„Csak mondd a szókat…”

Erősen plágiumgyanús Jánossomorja március 15-i ünnepi beszéde, erre egy olvasónk hívta fel a figyelmet. Jelzése alapján összevetettük a beszédet és az eredetiként megjelölhető szövegeket…

Molnár Gábor ünnepi beszéde többségében megegyezik hazai és erdélyi magyar politikusok 11 éve elmondott szónoklataival. Nem csak merített, átemelt gondolatokra bukkanhatunk, hanem a beszéd szinte teljes egészét kitevő, szó szerint átvett szakaszokat vélünk felfedezni. Vasárnap, a művelődési házban rendezett városi ünnepségen elhangzott beszéd forrásaiként gyaníthatjuk Toró T. Tibor temesvári születésű romániai magyar politikusnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének, A szabadság neve című beszédét, illetve Szilágyi Zsolt, nagyváradi születésű romániai magyar politikus, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökének 2004. március 15-én elmondott szónoklatát, melyeket az Erdélyi Napló online számában is fellelhetünk. Jelentős részek egyeznek továbbá Magyar Bálint akkori oktatási miniszter 2004. március 15-én, a Múzeumkertben, délelőtt 11-kor elmondott ünnepi beszédével, melyet pedig a minisztérium honlapján találunk meg. Ezekre a beszédet mondó helyi önkormányzati képviselő egyáltalán nem utalt az ünnepségen, így azt a sajátjaként tüntetve fel. Mint azt a szervező önkormányzati Humánpolitikai Bizottságtól megtudtuk, Molnár Gábor korábban maga jelentkezett, hogy szívesen mondana beszédet a város ünnepségén.

Az alábbiakban közöljük az elhangzott jánossomorjai beszédet és az eredetieket, forrásukkal.

Molnár Gábor ünnepi beszéde

Az eredeti szövegek

„Kedves Barátaim, ünneplő és emlékező közösségünk, kedves jánossomorjai polgárok!

Ünnepelni és megemlékezni gyűltünk újra össze, ahogy teszi ezt közösségünk évről évre, mióta településünk, városunk létezik. Nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, hanem legbelül, a lelkünk is ünneplőbe öltözik. Szerte az országban, világban, egymáshoz igazodik a magyar szívdobbanás.

Főtisztelendő és főtiszteletű esperes urak! Tisztelt ünneplő és emlékező gyülekezet!
Kedves temesvári magyar polgárok! Ünnepelni és emlékezni jöttünk össze ismét, ahogy teszi ezt az ember, amióta közösségként létezik e földön. Az ünnep a pihenés és számvetés, a tervezés és erőgyűjtés, a megtisztulás és útkeresés ideje. Nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, de legbelül, a lélek is ünneplőbe öltözik, szerte a nagyvilágban egymáshoz igazodik a magyar szívdobbanás. (Toró T. Tibor)

 

Ezt a napot mi, magyarok tettük ünneppé, nem örököltük, nem kaptuk, hanem teremtettük. Ezen a napon találkozik velünk az idő és a történelem.

Most mi vagyunk itt. Itt, ebben a térben találkozik velünk az idő és a történelem. Ezt a napot mi magyarok tettük ünneppé. Nem örököltük, nem kaptuk, hanem teremtettük. Teljesen és tökéletesen a miénk. (Magyar Bálint)

Ezen a napon találkozik a reformkor és a szabadság. Ezért a napért sokat szenvedtek magyarjaink, s ők ránk bízták e napnak a nagyságát. S mindazt, ami ezzel jár. Érték és megszokás. Röghöz kötöttség és szárnyalás. Édes-keserű teher, gyönyör és fájdalom. S a mi feladatunk mindezt megőrizni. Új tartalommal, értékekkel gazdagítani, gyarapítani, hogy tovább adhassuk az utánunk jövőknek.

…a ránk bízott örökséget, magyarságunkat, mindent, ami ezzel jár: érték és megszokás, röghöz kötöttség és szárnyalás, édes-keserű teher és kimeríthetetlen erőforrás, tehát mindezt megőrizzük, új tartalommal és értékekkel gazdagítsuk-gyarapítsuk, hogy aztán továbbadhassuk az utánunk jövőknek? (Toró T. Tibor)

1848-ban Petőfi erre a napra verset írt. Eredetileg úgy kezdte: Rajta magyar, hí a haza… De társai azt mondták, a magyar csak úgy tud elindulni, ha talpra áll. Így áthúzta a rajta szót, és odaírta a talpra szót. Így lett talpra magyar. S a nemzet talpra állt.

1848-ban Petőfi erre a napra verset írt. Eredetileg úgy kezdte: „Rajta magyar, hí a haza”. Azt mondták neki: ez nincs így jól. A magyar csak úgy tud elindulni, ha talpra áll. Áthúzta a „rajta” szót és odaírta: „Talpra”. „Talpra magyar”. S, a nemzet talpra állt. (Magyar Bálint)

Nagy feladat a miénk. Megőrizni, megtartani az ünnep nagyságát. De merítsünk erőt Kossuth apánktól, a temesvári születésű Klapka Györgytől, a legnagyobb magyartól, Gróf Széchenyi Istvántól, a rettenthetetlen Bem apótól, vagy pártfogoltjától, a lánglelkű Petőfi Sándortól. Mert ők rendkívüli helyzetben rendkívüli feladatok vállalására voltak képesek.

