-hirdetés- -hirdetés-

Kaput nyitott a Sós Antal Közösségi Ház szerdán Jánossomorján. A kulturális és közösségi színtéren igazi fesztivállal mutatkoztak be azok a csoportok, akik helyet találhatnak itt a hétköznapokban. A ház névadójáról is sok érdekességet megtudhattak az idelátogatók.

Sós Antal muzsikája köszöntötte szerda délután a közösségi házba érkezőket. Az utcán Takács István népzenész fújta el az egykori pusztasomorjai kecskedudástól gyűjtött dalokat.

Fotógaléria a képekre kattintva

 

Mindez nem véletlen: ebben az épületben lépett fel először a helyi közönség előtt a dudás a hetvenes évek elején. Most az ő nevét vette fel a közösségi és kulturális színtérré alakult egykori iskola. Jánossomorja augusztus 20-i ünnepi programjainak koronája volt a 19-én este rendezett megnyitó.

 

 

Főpróba kezdődött

 

-„Fogjuk fel ezt egy főpróbaként. Ez az épület egy új funkciót kapott. Voltak itt mulatságok, rendezvények, szeretnék most még egyszer a helyi kultúra nevében birtokba venni, remélve, hogy ez jó terep lesz számára. Mindhárom tér használható, ennek lesz ma főpróbája, nem tudjuk, hogy fogunk szólni, de kipróbáljuk. A jövőben is szeretnénk ide színvonalas programokat hozni… sok az ötlet, megvan most már hozzá a feltétel is.” –  Molnár Tamás, az Örökség Kulturális Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, évek óta látszott, mekkora az igény a városban egy olyan térre, ahol próbák, rendezvények, ünnepségek kaphatnak helyet. A város civil élete fellendült az elmúlt években, több mint húsz szervezet, művészeti csoport működik már, és kinőtték a rendelkezésre álló tereket, a művelődési házat, sportcsarnokot, iskolákat. Így nagy szükség mutatkozott egy új intézményre, amit a közel 70 fővel működő néptánccsoport tagjai saját bőrükön éreztek és jártak megoldás után.

 

A pusztasomorjai egykori tornateremre 2013-ban találtak rá, ám azt akkor már árulta a város – 15 millió forintért. Pár licitet még meg kellett várni, ám mindegyik sikertelen volt – az ezt végigizguló néptáncosok legnagyobb örömére. Az önkormányzat képviselőtestülete 2014 májusában állt az ügy mellé. Sőt, a megszavazott négymilliós felújítási költséget az akkori polgármester, Dr. Kurunczi Károly saját hatáskörben meg is toldotta ősszel, hogy minél gyorsabban folytatódhasson a láthatóan nagy lendülettel elkezdett felújítás – és mert a nyári viharok megrongálták a tetőt. A kezdeményezés a választások után is támogatást kapott az új testülettől. Így eddig összesen 12-13 millió forintot költött a felújításra a város.

Fontos kiemelni, hogy nagyon költséghatékony volt az egyesület által koordinált felújítás: a tagok félezernél is több munkaórát fektettek a felújításba, több szakmunkát is maguk végeztek el. Ez összesen 1,5 millió forintra becsülhető. Nagyjából 500 ezer forintnyi összeget kaptak felajánlásként vagy vásárlási kedvezményként környékbeli cégektől, közel 100 ezer forintos pénzadományhoz jutottak magánszemélyektől. Az egyesület tagsága 200 ezer forintot adott össze, amiből sok használt berendezési tárgyat vásárolhattak meg. Összességében jóval többel tudták növelni az épület értékét, mint a rá fordított önkormányzati összeg, mondta el a JTV-nek Molnár Tamás.

