Államunk ünnepe annak a sok millió egyszerű magyar embernek az ünnepe is, akik a haza boldogulásáért dolgoznak nap mint nap – hangzott a városi augusztus 20-i üzenete. A mise után a Szent István szobornál koszorúzással tisztelegtek az emlékezők első királyunk előtt.
Augusztus 20-án a pusztasomorjai templomban Kótai László atya a nemzet megmaradásáért adott hálát. A mise után a hívek és az ünneplők közösen vonultak ki a Szent István parkba a fúvószenekar vezetésével.
Lőrincz György polgármester beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár első királyunk, Szent István a magyarság jelképe lett, az augusztus huszadikai ünnep az egész nemzetet megtestesítő ünnep. – „Ha e szoborra tekintünk, úgy érezzük, magyarságunk megmaradásának szimbóluma Szent István király. Magába foglal oly sok magyart – a hágókról az új haza síkságaira tekintő honfoglalókat, a királyokat és a forradalmárokat, hősöket, művészeket, sportolókat, tudósokat. De nemcsak a kimagasló emberek tettek Magyarországért. Sőt. Ők nem tehettek volna ennyit, ha nem állt volna mögöttük sok millió egyszerű ember, akár itt, a Hanság peremén is. Aki művelte a földet, sütötte a kenyeret, gyereket tanított, műhelyben, gyárban dolgozott. Saját boldogulásán keresztül a haza boldogulásáért is dolgozott. Ez az ünnep most róluk is szól. Róluk, akik magyar emberként élik mindennapjaikat itt Jánossomorján. És akik ma eljöttek ide, hogy megünnepeljék megmaradásunkat, magyarságunkat. Ha e szoborra tekintünk, szigorú, de bölcs férfit látunk. Aki gondokkal, nehézségekkel teli életéből mintha távolabbra tekintene. Felénk, vagy talán el a mi fejünk felett is. A jövőnkbe. S ez a tekintet az üzeni, az ő példáját követve mi is kitartással, magunkba vetett bizalommal, hittel és türelemmel dolgozzunk a mindennapokban és tudjuk, jövőt építünk!” Kiemelte, a közösségi összefogás és a biztos alapokra való építkezés a mai Jánossomorja számára is fontos értékek.
Az ünnepi emlékezésben a győri Nemzeti Színház színészei is segítettek, akik István életének legfontosabb döntéseit idézték fel. Láthattuk a békére és biztonságra törekvő István és személyes tragédiái, fia halála ellenére is Istenben bízó államférfit. A műsor után az önkormányzat és helyi szervezetek, egyesületek képviselői koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Kótai László atya megszentelte az új kenyeret és a bort, amiből később a résztvevők fogyaszthattak is.
A megemlékezést az önkormányzat, a művelődési ház és a Társaskör Egyesület közösen szervezte.
Lőrincz György polgármester ünnepi beszéde
Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Jánossomorjaiak!
Itt állunk Szent István szobra előtt. Ma itt fejet hajtunk, koszorút helyezünk el és megkóstoljuk a magyar föld kenyerét.
Ha e szoborra tekintünk, számos gondolat születhet meg bennünk. Sokunk gondol arra, hogy milyen nagy dolog, hogy itt lehetünk, annyi balszerencse közt, oly sok viszály után. Sokan elődeinkre gondolnak, a férfiakra és nőkre, akik megvédték, akik széppé, élettel telivé tették házaikat, és hazájukat. De vannak, akik kultúránkra, tudományunkra gondolnak, arra, amivel többé tettük az emberiséget, mi magyarok.
De feltűnt Önöknek a legfontosabb? Hogy mindezt magyarul gondoljuk? Nyelvünk nem tűnt el a környező népek ezer hangon szóló piaci zsibvásárában. Bár a történelem viharai megtépázták, büszkén leng a piros-fehér-zöld zászló a Kárpát-medencében.
Ha e szoborra tekintünk, olyan férfit látunk, akire a sors nehéz feladatot mért. Idősebb korában megbocsátóvá, a szeretet gyakorlásában példamutató hívővé vált. Fiatal uralkodóként azonban szigorú, néha könyörtelen királyként kellett viselkednie. A kereszténység felvétele, a pogányság felszámolása az egyetlen esélyünk volt a megmaradásra. Róma választása Bizánc helyett egy függetlenebb ország ígéretét hordozta. Első királyunk kemény küzdelmekben, határozott politikával biztosította Magyarországot.
Nem saját korának dolgozott. – Ezer évekre akarta megalapozni népének jövőjét.
Erre utal, fiának írt üzente: „Ha becsületes akarsz lenni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet. Ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy… A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak…”
Halála után Szent László királyunk is az őt övező tisztelethez fordult segítségért. Ő kezdeményezte István szentté avatását, ezzel jelképezve, hogy Pannónia önálló az Isten előtt is, sem a pápa, sem a császár nem rendelkezik felette. Annál is inkább, mivel István élete alkonyán Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, hazánkat így minden függéstől mentes, önálló, szabad országgá nyilvánította.
Kedves Jánossomorjaiak! Ha e szoborra tekintünk, úgy érezzük, magyarságunk megmaradásának szimbóluma Szent István király. Magába foglal oly sok magyart – a hágókról az új haza síkságaira tekintő honfoglalókat, a királyokat és a forradalmárokat, hősöket, művészeket, sportolókat, tudósokat.
De nemcsak a kimagasló emberek tettek Magyarországért. Sőt. Ők nem tehettek volna ennyit, ha nem állt volna mögöttük sok millió egyszerű ember, akár itt, a Hanság peremén is. Aki művelte a földet, sütötte a kenyeret, gyereket tanított, műhelyben, gyárban dolgozott. Saját boldogulásán keresztül a haza boldogulásáért is dolgozott. Ez az ünnep most róluk is szól. Róluk, akik magyar emberként élik mindennapjaikat itt Jánossomorján. És akik ma eljöttek ide, hogy megünnepeljék megmaradásunkat, magyarságunkat.
Ha e szoborra tekintünk, szigorú, de bölcs férfit látunk. Aki gondokkal, nehézségekkel teli életéből mintha távolabbra tekintene. Felénk, vagy talán el a mi fejünk felett is. A jövőnkbe. S ez a tekintet az üzeni, az ő példáját követve mi is kitartással, magunkba vetett bizalommal, hittel és türelemmel dolgozzunk a mindennapokban és tudjuk, jövőt építünk.
Együtt, közösen, Magyarországon és Jánossomorján.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