Idézzük fel tehát azt, ami Kossuth apánkat, a temesvári születésű Klapka Györgyöt, gróf Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyart, a rettenthetetlen Bem apót és pártfogoltját, a lánglelkű Petőfi Sándort, képessé tette a rendkívüli helyzetben rendkívüli feladatok vállalására. (Toró T. Tibor)

Március 15-e nemcsak egy ünnep. Szeretjük március 15-ét. Mert egyet jelent a szabadsággal. Küzdeni kell minden magyarnak, hogy ez a szabadság megmaradjon. Egyetlen kormány, egyetlen párt ne vehesse el értékeinket. Jogainkat, szabadságunkat, a sajtó szabadságát. Szüntesse meg az előnytelen anyagi javakhoz jutást, a szimpátiapolitika ne tehesse tönkre mindazt, amit elődjeink megteremtettek számunkra. Mert akkor hiába adta legdrágább kincsét, az életét Petőfi értünk, vagy hagyta el Kossuth szülőföldjét, amit soha nem láthatott újra, hiába élte túl és [sic] nemzetünk a két vesztes világháborút, a véres diktatúrát, ha mindez odavész a rossz kormányzástól és az előnytelen politikától.

A magyar szabadságé, amelyért Petőfi Sándor legdrágább kincsével, életével fizetett. Pedig annyi írnivalója maradt elkezdetlen és befejezetlen. (…) A magyar szabadság ünnepe ez a mai, amelyért Kossuth Lajos szülőföldje elhagyására kényszerült, és soha azután nem láthatta azt. Több mint másfél évszázad telt el azóta. Túlélt a nemzet két vesztes világháborút, több véres diktatúrát, a legutóbbinak a jelenlevők is kortársai lehettek. (Toró T. Tibor)

Sok mindent túléltünk, és itt vagyunk. Megvagyunk. Megfogyva bár, de elegen, hogy a demokráciát életbe [sic!] tartsuk. Szerte a világban, 194 országban, ahol magyarok élnek, március 15-e a szabadság ünnepe, és ezt a szabadságot nem veheti el senki a magyar néptől. Ideig-óráig birtokolhatja, uralhatja, de nemzetünk újra s újra talpra áll. Sehol nem hagyja magát! Romániában a Máramarostól a Székelyföldig. Sem Szlovákiában, sem Szerbiában, sem a Vajdaságban [sic!], sem Ukrajnában a Kárpátalján, sem Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában. S még sorolhatnám, számos helyen a világban. Látnunk kell, kedves barátaim, március 15-e nem csak egy ünnep. Egy megemlékezés, ahol eljárunk egy népi táncot.

 Túléltük, itt vagyunk, megvagyunk, ha megfogyva is, de elegen még, hogy hazát teremthessünk, a magasban, de itt e földön – szülőföldünkön – is. (…) Azt mondják, a szabadságnak nincs nemzetisége: mégis, legalább a világ 52 országában, ahol magyarok élnek, március 15. a magyar szabadság ünnepe. (…) A magyar szabadság eszménye bennünk van kitéphetetlenül, szívünkben, lelkünkben, nemzeti önazonosságunk szerves része lett. Ma, itt a Temesi Bánságban, de szerte Erdélyben, Máramarostól a Székelyföldig, töretlenül él a magyar szabadság eszménye, és azt úgy hívják: autonómia. A szabadság ma számunkra a belső önrendelkezésen alapuló önkormányzást jelenti, akkor is, ha egyesek azt akarják velünk elhitetni, hogy a szabadságunk csak abból áll, hogy egy-egy ünnepen eljárunk egy népi táncot. (Toró T. Tibor)

A szabadság, kedves barátaim, azt jelenti, hogy saját ügyeinkben, amely közösségi identitásunkat érinti, mi magunk dönthetünk. Ezt törvény szavatolja. Ezt nem lehet elvenni politikai nagyhatalmaknak, kényük kedve szerint, vagy épp ahogy hűbéreseik érdeke kívánja. A szabadság neve közösségi autonómia. Amit meg kell őriznünk, fenntartanunk, ahogy ’48-as eleink kívánták. Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat, mondja a Szózat, nemzetünk egyik legszebbike. [sic!]

A szabadság, kedves temesváriak, azt jelenti számunkra, hogy saját ügyeinkben – amelyek csak ránk tartoznak, hiszen közösségi identitásunkat érintik –, tehát saját ügyeinkben mi magunk dönthessünk. És ezt törvény szavatolja, nem csupán egyes bukaresti urak vagy elvtársak kénye-kedve, jóindulata vagy érdeke. (…) Töretlenül él a magyar szabadság eszménye, és azt úgy hívják: autonómia. (…) „Szabadság! itten hordozák véres zászlóidat…” mondja a Szózat, nemzeti imáink egyik legszebbike. (Toró T. Tibor)

Kedves Barátaim! Ma, a 21. században, itt Magyarországon a mi zászlónk nem véres, mint volt ’48-ban. A mi zászlónkon az áll: jog, törvény, kitartás, akarat, hit, vallás, szolidalitás [sic!] együttműködés, normalitás, egymás s egy más tisztelete. Európai jövő. Ehhez kérek én a Jóistentől erőt, hitet, bölcsességet, s kitartást.

