Példaértékű az a lelkesedés, amivel a helyi nyugdíjasok részt vesznek a város kulturális életében, saját örömükre és a közösség örömére egyaránt. Az idén 25 éves Balassi Bálint Nyugdíjas Klub kapta a Jánossomorja Kultúrájáért Díjat a csoport településformáló, aktív és szerteágazó kulturális tevékenységéért. A csütörtök esti gálaműsoron fellépet a tavalyi díjazott Canto Excolo Kamarakórus, akik kezdetként a Himnuszt énekelték el. A Magyar Kultúra Napján a Himnusz születése előtt tisztelgünk, ami nemzeti identitásunk egyik alapköve – mondta el Lacknerné Fördős Klára, a művelődési ház megbízott igazgatója. Az estet is e mű zárta, Karácsony Géza, a kultúrház korábbi igazgatója szavalta el Kölcsey művét.
Fotógaléria a képekre kattintva – Fotók: Horváth Attila
Szabó Attila, a Canto Excolo vezetője ünnepi beszédében a város sokszínű kulturális életére hívta fel a figyelmet. Buzdított minden helyi polgárt arra, hogy aki teheti, csatlakozzon egy-egy helyi civil szervezethez, a kulturális életben részt vevő helyi csoporthoz, hogy szebbé tegyük szellemi környezetünket, egyre több programot, értéket hozzunk létre a városban. Mint mondta, aki hiányolja a programokat, az akár egy szervezethez csatlakozva szervezhet is a saját szája íze szerinti rendezvényeket Jánossomorján.
A Tititá Néptáncegyüttes lendületes, rimóci koreográfiával köszöntötte a velük együtt táncoló nyugdíjas Búzavirág Népdal- és Néptánc Kört, akik a karikázót együtt táncolták a csoport lányaival.
Az emlékplakettet és oklevelet Prátser Krisztián, a díjat odaítélő Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány kuratóriumának tagja adta át. Kiemelte, évek óta alig van olyan program a városban, amiben ne vennének részt tevékenyen, lelkesen a helyi nyugdíjasok. – „Idén ugyanis egy csoportot, egy közösséget díjazott a közalapítvány. Egy közösséget, melyre büszkék vagyunk, egy közösséget, mely nem csupán üde színfoltja ennek a kis városnak, hanem jövőképet is mutat. Példát, nekünk, fiataloknak. Én is így szeretnék jánossomorjai lenni, néhány évtized múlva. Ilyen aktívan, örömmel, barátsággal.”
Prátser Krisztián adta át a díjat Fettik Imrénének – Fotógaléria a képre kattintva – fotók: Horváth Attila
Fiatal, 25 éves szervezettel
Fettik Imréné Dohány Katalin, a klub elnöke az emlékplakett átvételekor megköszönte a díjat a klub összes támogatójának. -„Köszönjük ezt a megtisztelő elismerést mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben értékelték munkánkat, mert ez valóban munka is, nemcsak szórakozás. Nekünk több időbe telik egy-egy vers megtanulása, nem cseng olyan szépen a hang, mint a fiataloknál, vagy kicsit rogyadozva próbálunk táncolni.”
A vezető méltatta a tagságot és a korábbi vezetőket is. Majd egy kedves anekdotával szólt arról, hogy nagyon nagy szeretettel vesznek részt a város közösségi, kulturális életében. – „ Reméljük, még sokáig részesei lehetünk a város kulturális életének, ha hívnak megyünk, mert úgy vagyunk, mint az egyszeri pap, amikor beteg volt, mondta a harangozónak:
– Jaj, János, meghalok!
– Nem baj az plébános úr! Maga is mindig azt prédikálja a templomban, hogy majd a másvilágon ilyen meg olyan jó lesz!
– Jaj, János – mondja a pap – De nagyon ide vagyok ám szokva!
Hát, mi is így vagyunk, és reméljük, az utánunk jövő fiatal nyugdíjasok is öregbítik a klub jó hírnevét, ahogy mi is tettük, tesszük elődeinkkel.”
Az ünnepség utáni fogadáson Lőrincz György polgármester köszöntötte a tagokat, akik kórusénekkel hálálták meg a díjat a közönségnek. A polgármester egyúttal a város által most vásárolt Mosonszentjánosi Kódex teljes reprint kiadását is átadta a helytörténeti múzeumnak.
