Bár közeleg a nyár vége, a gyerekek még nem a gyakorlófüzetek felett görnyednek: voltak, akik a tóparton tanulták a horgászat mesterfogásait, de olyanok is akadtak, akik inkább könyvtárba jártak – persze, játszani!
Bár csúzli is került a kezekbe, nem az ablaküvegezők nyári táborában rosszalkodhattak a gyerekek: A madárerdei tavon töltött pár napot egy csapat jánossomorjai diák, hogy az erdészeti horgászegyesület tagjaitól megtanulják a horgászat mesterfogásait. Oktatójuk, Fehér János maga is hat éves kora óta horgászik, hat éve pedig versenyszerűen teszi ezt, rangos helyezésekkel az országos listán. Mint mondja, a horgászok játszanak a legszebb stadionokban, ezt pedig szeretné megismertetni a diákokkal is, hiszen ha a természetben van a gyerek, rossz helyen nem lehet.
Az utánpótlás-nevelést célzó tábor célja az egyesület taglétszámának növelése és a horgászélmény megismertetése a gyerekekkel. Nem is kukacoskodtak az információkkal. A kezdő fogásoktól a profi trükkig minden megtanított a gyerekeknek a pedagógus segítséggel is kiegészült egyesületi tagság. Sőt, egy szponzor és az egyesület jóvoltából még horgászfelszerelést is kaptak a tábor végén az ügyes nebulók. Megtudhatták azt is, hogy sok kicsi sokra megy, hisz egy-egy versenyen, ha az idő is szorít minket, érdemes lehet a biztos kishalakra horgászni, mint várni és esetleg sokáig fárasztani egy-egy nagyot. Jó kifogás pedig bőven akadt, de többeknek nagyobb hal is kapott a csalijára. A horgászat nemcsak férfisport, erre a tábor egyetlen lánya, Kempf Lili is ékes bizonyítékul szolgált, aki ottjártunkkor éppen egy kivételes pontyot emelhetett szárazra.
Dráma a könyvtárban
A múlt héten pedig a természet költözött a városba, azon belül is a könyvtárba. A szavannára utaztatta tagjait a Szemfüles drámapedagógiai szakkör tábora. A diákok Kertész Erzsi Állatkávézoo című művével dolgoztak egy héten át. E történetben az állatok egy kávézót nyitottak, ami olyan sikeres volt, hogy még a vérszomjas tigrist is sikerült átszoktatniuk a húsról a süteményekre.
Egy reggel aztán zárva, összerombolva találták a kávézót az állatok – a drámapedagógiai munka során a csoport mindig maga építi tovább a történeteket, viszi bele a saját gondolatait, és válaszait egy-egy aktuális probléma megoldására, kibontva a kérdést, és akár a gyerekek, akár a felnőttek világához vonva le tanulságokat, fogalmazva meg kritikákat. Ezt tették most is a Szemfülesek: az állatok hamar összevesztek, hiszen mindenkinek akadt gyanúsítottja arra, ki volt a tettes.
A darab során aztán összeült az állatbíróság is. De az elharapózó vita során egyszer csak kiderült, a tulajdonosok maguk hagyták ott a kávézót, pont, mert elegük lett a nehézkes vendégkörrel való gondokból. Szélig Annamária drámapedagógus elmondta: a drámapedagógia eszközeivel idén tehát az elhamarkodott ítélkezéstől, és a néha túl könnyelmű vádaskodásról tanultak – és tanítottak is – a gyerekek. A szakkör ötödik éve tart tábort, ahol egy-egy történetet közösen dolgoznak fel a gyerekek, játsszák el saját maguk írt jeleneteiket és közösen jutnak el a tanulságig. A pénteki záró előadást közös éneklés zárta.
A szereplők bábjait is elkészíthették, papírból kasírozhattak állatokat, de más kedvenceiket is. A táborban, az alkotáshoz az elmélyülés is fontos, ezért a hangtál-terápia meditációs gyakorlatai is nagy segítséget nyújtottak a gyerekeknek nap mint nap. Szélig Éva gyógypedagógus, hangtál-terapeuta segítségével a különleges módszert a záró előadás után a szülők is kipróbálhatták, gyermekeikkel közösen.
