A szeptemberi Mihály nap évszázadok óta a termények betakarításának, a nyájak beterelésének ideje, amikor nagy vásárokat is tartottak. Mára az óvodák idézik meg ezt a szokást, a szülőkkel karöltve.
Mihály napján hajtották be a legeltetett állatokat a pásztorok, a megkeresett forintokat pedig a télen szükséges portékákra válthatták, annál is inkább, hiszen a legtöbb termény már ekkorra szintén a piacokra került. Az Aranykapu óvodák ezt a hagyományt ápolják játékos formában, így minden éven mindhárom oviban vásároznak, pásztorjátékot játszanak, mókáznak a gyerekek.
Fotógalériák a képekre kattintva!
Szentpéteren is roskadoztak a standok, a másodállásban kofáskodó óvó nénik, dadus nénik pedig keveset alkudoztak a kedves vásárlóval. A műsorukban táncoltak, és persze a régmúlt összes fontos árucikkét bemutatták, hogy közelebb hozzák a régi életet a gyerekekhez. A csütörtöki vásárba természetesen mindenhol szívesen invitálták a szülőket is.
Pusztasomorján is ugyanígy tettek másnak, Mihály napján, szeptember 29-én. Ám a műsoron ott vendégeket is köszönthettek, volt kollégák, és az újrónafői ovisok is meglátogatták a vásárt. Az árusok itt is szebbnél szebb portékát kínáltak. Felsorakozott mindaz, ami egy akkori parasztcsalád mindennapi munkájához szükséges volt, és amiket akkoriban bizony csak a nagyobb vásárokban lehetett beszerezni, olykor egy napi gyaloglás árán. De a vásári kavalkád vándorszínészeket is csábított Pusztasomorjára. A játékban pedig a Taljánországba, azaz az itáliai hadszíntérre induló huszárezred cserfes kis huszára hozta ki a sodrából a türelmes kapitányt. A vásárba aztán itt is beszabadult a portékára éhes nép. Csuhébábok, szélfogók, sok egyéb különleges dísztárgy várta az érdeklődőket. Sokan bőséggel be is vásároltak a különleges forgatagon. De nemcsak dísztárgyak, hanem finomságok is készültek a Mihály-napi vásárra.
A tagóvoda kiállítással is köszöntötte az ünnepet. Különleges, elfogyasztható tárlattal. Sarainé Székely Kinga jánossomorjai szörp- és lekvárkészítő állította ki és kóstoltatta meg a közönséggel finom és különleges, kerti vagy hansági gyógynövényeket is tartalmazó finomságait.
Aznap Szenjánoson is vásároztak. Kis előadásban láthattuk a hegyekből leinduló nyájakat és persze a rájuk leselkedő farkasokat is. A megérkező pásztorokat persze várták otthon, a menyecskék finom süteményekkel, a gazdák pedig a szigorú számadással. Akkoriban tavasszal a gazda és a juhász egy botra rótta fel a bárányok számát, év közben pedig az elhullott, elveszett állatokat is ezen jegyezte be egy-egy rovással az általában írástudatlan ember. Mihály napján erről adtak számot a juhászok a gazdáknak, megmutatva a botot. Akinek pedig sok volt a rovásán – innen ered a jól ismert kifejezésünk is – nemigen számíthatott jövőre megbízatásra.
Mindenki vásárolhatott mi szem-szájnak ingere, a zsúfolt vásári forgatagban. A nagy napon sok szülő is elkísérte a csemetét. De az ovigalériát is megszemlélhették. Itt Keresztes Éva, az óvoda és iskola logopédusa mutatta be ízléses fazekas munkáit, sőt, még a gyerekek is kipróbálhatták az agyagozást a csütörtöki megnyitón.
A Mihály-napi vásár fontos az ovik éves eseményeiben, mondta el Schwartzné Varga Mónika vezető. Nemcsak a hagyományőrzés miatt, hanem mert egyre inkább családi programmá válik. Az óvónők már nyártól készülnek erre, de a gyerekekkel közösen is készítenek portékákat, de sok szülő is készít ide finomságokat. A vásárokon pedig közösen töltenek el egy-egy víg órát.