Kedves barátaim, temesvári magyarok! Ma, a XXI-ik század elején itt Erdélyben a mi szabadságunk zászlaja nem véres, mint volt egykor 48-ban, vagy világ- és Európa-szerte az elmúlt évszázadban. A mi szabadságunk zászlaján az áll, hogy jog, törvény, kitartás, akarat, szolidaritás, együttműködés, normalitás, egymás és egy más tisztelete, közös európai jövő.      Ehhez adj nekünk erőt és hitet, bölcsességet és kitartást. (Toró T. Tibor)

 

Petőfi óta tudjuk, és ezt Deák is tudta, hogy haza csak ott van, ahol jog van. Ahol esélytelen a hatalmi birtoklási vágy, a politikai mohóság, a gazdasági esélynövelés a hűbéreseknek. A szabadság az emberekről kell, hogy szóljon! Mert Kölcsey a Himnuszban nem a földre, nem a területre kérte, hogy Isten, áldd meg a magyart, hanem a népünkre. Mert szabad ember tud csak hazát és jövőt teremteni.

De Petőfi óta tudjuk, – s ezt Deák is tudta – hogy haza csak ott van, ahol jog is van. Igen: a magyar szabadság nem a területről, a földről szól. A magyar szabadság az emberekről szól. Kölcsey Himnuszában nem az országra kéri Isten áldását. Azt mondja: „Isten, áld meg a magyart!” Az ember az első: csak szabad ember tud szabad hazát teremteni. A magyar szabadság az emberek szabadsága; a magyar haza az emberek szabadságközössége. A szabadság teremt az országból hazát. (Magyar Bálint)

Nem szabad hagyni, hogy a múlt ismételje önmagát. Hogy újra harcot kelljen vívnunk a szabadságunkért. Március szél, mutass nekünk utat! Március nap, erősítsd meg lelkünk! Március idesa [sic!], minden magyar ünnepe, erősíts minket, hogy akarjuk, hogy együtt akarjuk, hogy bízzunk benne, hogy lehet, hogy csak együtt lehet! Mert kötelez minket a múlt, elődeink példája, de méginkább kötelez a jelen, melyet gyermekeinknek adunk át. Hogy nekik európai és magyar jövőt építsünk!

Ehhez adj nekünk erőt és hitet, bölcsességet és kitartást, ó, márciusi szél, mutasd nekünk az utat, márciusi nap, erősítsd meg lelkünk, március idusa, minden magyarok ünnepe. Hogy akarjuk. Hogy együtt akarjuk. Hogy bízzunk benne, hogy lehet. Hogy csak együtt lehet. Kötelez minket a múlt, az elődök példája és szelleme. De még inkább kötelez a jelen, melyet gyermekeinktől kaptunk kölcsön, hogy nekik európai és magyar jövőt építhessünk. (Toró T. Tibor)

(Itt véget ér Toró T Tibor beszéde a lap internetes oldalán, de egyből kezdődik a következő beszéd, egy érdekes idézettel:)

Zárószóként Illés [sic] Gyula Haza a magasban című költeményéből mondanék egy részletet.

„Dörmögj testvér egy sor Petőfit, / köréd varázskör teremtődik. / Ha új tatárhad, ha kufárhad / özönli el a tiszta tájat, / ha utaink megcsavarodnak, / mint giliszta, ha rátapadnak [sic!]: / te mondd magadban, behunyt szemmel, / csak mondd a szókat, mitől [sic] egyszer / futó homokok, népek, házak / Magyarországgá összeálltak.”

Kedves barátaim, ebben a varázskörben kívánok mindenkinek szabadságot, s ne feledjék, a szabadság olyan, mint a szeretet, minél többet adunk belőle, annál több marad nekünk! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!”

„Dörmögj testvér egy sor Petőfit, / köréd varázskör teremtődik. / Ha új tatárhad, ha kufárhad / özönli el a tiszta tájat, / ha utaink megcsavarodnak, / mint giliszta, ha rátapodnak: / te mondd magadban, behunyt szemmel, / csak mondd a szókat, miktől egyszer / futó homokok, népek, házak / Magyarországgá összeálltak.”
Illyés Gyula: Haza a magasban

Európa ezen tájának népei az egyetemes szabadság varázskörében találhatnak egymásra. Mert a szabadság olyan, mint a szeretet: minél többet adunk belőle, annál több marad nekünk. (Szilágyi Zsolt)

Levelünkkel megkerestük Molnár Gábor önkormányzati képviselőt, hogy magyarázatot kérjünk a hasonlóságra. Válaszát alább közöljük majd. A teljes beszédet itt hallgathatja meg.

JTV – Hauptmann Tamás