– „Nagy bizalmat kaptunk azzal, hogy ránk bízták a felújítás lebonyolítását és a szervezés mikéntjét – emelte ki az elnök, megköszönve a tagság, és azon belül is a felújításban oroszlánrészt vállaló Erdős Csaba és Czinder János segítségét. Köszönetet mondott az előző és a jelenlegi testületnek is. „A testület mellettünk áll, bízunk abban, hogy a további fejlesztés fedezetét is biztosítják majd, hiszen az épület még nem kész, de már használható. Hátra van még a fűtés, a külső burkolás és az ablakok cseréje, illetve a programokhoz szükséges felszerelések beszerzése.”

Lőrincz György polgármester is köszöntötte a közönséget és átadta az épület kulcsát az Örökség Kulturális Egyesületnek. Mint mondta, örül a célnak és annak, hogy a korábbi és mostani városvezetés is támogatta azt. Annak pedig különösen, hogy egy nagyon kedves épületet sikerült így megmenteni. Sok személyes emlék fűzi ide, az első mozi, az osztályterem, amit a kettéosztott nagyteremből alakítottak ki. Emlékezett Sós Antalra is, amikor a Dudanóta című film készítésénél mindenki összefutott a főtéren, ahol ott állt az MTV dokumentumfilm-stúdiójának autója, ami óriási dolognak számított a hetvenes évek elején. – „Örülök, hogy a Tititá felvetette ezt a gondolatot, ígérhetem a magam és remélem a képviselő-testület nevében is hogy a jövőben is támogatni fogjuk a közösségi házat, hiszen csinosítási és gépészeti munkák is várnak rá. Remélem, jut erre forrás a jövőben! Mindenkinek szeretném megköszönni, akik építették, segítették, önkéntes munkát vállaltak azért, hogy átadhassuk, ha nem is teljes, de funkcionálisan használható állapotában a Sós Antal Közösségi Házat. Kívánom Jánossomorjának, Pusztasomorjának, a Tititának és minden ide kívánkozó szervezetnek, hogy ez a tér újra legyen élmények színhelye és a következő generációk is tudjanak itt felsorolni olyan élményeket, mint amiket én.”

 

Az épület

Az épület a századelőn már állt, sokáig a Prikler-vendéglő működött itt. Majd pártbizottság és mozi kapott helyet az épületben. Később tornaterem, osztálytermeket látogattak itt a diákok, de volt itt ifjúsági klub, posta és könyvtár is. Pincéjében sokáig álltak a vendéglő, majd a TSZ borai. Voltak a látogatók között olyanok is, akik maguk is építettek itt valamit egykor. Volt, aki elmesélte, hogy ide bújtak el ’45-ben, az esetleges légi támadások, illetve aztán a bejövő szovjet csapatok elől. Akkor az épület is kis híján leégett egy – német belövés miatt – a közelben kigyulladó pajta miatt, ám a szél kegyes volt Pusztasomorjával akkor. Az utóbbi pár évben állt üresen az épület.

 

Az egykori vendéglő tornáca a századelőn – Jánossomorjai fotóarchívum

Tanai Péter Sós Antalról

 

A győri múzeum néprajzos főmuzeológusa, Tanai Péter élvezetes előadásban mutatta be Sós Antalt, a dudásság érdekességeit és a dudásokhoz kapcsolódó mágikus hiedelmeket. Ő maga a múzeum gyűjteménykezelőjeként akadt rá egy dudára a raktárban. Rácsodálkozott és a többi megőrzött dokumentum alapján jött rá, hogy milyen érdekes, értékes ember rejlik e hangszer mögött. Sok néprajztudós foglalkozott már korábban Sós Antallal, így például Németh Imre, Bars Ernő, Timaffy László, Sárosi Bálint is.

