“Édesanyám, menjen a templomba, imádkozzon a jó Istenhez, és kérje, hogy a fiát semmi baj ne érje! Csak még egyszer tudnék hazamenni!” Ezek voltak utolsó haza írt sorai a pusztasomorjai Hotwágner Gyulának, aki több falubeli társával együtt a don menti harcokban esett el. A doni áldozatokra emlékezett Jánossomorja vasárnap. A majd négyszázötven helyi második világháborús áldozat közül több mint negyvenen estek el vagy tűntek el a Don-kanyar körüli harcokban. De sokkal több áldozatra emlékeznek a helyiek.
Küzdelmük erősítő példa
A szentpéteri templomban tartott emlékező szentmisén az áldozatokért szólt a Himnusz. A társaskör és az egyház közös főhajtáson versekkel idézték meg az elesettek megpróbáltatásait. Wittmann Elekné és Bérczi Csaba szavalatai hangsúlyozták, a honvédek akkor hozott áldozata példa, ami a nemzetet erősíti a mai napig.
Fotógaléria a képre kattintva
Hol vannak a katonák?
1943. január 12-én a szovjetek áttörték a hiányosan felszerelt magyar csapatok vonalát az urivi hídfőnél. A hősies harcok után a honvédek gyalog indultak a 100 kilométerrel hátrébb szorított magyar vonalakig, téli ruha és élelem nélkül, a mínusz 40 fokban. A szövetséges németek saját visszavonulásuk fedezésére használták a magyarokat. A 200 ezer katonából 24 ezren kerültek fogságba, 28 ezren érkeztek vissza sérülten, fagyásokkal. 42 ezren estek el vagy fagytak halálra. Több mint negyvenen közülük a mai Jánossomorjáról vonultak be. De a kitelepítés után ide költözők is sok hozzátartozójukat gyászolják.
2008-ban emlékeztek először a doni katasztrófára Jánossomorján a Társaskör Egyesület égisze alatt, azóta minden évben így tesz a város, hol több civil szervezetet megmozgató emlékműsorral, templomi ünnepséggel, hol csendes koszorúzással. Akkor is és azóta is Jánó Zoltánné szervezte az ünnepségeket, aki maga is több szállal kötődik a doni tragédiához. Mindkét nagyapja a keleti fronton esett el, egyikük a doni áttörés után tűnt el. Később, a saját kutatásaik alapján derítették ki, hogy nagyapját, Hotwágner Gyulát január 17-én kerítették be egész századával az oroszok, közülük szinte mindenki elesett. A 24 éves fiatalok közül sokan a mai Jánossomorjáról vonultak be. A mosonszenetjánosi Andorka János, Haidinger Károly és Wachtler Frigyes is ezen a napon, itt esett el.
Haidinger Károly egysége
Mi történt Judinónál?
A 13 gyalogezredben szolgáló Vitéz Gáll Sándor alezredes harctudósításából kiderül, hogy az orosz támadás során visszaszorított csapatok egy részét Judino községnél igyekeztek összegyűjteni. 17-én, 11 h körül Judino Északi részén egy zászlóalj erejű ellenséges támadás bontakozott ki. “Majd meglepetés szerűen 14 harckocsi rohanta meg a községet, az azt védő, páncélelhárító fegyverek nélküli laza kötelékeket szétszórta. A harckocsik egy része tovább tört előre Chwoschischewati irányába és ott az úton elakadt járműveken rajtaütött, óriási pánikot idézve elő. Az egység kötelékei itt végleg felbomlottak és a végső kivonásig már nem is lehetett azokat rendezni, főképen az óriási tiszti veszteségek miatt. A Judinónál harcban állott legénység 75 százaléka elveszett, a tisztek közül pedig csak 4 fő jött vissza.”
Az utolsó levél haza
“Édesanyám, menjen a templomba, imádkozzon a jó Istenhez, és kérje, hogy a fiát semmi baj ne érje! Csak még egyszer tudnék hazamenni! Kedves édesanyám, kérem a jó Istentől, hogy adjon neki erőt, egészséget, és még sokáig tartsa meg közöttünk, még sokszor megérhessem, hogy együtt, boldogságban legyünk, tartsa meg az Isten, és adja rá áldását, hogy még egyszer megcsókolhassam a családi házban. Ezt kívánja harcos fia: Gyula” – Ezek Jánó Zoltánné utolsó sorai nagyapjától. Hotvágner Gyula, született: Pusztasomorja, 1918. július 03. – Judino, 1943, január 17. Sírja ismeretlen. 1943. január 13-án írta utolsó levelét özvegy Hotwágner Istvánnénak Pusztasomorjára, a Szent István u. 42. szám alá. – Ennyi tud a dokumentáció, és sokáig a családtagok is ennyit tudtak elesett hozzátartozójukról.
Kótai László atya szerint épp az imádság ereje miatt fontos, hogy a templomokban is megemlékezzünk az elesettekről, ne csak az emlékművek előtt.
Nagyhatalmak játékszerei
Délután a jánossomorjai Hármashalom Kulturális Egyesület tartott koszorúzást a szentpéteri templomtér hősi emlékművénél. A mosonmagyaróvári Jávor Miklós történész az eseményeket elemző előadásában elmondta, Németország akkor cserben hagyott bennünket, a magyar katona mégis méltó helytállást tanúsított, amiből ma is erőt kell merítenünk. Lipovits Máté önkormányzati képviselő szerint máig érvényes tanulság, hogy Magyarország függetlenségére vigyázzunk, és ne történhessen meg velünk az, ami például a szomszédos Ukrajnában zajlik. Reméli, évről évre egyre többen tartják fontosnak, hogy részt vegyenek a jánossomorjai megemlékezéseken.
Hauptmann Tamás
