak… Tudták, hogy a megfelelő pillanat jött el aznap, és kiálltak az értékeik, a céljaik mellett. Kiálltak a nemzetükért, a nyelvükért.

Erre kérem most Önöket is. A város, a közbeszéd olyan lesz, amilyennek Önök hagyják. Önök kell, hogy döntsenek, hogy kiálljanak az értékek mellett. A közösség mellett. A becsületesség mellett. A város érdekét szolgáló tettek mellett. Önök határozzák meg, hogy mit szabad majd és mit nem. Legyenek résen. Nehéz hónapok jönnek…

De bízhatunk magunkban. Az önmagukat sokaságnak láttató kevesek mögött ott a csendes, néma többség. Mint 1848. március 15-én, amikor megmozdult Pest, aztán megmozdult az ország.

Bízhatunk magunkban, mert akkor, megmozdultak az itt élő emberek is. A mai Jánossomorját alkotó falvak kiemelkedően sok önkéntest állítottak ki a megalakuló nemzetőrségbe. A piros-fehér-zöld zászlók alá vonult a helyi magyar és a helyi német, aki önmagát szintén magyar hazafinak vallotta.

Bízhatunk magunkban, mert a helyi emlékezet szerint az itthon maradtak sem voltak tétlenek és nemzeti ügy mellett nem voltak gyávák kiállni, még itt, Bécs közelében sem! A helyi emlékezet szerint, az ablakok rácsait akkor nemzeti színekre festették ki. Piros-fehér-zöldben pompáztak a főutcák rácsai a mai Jánossomorján. Szentpéter és Bősárkány között pedig magyar huszárjárőröktől féltek Haynau előrenyomuló katonái, és jogosan, hiszen az itt zajló, csornai csata néven elhíresült ütközet a szabadságharc egyik kiemelkedő katonai tette volt.

Bízhatunk magunkban, mert itt, a Hanság szélén elő emberek mindig ki tudtak állni az értékeik mellett, és az, hogy még mindig létezik a település, azt bizonyítja: sikerrel tették ezt. Túléltük a szabadságharcot, a megtorlást, túléltük a kitelepítést, ’56-ot, de közben hűek maradtunk az értékeinkhez. A közösséghez, ehhez a magyar, hanságszéli földhöz és a tisztességhez. Ezt kívánom mindannyiunknak az elkövetkezendő hónapokra!

Mert ahogy Petőfi írja: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!” És csakis akkor!

 

 

 

 

 

 

 

 

-hirdetés- -hirdetés-