 

 

– „Ő biztos meglepődne, ha most ide betoppanna, de a történelmet az egyszerű emberek írják.” mondta el Tanai Péter. Sós Antal egy átlagos pásztorember volt, de abban a korban élt, amikor a tudomány már kiveszőnek hitte azt a világot. Kiemelte, a 60-as, 70-es években nem egy településen semmibe vették a régi tudás hordozóit, mesélőket, zenészeket, nem is értették, hogy a pesti tudós emberek számára miért érdekes egy-egy szakadt, falu szélén lakó, habókos figura, és azt sem értették, amikor a rádióban, televízióban meghallották, meglátták őket. Ma már több ilyen településen intézmények viselik neveiket, mert nyilvánvaló értékeket hordoztak és hagytak örökül.

 

 

Megtudhattuk például a dudás mondások eredetét is. A két dudás azért nem fér meg egy csárdában, mert a duda hangsípjait önmagukhoz is nagyon nehéz hangolni, hát még egy másik dudához. A dudásoknak pedig azért kell pokolra menni, mert egyrészt komoly munkát jelentett a duda megszólaltatása és a tömlő fújása is egyben, és a dudásokhoz sokszor kapcsolódott mágikus tulajdonság, népi hiedelem.

Takács István pedig nemcsak gyönyörű dudamuzsikát mutatott, de Sós Antal különleges játékstílusával is megismertette a közönséget.

A megnyitó megható pillanataihoz tartozott, hogy Sós Antal unokája, dédunokái és nevelt lányai is megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. A szervezőknek mindegyikük büszkén köszönte meg Sós Antal emlékének ilyen módú megőrzését.

 

 

Sós Antal

Sós Antal (1886-1975) a hatvanas-hetvenes években Pusztasomorja pásztora volt, de messze földön híressé vált dudás és faragó tudományáról – Az 1938-as Eukharisztikus Világkongresszusra egy ostornyelet készített. Tanai szerint, ha valaki meg akarta keresni őt a mezőn, elég volt a forgácsokat követnie, mert mindig faragott valamit a gulya után járva.
Sós Antal testvérével, Péterrel együtt már gyerekkorában megkedvelte a dudálást, édesapjuk vette nekik az első hangszert és hívott hozzájuk dudást is. A gyerekek sokat veszekedtek a hangszeren, így Sós Antal eldöntötte, megpróbál készíteni egyet magának – ami sikerült. Élete során több dudát is készített, amiből párat meg is mutatott az előadás. Egy dudája Jánossomorján, a Helytörténeti Gyűjteményben is látható. Jellemző volt muzsikájára, hogy nem használta a főként díszítésekre alkalmas bolhalukat a dudán, ám igyekezett nemcsak dudanótákat, hanem az akkori cigánybandák által játszott muzsikákat is eljátszani, ami – az eltérő hangsorok miatt – nagyon kemény munka volt.
Sós Antal élete során a Csallóköz és a Szigetköz tájait is bejárta, majd Pusztasomorján állapodott meg, pásztorkodott, cipészkedéssel és fafaragással is foglalkozott, rendkívül ügyes kezű volt. Akkor a mulatságok, lakodalmak résztvevője volt, sokszor érkeztek házához a legények egy-egy nótázásra. A hetvenes éve elején itt figyeltek fel zenetudására távolabbról is. Első nyilvános fellépését a mai közösségi házban tartotta. Többször léptet fel a helyi vegyeskarral. Többször érkeztek ekkortájt hozzá zeneértők, népzenekutatók, szerepel népdalválogatás-lemezen, sőt magát is számos alkalommal vitték el, fellépett például a Röpülj Páva televíziós műsorban, a Virágvasárnap című film vásári jelenetében is dudál, de a Dudanóta című portrésorozatban is szerepel. Halála előtt egy évvel kapta meg a Népművészet Mestere címet.

 

Házbejáró

 

A tetőgerendákon 1901-es karcolat fedezhető fel a közösségi házban. Ezt bárki megnézhette, mert még a padlásra is felmehettek a vendégek szerdán. A megnyitót ugyanis igazi kavalkáddá alakították a rendezők. Minden kialakított teret be lehetett járni és mindenhol programot is szerveztek, megmutatva, mi mindennek adhat helyet az adott terem a jövőben. A nagyterem színpada, az udvar, a pince, a konyha, a szomszéd kis utca mind valamivel várta a közönséget.

