71 évvel ezelőtt, a doni áttörés során 42 ezer magyar katona esett el a könyörtelen orosz téllel, és a túlerőben lévő orosz csapatokkal vívott harcban. Közöttük volt sok településünkről bevonult helyi férfi. Rájuk emlékeztek pénteken a Kozma Galériában és a Hármashalomnál, a Társaskör szervezte hagyományos gyászünnepségen, énekekkel, emlékező szavakkal és imádsággal.
Kótai László atya Isten kegyelmébe ajánlotta az elesetteket, emlékezett a kint történtekre is. A máriakálnoki nyugdíjas kórus katonadalokat énekelt. A történelem viharainak kiszolgáltatott áldozatokról Komka Tamás verssel tisztelgett. Hauptmann Tamás a JTV főszerkesztője beszédében azt hangsúlyozta, nem csak a hőstettekre kell emlékezni, hanem az egyszerű emberekre, akiket a sors tragédiába vezetett. Szembeállította a helyes emlékezettel a korabeli sajtó cenzúra által irányított tudósításait, amelyek csak hőstettekről, vitézségről szóltak, nem kaphatott bennük helyet félelem, ijedtség, gyengeség. Nem írhattak a magas veszteségekről, csupán hősként elesett katonákról, és míg a szovjet oldalon hullahegyek feküdtek, nálunk a karcolásokkal mit sem törődve tértek vissza az akciókból a honvédek. A valóság azonban más volt. A hetvenes évekig szinte csak a családokon belül emlékezhettek, hallhatták a történeteket a rokonok, gyerekek. De mára már nemcsak a suttogó családi asztaloknál beszélhetünk a szörnyűségekről, hanem figyelmesen olvashatjuk a visszaemlékezéseket is. –„ Nem hősök és vitézek estek el a Donnál, hanem családapák, akiket a lövészárokban állva egy cél vezérelt, haza akartak jönni, haza a szeretteikhez.” Nem mindenki ezer oroszt a halálba küldve, hősiesen halt meg, volt, aki észre sem vette az érkező halált, vagy félt tőle, menekülni próbált, mert tudta, otthon a családjának szüksége lehet még rá… Hauptmann Tamás kiemelte, rájuk emlékezzünk, a történelem viharába került kisemberre.
A Jánó Zoltánné társasköri tag szervezte ünnepség végén a lélekharang hangjára gyertyák gyúltak az áldozatokért a Hármashalomnál. A beszédben elhangzottak szerint a családjaikhoz visszavágyó édesapák, fiúk, férjek, barátok előtt hajtottak fejet. Kótai László plébános a JTV-nek elmondta, lényeges, hogy itt imádkozzunk az elesettekért, mert jogos a kérdés, mi van velük most? Testük lehet felrobbanva, ismeretlen sírban, de egy ember nem csak test, hanem lélek is. Ezért fontos imádkozni értük.
–„Az ország a hősökre gondol ilyenkor, az egyház is így emlékezik rájuk, de én köszönöm az elhangzott beszédnek, hogy az egyszerű áldozatokról is szóltunk ma. Azokról, akiket odaküldtek, akik megroncsolódtak testileg, lelkileg, de helyt álltak. Mert senki sem születik hősnek, de embernek születik, és ha embernek tudunk maradni, akkor ez tartást ad nekünk. Olyan nagy tartás, amit egyikünk a másiktól példaként átvehet, mint ahogy ők, a katonák is ezt tették annak idején.”
A három településrészről több mint harmincan estek el a Don környéki harcokban, de szinte minden mai magyar és így jánossomorjai család elvesztett valakit a második magyar hadsereg katasztrófájában.
A doni hadsereg katasztrófája
1943. január 12-én a szovjet csapatok az urivi hídfőnél áttörték a hiányosan felszerelt második magyar hadsereg védelmét. A magyar katonák ellenálltak, de a bekerítés elől ezután gyalog indultak útnak, mínusz 40 fokban, téli ruházat és élelem nélkül.
A 2. magyar hadsereget 1942. júniusig szállították ki a keleti frontra, német követelésre, a német Déli Hadseregcsoport alárendeltségében. A német hadvezetés tisztában volt a Magyar Királyi Honvédség gyenge felszereltségével, de mindenki gyors német győzelemre számított.
A doni hídfők környékén több nagyobb csata is lezajlott, szeptember 15-ig több mint 20 ezer magyar katona vesztette ebben életét. Szeptemberben a hadsereg legyengülve, megfogyatkozva rendezkedett be védelemre. A nem egészen 90 ezer fős harcoló létszámnak nagyjából 200 ezer méternyi frontot kellett védenie.
1943. január 12-én, kedden reggel háromnegyed tízkor szólaltak meg az ellenséges ágyúk. A vonalat több kisebb csoportra szakították az oroszok, de a magyarok kitartottak, sőt, több ellentámadást is indítottak, ám 14-ére, a bekerítés elől megkezdték a visszavonulást.
