-hirdetés- -hirdetés-

Jánossomorja a Szent István szobornál emlékezett az államalapításra augusztus 20-án. Az ünnepséget a fúvószenekar és a tűzoltók zászlós bevonulása kezdte. A Canto Excolo Kamarakórus énekekkel, Wittmann Elekné pedig István királyunkról szóló szavalattal állt a közönség elé. Lőrincz György polgármester beszédében Szent István közösségépítő feladatai és a mai Jánossomorjai közösségépítő eredményei között vont érzékletes párhuzamot. Ezután Kótai László plébános áldotta meg az új kenyeret, megköszönve azt az Istennek és mindazoknak, akik e kenyérért fáradoztak. Az ünnepség végén a Társaskör Egyesület kenyeret és bort kínált a közönségnek.

 

Fotógaléria a képekre kattintva!

A beszéd kihangsúlyozta, Szent István életműve a magyar állam megszilárdítása volt. Egy széttagolt, belsőleg is megosztott és külső veszélyek által fenyegetett országot örökölt és Közép-Európa egyik legerősebb államát hagyta örökül. A mai kornak is megvannak a veszélyei a közösségre nézve, csak már másképp festenek. „Ebben az elidegenítő, egymástól elzárkózó, számítógépek és okostelefonok mögé bújt világban csak ritkán emeljük egymás felé arcunkat, alig-alig nyújtunk egymásnak segítő kezet. Lájkokban mérjük a közösség erejét, ami álságos. A lájk nem fogja meg a terhet segítségül, ha válladra nehezül, a lájk nem vezet fel a lépcsőn, nem megy le boltba a megfáradt. idős lábak helyett, a lájk nem lép hozzád és mondja, fogjuk meg ketten, úgy többre megyünk. Ez az elidegenedés legalább olyan veszélyes ma a közösségekre, mint egykor a betörő bajor seregek voltak. Ezért is örülök, hogy nálunk, Jánossomorján jó példákkal járunk elöl az összefogás terén.” Jánossomorja pedig megmutatta, hogy a közössége képes meglátni céljait, képes azokért összefogni és képes elérni őket. Az a város, amely összefogva ilyen dolgokra képes, magabiztosan, kihúzott mellkassal, büszkén állhat a jövője elé – mondta a polgármester.

 

 

Lőrincz György a JTV-nek elmondta, első királyunk és a mai Jánossomorja közötti párhuzam jól kirajzolódik: „Szent Istvánnak egységet, egységes célokat és összefogást kellett teremtenie ahhoz, hogy az állam működjön. Lehet másként gondolkodni dolgokról, de a legfontosabb, hogy egyeztessünk és végül konszenzusra jussunk és együtt haladjunk tovább. Ez volt István magyar törzsekkel kapcsolatos elve, és a mai elidegenítő világban is ez az egyet akarás a legfontosabb. Ahogy az országban, az országot alkotó kis közösségekben, településeken is ugyanolyan fontos, hogy közös célok mentén, együtt valósítsák meg a terveiket az emberek. Jó példa akár a Szent István szobor közadakozással segített felállítása, vagy az épp tegnap felavatott Sós Antal Közösségi Ház. Sok ilyen kis összefogásból áll össze a város közössége, és ha ezek sikeresek, akkor a város is sikeres.”

Az államalapítás

 