Prátser Krisztián díjátadó szavai
A Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány 2005. november 28-i ülésén „Jánossomorja Kultúrájáért” díjat alapított azzal a céllal, hogy elismerje azok munkáját, akik a kultúra és művészet terén kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, nyújtanak a városban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közönség!
Azt gondolom, mindannyiuk számára ismerős a régi közhely – a zsűri nehéz helyzetben van. Ez az idei díjátadó ünnepségre igaz is, meg nem is. Általában nehéz helyzetben vagyunk, amikor elbíráljuk, kit is illessen az elismerés. Az elmúlt évet vegyük figyelembe? Vagy egy hosszabb időszakot a múltból? Nos, az idei díjazottak bármely kritériumnak megfelelnek az említettek közül. Ha fellapozzuk a tavalyi jánossomorjai rendezvény naptárat, alig találunk olyan eseményt, melyen ne vettek volna részt. Rendszeres fellépői a városi ünnepeknek, és sok esetben a kezdeményezés is a nevükhöz köthető. Ilyen a Nagyfödémessel fennálló testvértelepülési kapcsolat kiépítésének kezdete.
Nagyon sokoldalúak. Az énektől a táncon át a sportig, minden területen feltalálják magukat. A tagok sok művészeti ágban teljesednek ki, jelentős versenyeredményekkel, díjakkal. Lelkesedésük és aktivitásuk példaértékű a város minden lakója számára. Ezek a megállapítások akkor is igazak, ha nem csupán néhány évet, hanem akár 2,5 évtizedet is visszaidézünk a múltból.
Részben már elszóltam magam, hiszen többes számban beszélek a díjazottról, a díjazottakról. Idén ugyanis egy csoportot, egy közösséget díjazott a közalapítvány. Egy közösséget, melyre büszkék vagyunk, egy közösséget, mely nem csupán üde színfoltja ennek a kis városnak, hanem jövőképet is mutat. Példát, nekünk, fiataloknak. Én is így szeretnék jánossomorjai lenni, néhány évtized múlva. Ilyen aktívan, örömmel, barátsággal.
Tisztelt Hölgyei és Uraim!
Városunk kulturális életében nyújtott több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány kuratóriuma Jánossomorja Kultúrájáért díjat adományozott a Balassi Bálint Nyugdíjas Klub részére.
Fettik Imréné ünnepi köszönetnyilvánítása
„Semmik vagyunk mások nélkül, azok nélkül, akik előttünk éltek, s azok nélkül, akik velünk együtt élnek.” Tisztelt közönség, ezzel a Goethe idézettel kezdem. Arra szeretnék utalni, hogy csak együtt vagyunk képesek jól működni, együtt a múlt és a jelen.
Köszönjük ezt a megtisztelő elismerést mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben értékelték munkánkat, mert ez valóban munka is, nemcsak szórakozás. Nekünk több időbe telik egy-egy vers megtanulása, nem cseng olyan szépen a hang, mint a fiataloknál, vagy kicsit rogyadozva próbálunk táncolni Tamás biztatására. Köszönjük a városvezetés 25 éves támogatását is! Köszönetet mondunk mindazon tagunknak, aki az elmúlt negyed évszázad alatt velünk volt, segített, támogatott minket. Köszönjük korábbi vezetőinknek is: alapítónknak, Kőhegyi Ernőnek, aki már nem lehet közöttünk és Egervári Tiborné Emmának, aki 16 évig vezette a klubot. Elévülhetetlen érdemeik segítettek minket abban, hogy ma átvehessük ezt a díjat.
Reméljük, még sokáig részesei lehetünk a város kulturális életének, ha hívnak megyünk, mert úgy vagyunk, mint az egyszeri pap, amikor beteg volt, mondta a harangozónak:- Jaj, János, meghalok! – Nem baj az plébános úr! Maga is mindig azt prédikálja a templomban, hogy majd a másvilágon ilyen meg olyan jó lesz! – Jaj, János – mondja a pap – De nagyon ide vagyok ám szokva! Hát, mi is így vagyunk, és reméljük, az utánunk jövő fiatal nyugdíjasok is öregbítik a klub jó hírnevét, ahogy mi is tettük, tesszük elődeinkkel.
Köszönjük!
JTV
