Remek koncertek és éhségűző falatok várták a jánossomorjaiakat a Jákuga fesztiválon a hétvégén. A háromnapos rendezvény szombatján pedig újra német családi délután hozta össze a helyi német nemzetiségű lakosokat a Szent Péter apostol templom előtti téren.
A németség kapta a főszerepet idén is a IV. JÁKUGA Festen, vagyis a Jánossomorjai Kulturális és Gasztronómiai Fesztiválon. Német zenék, táncok töltötték be szombaton a templomteret. A ceglédberceli néptáncosok évszázados lépései mellett évszázados viseletüket is megmutatták. A hazaiak sem maradtak adósak: Sopron környéki táncokat járt a Tititá néptánccsoport a fúvószenekar kíséretével.
A fesztiválon mindig képviseltetik magukat távolabbi német nemzetiségű települések is. Megmutatják hagyományaikat, de ha lehet, tanulnak is a helyiektől. Az idei díszvendég Gávavencsellő már másodszorra jár nálunk. Ők a német néptáncok felkutatását, a harmonika és rézfúvós alapú német dalok újratanítását tartják megtanulandónak itt Jánossomorján. A közösségépítésből azonban példát mutattak, közel húszan érkeztek hozzánk: Vidám hangulatuk a forróság ellenére sem lankadt, pedig egész délután sültek, főttek a speciális ételek. A tejjel és fűszerekkel készített, ropogósra sütött lapcsánka, vagy más néven tócsni a krumplitermesztő vidék igazi specialitása, de a tartalmas vencsellői gulyást is megkóstolhattak az érdeklődők.
A fesztivál a német családi napból nőtte ki magát. Itt a helyi németség a más tájakról érkező német nemzetiségű vendégeire figyelhet. Sokan jártak már nálunk, ám a hosszútávú kapcsolattartásra a jövőben jobban figyelne a helyi német önkormányzat, mondta el Wally János, a helyi német nemzetiségi önkormányzat elnöke. Aki személy szerint azért nem volt elégedett a szombati látogatói létszámmal, de a zajló mezőgazdasági munkák, a nem halasztható címerezés miatt megérti, hogy többen maradtak távol. A szervezők jövőre szélesítenék a nemzetiségek palettáját. Wennesz József Károly a fesztivál főszervezője szerint jövőre változtatnak a szerkezeten, elkerülve, hogy esetleg egyhangú, unalmas legyen a program.
De nemcsak a németség talált programot. Az ugrálóvár mellett gyerekrajz-kiállítást is láthattunk. Az iskolások örökítették meg a korábbi fesztiválok pillanatait. De a szentpéteri önkéntes tűzoltók is igazán kitettek magukért.A szertár egész éjjelig a látogatóktól volt hangos, a gyerekek igazi tűzoltóruhákba öltözhettek, tornyot mászhattak, de az arra járó felnőttek számára is volt egy-egy kedves története, vagy egy korty söre az önkénteseknek.
Láthattuk a település első tűzoltószekerét is. Az 1929-es pumpás szerkocsi és az őt kísérő két lajtos szekér most is dísze lehet a városnak, bár év közben a péteri szertárban várja jobb sorsát. Wenesz Károly a város díszpolgára maga is önkéntesként szolgált. Bár ő már egy újabb szekérrel dolgozhatott, szintén tűzoltó édesapja még olthatott tüzet ezzel a kocsival is. Mint elmondta, akkoriban a nádas házak miatt gyorsan átterjedt a tűz a szomszédra, házsorokra, sőt, ha a szél belekapott a lángokba, az áthömpölygött akár a távolabbi utcákra is. Így szinte az egész falu segédkezett az oltásoknál, védve a másét és a sajátját is.
Az esti koncerteknek is megkegyelmezett a sokáig felhős időjárás. Elsőként a B-52 kiváló rockzenészei idézték meg a ’70-es, ’80-as éveket, majd a Continental zenekar remek slágerfeldolgozásokkal táncoltatta meg a sajnos gyér számú, de kitartó közönséget – akik a VB bronzmérkőzés vége után azért már megsokasodtak.
Vasárnap is több színes program között válogathattunk. A templom előtt felsorakozott Rubato Band például fúvós és elektromos hangszereivel megdolgoztatta a közönség tenyerét. A felsorakozott szó nem túlzás, hiszen a kiválóan játszó zenekar több mint negyven főből áll. Már hagyományosan majorettek is várták a jánossomorjaiakat. Mosonmagyaróvárról, Nyúlról és Pázmándfaluról érkeztek a lányok, és több fúvószenekar kísérte az ügyes mozdulatokat.
A fesztiválra a szervezők várakozásainál kevesebben látogattak ki idén, de a rengeteg fellépő azért megtöltötte a teret, minőségi szórakozást nyújtva azoknak, akik kifejezetten miattuk érkeztek ki. Hosszú gasztronómiai utazásokat nem tehettünk a sátrakat járva. Mondhatni, az étel és italkínálat egy átlagos fesztiválhoz képest is egyszerű volt, a fesztivál nevében szereplő gasztronómiai jelző félrevezető túlzás. A német nemzetiségek kulturális seregszemléje azonban továbbra is erős mestergerendája a rendezvénynek. A vendégtelepülések is igazán kitettek magukért, mind a programok, mind az ízek terén. Az egyedi miliőjű Szent Péter apostol templom előtti tér, a hűs italok, a társaság és a sok stílust felsorakoztató, remek koncertek azért gondoskodtak a jó hangulatról a JáKuGán, és bizalmat szavazhatnak egy jó irányt találó folytatáshoz.
Hauptmann Tamás