István országépítő arca legjobban a felelős, a szent cél érdekében a kemény kéztől sem visszariadó tettekben érhető tetten. István elsőként Koppányt győzte le, 998-ban, Veszprém mellett. A harc tétje azonban a közvélekedéssel ellentétben nem a nomád hit megőrzése vagy a kereszténység felvétele volt. Talán a római katolikus vagy a Koppány által felvett bizánci kereszténységhez való csatlakozás dőlt el ekkor, de egy sokkal fontosabb kérdés izgathatta igazán a vezetőket: Nevezetesen az, hogy az Árpádok törzsét, országrészét ki vezesse. István e győzelme után szerzett erőt és tekintélyt ahhoz, hogy egyenként lépjen szövetségre a független magyar törzsekkel vagy számoljon le az ellenállókkal. Tehát ezzel nyílt meg az út az ország egyesítése felé. Bár Istvánt 1000 karácsonyán Esztergomban megkoronázták, a legitimálással a külső támadások, fenyegetettségek sem Nyugat, sem Kelet felől nem szűntek meg. Először a keleti besenyőket, majd 1030-ban a támadó német seregeket fékezte meg a felperzselt föld taktikával, kényszerítette visszavonulásra és Bécsnél be is kerítette a magyar uralkodó. Ezzel bebizonyította, Magyarország képes megvédenie magát a külső ellenséggel szemben is. István két megalkotott törvénykönyvében a jogi helyzet stabilitázálására, a magántulajdon, az emberi méltóság megőrzésére törekszik, illetve az egyházakat erősíti meg, nemcsak itt, de adományaival, intézkedéseivel is. Vagyis, a kiválasztott úton eltökélten, minden erőt kihasználva haladt a cél felé.
JTV – Hauptmann Tamás

A közösség ereje nem a lájkokban vagyon

 

Lőrincz György polgármester ünnepi beszédének teljes szövege

Tisztelt ünneplő közönség, kedves jánossomorjaiak, kedves vendégeink!

Szent István szobránál állunk, hogy nemzeti és állami ünnepünkön köszönetet mondjuk. De, miért is? Talán éppen azért, hogy itt állhatunk ma, 2015-ben is. Azért, hogy oly’ sok magyar állhat a mai napon velünk együtt szerte az országban és a határokon túl egyaránt, és ünnepelhet. Mert, kedves jánossomorjaiak, ez az ünnep nem egyszerűen az államalapításról szól, és nem is csak Szent Istvánról. Ma végig kell tekintenünk a magyar történelmen, minden könnyével, vérével, sikerével és balsorsával együtt. Végig kell tekintenünk eleink küzdelmein, amit értünk folytattak. Azért, hogy mi e földön állhassunk és emlékezhessünk ma.

A Vajk néven született István király hazánk első keresztény uralkodója 1038. augusztus 15-én hunyt el, nagy művet hagyva maga mögött. Apja munkáját folytatva egyesítette az államot, legyőzve, vagy szövetségbe szervezve a magyar törzsfőket, egységet teremteve a hazában. Szigorú szabályokkal egyházat szervezett, csatlakoztatva az országot az európai keresztény kultúrához, megszilárdítva jövőnket a Kárpát-medencében. Törvényeket hozott, melyek biztonságot teremtettek az embereknek és segítették azt, hogy letelepedhessenek, és munkájuk gyümölcsét ne csak maguk, de unokáik és azok unokái is szüretelhessék Magyarországon. Tettei értékét mutatja, hogy ő az egyetlen uralkodónk, akit a katolikus és az ortodox egyház is szentként tisztel. Egykoron István nehéz választás előtt állt: Bizánc, vagy Róma. Kelet, vagy Nyugat? És akkor még nem tudhatta, vajon jól választ-e. Ez a jövő titka volt még akkor. Ma sem tudjuk mi lett volna, ha Bizáncot választja, azt viszont tudjuk, hogy István döntése nyomán még ma is létezik a magyar nemzet, és van önálló államunk is.

 

 

Szent István életműve a keresztény magyar állam megszilárdítása volt. Uralkodása külső és belső harcok sorozata volt, utolsó éveiben azonban már biztos, önálló magyar királyságon tekinthetett végig az uralkodó. Egy széttagolt, belsőleg is megosztott és külső veszélyek által fenyegetett országot örökölt és Közép-Európa egyik legerősebb államát hagyta örökül.
Maga hithű volt, a kegyelem, a szeretet, a keresztényi értékek megtestesítője, főleg élete utolsó éveiben. Feladata azonban nem engedte, hogy lelkülete szerint cselekedjen, s a szeretettel teli szívű uralkodó kemény törvényeket, könyörtelen büntetéseket hozott, csaták sorát vívta. Meg kellett erősítenie szívét, s tette ezt azért, mert tudta, utódaiért, magyarjaiért a sok száz év múlva is álló Magyarországért kell így cselekednie.

