Igazi busókkal kergették el a telet a központi iskola udvaráról – egy mohácsi származású helyi család segített a diákoknak megismerni ezt a néphagyományt kedden délelőtt. Csörgött a lánc. Szólt a délvidéki kóló és táncoltak a gyerekek. Kerepeltek, zajongtak, verseltek, ahogy csak tudtak, hogy értésére adják a télnek, most már fel is út, le is út, itt a vége, fusson el véle a hideg, a jég és a hó is. De a makacs vendégre jobban rá kellett ijeszteni, amihez már segítséget hívtak. A télűzés legnagyobb mesterei, a mohácsi busók siettek a jánossomorjai gyerekek segítségére, hárman is megjelentek az iskolaudvaron. De több kisdiák is álarcokkal segített nekik, a szervező tanárokkal együtt. A mohácsi busójárás sokác hagyomány, télbúcsúztató, tavaszköszöntő ünnep. A néphit szerint a török kiűzésére öltöttek félelmetes gúnyát a lakók. Valójában hazánkba kicsit később, a Balkánról érkezett e sokác szokás, de Mohácson nyerte el mai alakját. Busóink is rendszeresen vesznek részt a mohácsi busójáráson, az onnan elszármazott Békefi-család azonban jánossomorjai.
A busók ruhája szintén hagyományos volt, bundák, kolompok és persze vérrel festett maszkok ijesztették a telet. A gyerekek azért nem ijedtek meg a bundás maskarásoktól. De bizony a telet megszemélyesítő kisze báb lába alatt forró lett a talaj – ebben mondjuk segített a benzin is. Az iskolások közösen zavarták el a telet, a kemény munka jutalma pedig mi is lehetett volna, mint a farsangi fánk.
A busók azután bejárták a város fő utcáját, hogy nehogy valahol is megbújjon még a hideg. A félelmetes fickók a városházára is benéztek, meglepve a recepcióst, majd meglátogatták a polgármestert is. Ő örömmel fogadta a társaságot, remélve, hogy talán, hogy a készülő költségvetés esetleges rossz kilátásait is elűzhetik. A találkozón szóba került, hogy jövőre már a város számára is bemutatnák ezt a hagyományt saját busóink.
