Ismeretlen álarcosokra lehettünk figyelmesek szombat délelőtt a város legforgalmasabb pontjain. Meleg bundába bújt, álarcot viselő mohácsi busók látogattak el Jánossomorjára, hogy népszokásukat az otthonuktól több mint 300 kilométerre is megmutassák.
Másodszor rendezték meg Jánossomorján a Gömböcölő Fesztivált, amit az önkormányzat, a művelődési ház és korábban városunkba költözött mohácsi busó hagyományőrzők hívtak életre tavaly. Idén a kimlei KUD. Konoplje horvát nemzetiségi tánccsoport és zenekara is emelte a rendezvény színvonalát. Békefi Géza helyi hagyományőrző, a szervezők egyike elmondta, a busók nem az embereket jöttek ijesztgetni, hanem velük összefogva a telek akarják elűzni, immár Jánossomorjáról is, egy kis busó bemutatóval. Ilyenkor, farsangkor a poklade, azaz az átváltozás jegyében öltik fel maskarájukat és termékenységvarázslással ünneplik a tél közelgő végét.
Kora reggel még nem a busók hangoskodtak a művelődési ház udvarán, igaz, nekik is készültek a finom falatok. Hagyományos városi disznóvágáson vehettek részt az érdeklődők. Majd a maskarások a város főterein is megtáncoltatták az érdeklődőket. Kereplőkkel, kolompokkal és kürtökkel keltek útra, hogy elűzzék a telet, a hideget városunkból. Ehhez pedig kellettek a lelkes segítők is, akik bátran álltak be a busók közé.
Délutántól kézművesedés várta a legkisebbeket a művelődési házban, ahol papírból busó álarcok készültek. A táncos cipőjüket felöltők pedig eredeti horvát népzenére rophatták a sokac kólót. De a színpadi bemutatóból azt is megtudhattuk, honnan ered a busójárás, mit visel egy hagyományos sokac lány és fiú, valamint, hogy milyen az öltözéke a busóknak. Egy jánossomorjait, Erdős Csabát is felöltöztették maskarába, hogy láthassuk, mi mindenből is áll a gúnya. De idén már több jánossomorjai csatlakozott is a felvonulókhoz, beöltözve. A fesztivál keretein belül rajzpályázatot is hirdettek, ahol ovistól egészen az iskolás korig mindenki lerajzolhatta, ő hogy képzeli el a busókat és a néphagyományt. A művet pedig a művelődési házban meg is tekinthették a látogatók, ahol a legjobbak a mohácsi hagyománnyal kapcsolatos ajándékokat vehettek át. A felnőtteket is versenyre hívták, a legfinomabb jánossomorjai farsangi fánkokat és hájas tésztákat kereste a zsűri. A döntés itt is nehéznek bizonyult, de sokak ízletes alkotásait tapsolhatta és kóstolhatta meg a közönség.
Mikor besötétedett a busók népes segítőtáborukkal és zenekarukkal indultak újra útnak a városban, hogy még egyszer nyomatékosítsák, semmi keresnivalója nincs a télnek már mifelénk.
A művelődési ház udvarán aztán, a nap fénypontjaként meggyújtották a kiszebábot, a telet és a betegségeket jelképező boszorkányt. A busók mindent bevetettek, hogy az eredeti mohácsi hangulatból nekünk egy kis ízelítőt adjanak, de szeretettel meghívtak mindenkit a február közepi busó vigasságokra, Mohácsra.
A mohácsi busó legenda szerint a városból a török elől elmenekült lakók maskarába öltözve jöttek vissza a településre egy éjszaka, és elkergették az oszmánokat. Az igazság azonban valószínűleg az, hogy a maskarával törököt ijesztő lakók történetét és hagyományát a délről Magyarország területére épp a török balkáni előrenyomulása miatt elérkezett szláv népek már magukkal hozták, amely itt, Mohácson öltött igazán egyedi, magyar arculatot.
A mohácsi busójárás 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség listáján, 2012 óta pedig hungarikumnak is számít. Jánossomorján három éve tartanak busó bemutatót az ide költözött mohácsi busók kezdeményezésére.
KÉ – JTV