Délután Csernik Pál Szende lábbábos varázsolta el és nevetette meg a gyerekeket és a felnőtteket. A megnyitón a szímői daloskör citeramuzsikával kísért dudanótákat hozott, hogy megidézze Sós Antal dalait. A Tititá néptáncosai szigetközi bálba hívták a közönséget, táncokkal, énekekkel mutatták meg azokat a mulatságokat, amikbe Sós Antal is húzhatta a talpalávalót. A koreográfia végén pedig magát Sós Antalt is megidézték egy kis dudaszóval, Takács István segítségével.

 

 

Szímői vendégekkel

Szímő felvidéki magyar település, nagy népi és történelmi hagyománnyal. A település szülötte volt Jedlik Ányos. A felvidéki kitelepítés szomorú tragédiája kapcsolja össze őket a Mosoni-síkkal, többeket űztek onnan környékünkre. A jánossomorjai táncosok és iskolások is többször ellátogattak már ide, most nagy örömmel hívhattuk vissza a szímőieket Jánossomorjára. Asszonykórusuk most kifejezetten dudanótákat hozott, amit fiatal citerazenekaruk kísért kiválóan. A fellépés után a delegáció vezetője megható szavakkal és ajándékkal köszönte meg a városnak és az Örökség Kulturális Egyesületnek a meghívást: „A sors kereke úgy fordult, hogy Szlovákia része lettünk, de sohasem felejtjük el, hogy magyarok vagyunk, és a hagyományokat ápoljuk, ha pedig meghívnak, szívesen jövünk!”

 

A megnyitó után minden helyszín megelevenedett. A színpadon a Moson-Szél egyesület színtársulatának dalcsokrát hallhattuk, de a karate szakosztály is tartott bemutatót. Utánuk a Balance Band csapott a billentyűkbe, energikus mulatós zenével szórakoztatták a közönséget. Az udvart a Cintia Wellness Club táncosai avatták fel. Utánuk a csornai, autentikus roma muzsikát játszó Romungro zenekar varázsolta el a közönséget virtuóz játékukkal. A pincét a helyi underground zenéknek is szentelnék a szervezők. Legelőször a RizikóFaktor csapott a húrokba, utánuk pedig a szintén helyi Millió Rózsaszál tartott lemezbemutató koncertet, mindkét alkalommal jó hangulatot teremtve a pincében. Éjszaka a hagyományos csibeszedésre is elindultak a legények zenekari kísérettel, hogy egy kicsit felelevenítsenek az egykor népszerű helyi hagyományból. Az este folyamán pedig a Divi Falatozó kapros-tejfölös csirkepörköltjéből is jókat falatozhatott a közönség. Az éjféltájban könyörtelenül lecsapó eső sem tántoríthatta el a mulatozókat, hajnalig szólt a muzsika a nagyteremben.

 

 

Kézművesek

 

A teraszon gyermek kézműves foglalkozásokat tartott a Szemfüles Műhely, a bejáratnál pedig Kovács Róbert fazekas munkáit és alkotási folyamatát is megnézhettük, kipróbálhattuk. Kocsis-Szombathelyi Adrienn kreatív és finom lekvárkölteményei várták az édesszájúakat, de Szilágyi Anita rongyműves munkáival is megismerkedhettünk. A ház melletti kis utcában búcsúi kavalkád várta a gyerekeket. A konyhában is csodálatos alkotások készültek. Fáni néni vezetésével az ügyes kezű asszonyok pusztasomorjai különlegességeket készítettek: Somorjai mákos rétest, somorjai puszedlit és cukros kiflit. Ezeket aztán meg is kóstolhatták a vendégek a megnyitóünnepségen.

JTV – HT