Megteremtette azt az alapot, melyre utódai, mi, magyarok építhettünk és építhetünk ma is. Elkezdte a munkát, melyet mi folytatunk ma e hazában és folytatunk ma Jánossomorján is.

Mert sok-sok kis falu volt egykor az ország, melyek összefogva építettek templomokat István törvényei szerint. És ez a sok-sok kis város, falu, utca, a sok-sok egymással szomszédos magyar alkotja most is az országot. De a veszélyek most sem kisebbek, mint István idejében, csak mások. Ebben az elidegenítő, egymástól elzárkózó, számítógépek és okostelefonok mögé bújt világban csak ritkán emeljük egymás felé arcunkat, alig-alig nyújtunk egymásnak segítő kezet. Lájkokban mérjük a közösség erejét, ami álságos. A lájk nem fogja meg a terhet segítségül, ha válladra nehezül, a lájk nem vezet fel a lépcsőn, nem megy le boltba a megfáradt idős lábak helyett, a lájk nem lép hozzád és mondja: fogjuk meg ketten, úgy többre megyünk. Ez az elidegenedés legalább olyan veszélyes ma a közösségekre, mint István király idejében a betörő bajor seregek voltak.

József Attila azt írta: Hiába fürösztöd önmagadban / Csak másban moshatod meg arcodat. / Légy egy fűszálon a pici él / S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Ezért is örülök, hogy nálunk, Jánossomorján egyre több jó példával járunk elöl az összefogás terén. Megmutattuk az elmúlt években, hogy ez a közösség képes meglátni céljait, képes azokért összefogni és képes elérni őket. Sok kis összefogó kéz hegyeket mozdíthat el. Itt állunk a Szent István szobornál, amely az itt élők, a város összefogásából épült. Nemrég a viharos idő ellenére is százak mentek ki a baseball pályára, hogy segítsék a csapatot a pálya villamosításában. Tegnap adtuk át a Sós Antal közösségi házat innen pár méterre, amely szintén a helyiek akaratából és munkájából létesült.

Kedves Ünneplők! Ugye látjuk, mire képes az összefogás, ha közösen határozzuk meg céljainkat, ha nem kiváltságosok jelölik ki azokat számunkra, s mondják, most már tudjátok, hát csináljátok. A mai Jánossomorja nem ilyen, Önök, mi ezt pontosan tudjuk! Közösen meghatározott célokért közösen tenni. Ez ad ma büszkeséget nekünk, jánossomorjaiaknak… Pontosabban Nekünk, jánossomorjaiaknak és nem jánossomorjaiaknak is. Mert sokan vannak, akik tehetségük legjava szerint munkálkodnak a városért a civil életben, művészeti csoportokban, munkájuk során. Köszönet érte!

És hogy mit érzek most, e beszéld végén? Kicsiben ugyanazt, amit Szent István is érezhetett, amikor kétségek közt vívódva meghozta döntését és biztosnak remélte magyarjai jövőjét. Az a város, amely összefogva ilyen dolgokra képes, magabiztosan, kihúzott mellkassal, büszkén állhat a jövője elé. Büszke vagyok Jánossomorjára, büszke vagyok arra, hogy mi itt most méltóképpen állhatunk István királyunk elé, hiszen megcselekedtük, amire elődeink tettei sarkaltak minket.

S remélem, Önök is büszkék! Bátran legyenek azok!

Köszönöm, hogy meghallgattak!”

Instagram

Instagram has returned invalid data.