A német ajkúak kitelepítésére emlékezett a Német Nemzetiségi Önkormányzat vasárnap délelőtti koszorúzásával Mosonszentpéteren és Mosonszentjánoson is. 70 évvel ezelőtt a két településrészt összesen mintegy 3800 főnek kellett elhagynia, ez az akkori összlakosság felét, a német ajkúak 2/3-át jelentette. 1945. december 29-én döntött a magyar kormány a német nemzetiségű lakosság kitelepítéséről. A rendelet szerint Németországba kellett települnie minden magyar állampolgárnak, aki német nemzetiségűnek vagy német ajkúnak vallotta magát a legutóbbi népszámláláskor, vagy magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, illetve aki tagja volt a Volksbund vagy más német fegyveres alakulat tagja volt. (12.300/1945. M.E. sz. rendelet)
1946 márciusában függesztették ki a községházára a hirdetményt, ami közli a lakossággal a kitelepítés tényét, az azzal kapcsolatos tudnivalókat és azt is, hogy kinek mikor kell a vasútállomáson megjelennie. A Moson megyei németekkel 11 szerelvény ment Németországba, a mosonszentpéterieket és a mosonszentjánosiakat négy vonat szállította Németország különböző területeire. 1946. április 20-án, nagyszombaton indult az ötödik szerelvény a helyi vasútállomásról, több mosonszentpéterivel és kevesebb mosonszentjánosival az észak-württembergi Ludwigsburg kerületbe. A hatodik vonat Észak-Badenbe, Sinsheim kerületbe ment, április 23-án, húsvét utáni kedden. A következő szerelvényeken már csak mosonszentjánosiak voltak, őket április 24-én, illetve 26-án az észak-württembergi Esslingen és Öhringen, illetve az észak-badeni Tauberbischofsheim kerületekbe szállították.
Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a kitelepítetteket nehezen fogadta be a német társadalom, bár egy nyelvet beszéltek, mégsem volt ugyanaz a nép. Csak évek múlva lettek teljes jogú német állampolgárok. Az idősebb generáció, akik felnőttként hagyták el Magyarországot, reménykedtek benne, hogy visszatérhetnek szülőfalujukba, de a gyerekként kitelepítetteknek már Németország lett a hazájuk. Az itt maradottaknak sem volt könnyebb a helyzetük. Bár házaikat és vagyonukat megtarthatták, földjeiket és jogaikat elvették tőlük. A vasárnapi megemlékezésen fúvósegyesület kíséretével felhangzott a magyar és a magyarországi németek himnusz, majd Wally Tünde verssel emlékezett. Wally János, a Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszélt a hetven évvel ezelőtti eseményekről, utána koszorút helyezett a templomok falán lévő emléktáblákhoz. Kótai László plébános a hívekkel együtt imádkozott a kitelepítettekért.
