Liszt Ferenccel ismerkedhettek a gyerekek, ám a mesélő nem volt más, mint a Kossuth- és Liszt Ferenc díjas zongoraművész, Hegedűs Endre. A virtuóz zongorista nemcsak történeteivel, játékával is lenyűgözte a közönséget.
Hegedűs Endre most példaképének, az egyik leghíresebb magyar zeneszerzőnek, Liszt Ferencnek a műveit tolmácsolta a gyerekeknek. Liszt Ferenc a Soprontól nem messze fekvő Doborján született 1811-ben. Különleges tehetségét hamar felismerték, 12 évesen már koncertet adott, melynek végén maga Beethoven ment a színpadra és csókolta homlokon az ifjú tehetséget.
Így ír erről a szakirodalom: “Beethoven titkára, Schindler 1823-ban ezt írta kenyéradójának: „Ugye meghallgatja a kis Liszt koncertjét? Ez nagyot lendítene a fiún. Ígérje meg, hogy elmegy!” És Beethoven elment. Amikor a „kis Liszt” fellépett a pódiumra, az első sorban ott látta Beethovent. Ettől inkább felvillanyozódott, mint megrendült, mert olyan odaadással és átszellemülten játszott, hogy mindenkit magával ragadott. Utána még zúgott a taps, amikor Beethoven felment a pódiumra, megölelte az ifjú zongora-virtuózt és megcsókolta. „Mind a két orcámat” – ahogy Liszt beszámolt róla.” … “Egyik tanítványának Liszt ezt mondta: – Beethoven mindkét kezével megragadott, homlokon csókolt, és gyengéden így szólt hozzám: „Fiam, te a szerencsések egyike vagy. Mert sokaknak fogsz örömöt és boldogságot szerezni. Ennél semmi sem szebb és jobb.”
Fotógaléria a képre kattintva!
Liszt az akkori művelt világ legnagyobb zenész sztárja volt, szinte mániákusan imádták az emberek. Körbeturnézta az akkor ismert teljes művelt világot, vagyonokat keresett, mégis, jótékony szíve miatt pár kesztyű maradt csak utána, emlékezett vissza a lánya, Wagner felesége.
“Liszt a milánói Scala előtt bóklászik, megnézi magának a híres épületet, aztán igyekszik tovább… mígnem fölfedezi az elegáns üzletet, amely fölött megfelelő tábla hirdeti a híres zeneműkiadó nevét: RICORDI. Belép az üzletbe, ahol a kottaárusító pultokon kívül megtalálható a szokásos zenesarok, zongorával… A személyzet, de maga a tulajdonos is a vevőkkel van elfoglalva, Liszttel senki sem törődik, hát odaül a zongorához. Pár taktus után a főnök fölkapja a fejét az eladópultnál. – Ez Liszt, vagy maga az ördög…”
A soknemzetiségű környezetben felnőtt művész magát hosszú élete során mindvégig magyarnak vallotta. Sőt, amikor hírét vette a pesti, nagy jeges árvíznek, rögtön Bécsbe sietett pénzt gyűjteni koncertjeivel. 15 estet tartott egymásután, mint mind más repertoárral, hogy újra és újra becsalogassa a közönséget. Bankházalapításhoz is elég pénzt gyűjtött, amit mind az árvíz áldozatainak adott. Így írt erről: “Huszonötezer forintot küldtem az árvízkárosult honfitársaimnak! Huszonötezret! És büszke vagyok rá, hogy ezt a pénzt a bécsiek zsebéből muzsikáltam ki a magyaroknak!”
De Liszt bátorságáról is sok történet kering. Az orosz cár kétszer hívta meg, mindkétszer a titkosrendőrök küldték haza, titokban, nem merve bántani a művészt, mindezt azért, mert példátlan módon rendre utasította az uralkodót. “I. Miklós nem volt valami nagy zenekedvelő, de hát a világhírű művészt — már csak a protokoll kedvéért is — illett meghívni a palotájába. Így aztán Liszt elkezdett zongorázni, a cár pedig elkezdett unatkozni. Ha pedig egy hatalmas uralkodó unatkozik, akkor igyekszik valamiképpen szórakoztatni magát. Nos: I. Miklós beszélgetni kezdett a szomszédjával, előbb halkan, aztán belemelegedett, s jó hangos szóval közölte a mondanivalóját. Abban a pillanatban, amikor a cár felemelte a hangját, Liszt levette ujjait a billentyűkről.
— Nos, mi az? ütötte fel a fejét az uralkodó. — Miért hagyta abba?
— Felség — bókolt udvariasan a zongora mellől felemelkedő művész —, ha a cár megszólal, mindenkinek el kell hallgatnia.”
Egy másik alkalommal hírül hozták neki, hogy koncertjére a cár őfelsége nem jön el. Állítólag úgy nyilatkozott róla, hogy nem szereti a hosszú haja meg a politikai nézetei miatt… – “A hajamat Párizsban növesztettem meg, és csak ott vagyok hajlandó lenyíratni! Politikai nézeteim pedig nincsenek, nem lévén háromszázezer katonám a felfogásom megtámogatására… Aztán a terem felpattan, a cárné és kísérete vonul be, a tömeg a cári himnuszt énekli, a cárné elfoglalja a helyét… Liszt megnézi az óráját, lerobog az erkélyről, átfurakszik a hallgatóság között az emelvényhez, de nem a lépcsőn megy fel, egyszerűen fölugrik, lerángatja kezéről a glaszékesztyűt, behajítja a zongora alá, mind a négy irányba meghajol: hatalmas taps dübörög, Liszt végre leül az egyik zongorához, s a Tell Vilmos-nyitány zongoraátiratába kezd.”
A Filharmónia Bérletes Hangversenysorozat idei utolsó állomása volt ez a koncert. A Filharmónia célja, hogy neves előadókat, kivételes előadásokat ismerhessen meg a vidéki közönség, különösen a zeneiskolás diákok. A sorozat szervezői, a zeneiskola, a támogató önkormányzat és a Filharmónia is nagyon fontosnak tartja a zenei nevelés e formáját.
A bérletes sorozat jövőre is folytatódik, egy klezmer zenekart, a győri ütő-együttest és a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekart is köszönthetjük Jánossomorján a következő tanévben.
A teljes koncertet láthatják hamarosan a JTV műsorán!
JTV