A havas, nyílt terepen a kiépített állások hiánya miatt az első vonalból kiszorított honvédek nem tudtak új arcvonalat kialakítani. Nem sokkal később a közeli német hadsereg vonala is átszakadt. Nagy áldozatokat követelt az is, hogy a németek saját visszavonulásuk fedezésére alkalmazták a gyengén felszerelt magyarokat, akiknek néha -40 fokban, gyalog kellett visszavonulniuk az üldözők elől.
A hadsereg teljes vesztesége, nagyjából egy éves keleti hadszíntéri tevékenység során közel 60-70 ezer fő, ez magában foglalja a 15 ezer főnyi munkaszolgálatos áldozatot is.
A miskolci 19. könnyűhadosztály 43. gyalogezredében kapott helyet a 16/III. (Magyaróvár) zászlóalj, amiben számos helyi katona is szolgált. De a három településről bevonultatott német és magyar származású katonák nem kizárólag itt harcoltak.
Veres Dávid kutatásai alapján a következő adatokat tudjuk a három településrészről bevonult elesettekről:
A keleti front eddig felkutatott helyi áldozatai:
Pusztasomorja
– Kovács Imre honvéd 1910.10.30. Balog Anna 4/I zlj1943.04.18, Ovrucs, orbánc, eltemetve Ovrucs 3610 sírjelszám
– Pápai Nándor őrmester 1914.0801 Kránitz Franciska 18/III zlj, szívlövés 1942.08.07. Korotojak, eltemetve Korotojak Elhalálozás helye: KorotojakTemetés helye: Korotojak Temető: Rudkino
– Fücsök Imre őrvezető, 4/III zlj, 1916.08.24. an: Hérics Borbála, Pusztasomorja, 1943.02.12. Kacsanova, lövés, eltemetve Kacsanova
– Schwartz András honvéd 4/I zlj 1907 Pusztasomorja an. Schneider Anna, mell lövés Uriv, 1943.01.12 Temető: Rudkino
– Szakács István honvéd, 16.I.zlj 1920.12.10., Született Mosonszentjános, Horváth Julianna, megsebesült 1943.01.17.-én elhunyt, C.755.617.22.v.1943
Mosonszentjános
– Andorka János, Kovács utca 3a, 1918.09.17, mezőgazdasági dolgozó, felesége Steiner Anna, Judino-nál tűnt el, utolsó hír 1943.01.17-én 22959-es tábori postaszámon
– Bóna István t. honvéd 16/III zlj 1908.08.07 Waldherr Julianna Mosonszentjános, szívlövés Ilovszkoje 1943.01.09 Temető: Rudkino
– Gotsch János, I. Szolidrei 4, 1909.07.22, kőműves, 1943-ban tűnt el a Szovjetúnióban.
– Grabner Péter, Kereszt utca 11, 1908.10.24. munkás, neje Csida Erzsébet, 1943.07.01-én tűnt el Szwobodánál, 299/59 tábori postaszám
– Haidinger Károly, Tarcsai utca 51, 1910.07.02.neje Becz Rózsa, Judino-nál tűnt el 1943 januárjában
– Harrer Pál, Tarcsai utca 53, 1909.04.01, munkás, neje Gregotsch Anna, 1943.01.16-án tűnt el Marika- településnél 229/59 tábori posta
– Hautzinger Pál, Óvoda utca 6, 1910 július, mezőgazdasági munkás, neje Theiler Mária, 1943. január 5-én eltűnt.
– Klavszky Frigyes (Klafsky Friedrich) honvéd, 46/I zlj. 1919, Szinharty Anna, Mosonszentjános, 1942.10.20 Sztorozsevoje, gránátroncsolás, eltemetve Sztorozsevoje, 13. sírjelszám. Kápolna utca 14, pék, 1919-ben született Elhalálozás helye: SztorozsevojeTemetés helye: SztorozsevojeTemető: Rudkino
– Koczur István honvéd III. hadihid. csop.1907.02.09. Mosonszentjános an Lénárt Viktória 1943.12.14 Sztarij Oszkol, aknaszilánk, eltemetve ugyanitt. Temető: Rudkino
– Kögl János, Óvoda utca 16, 1897.04.12., üvegesmester, lányát és feleségét kitelepítették, 1943.02.03-án tűnt el Sztarij-Oszkolnál /
-Metzger Antal, Vasút utca 5, 1916.04.27. munkás, 1943.09.15-én hunyt el Zsitomirnál, sírja a szentjánosi temetőben van
– Molner János ( a táblán 4 Mollner Johann szerepel) honvéd, 37/III zlj. 1920.12.12. Varga Katalin Mosonszentjános, 1942.10.21. Uriv, tüdőlövés eltemetve Bolgyirevka áttörés előtt elhunyt Temető: Rudkino
– Pozsgai István, Nándor utca 32, 1919.10.15,munkás, 1943 januárjában a Don-kanyarban tűnt el.
– Reeh János, Kápolna utca 20, 1919.05.20. 1943.01.31-én tűnt el
– Schikotanz Pál, Nándor utca 2b, munkás, 1920.02.27. 1943.01.26-án tűnt el Ivanivkánál
– Umathum István, Hanság utca 5, mezőgazdasági munkás, 1914.07.03. 229/58 tábori posta szerint 1943.01.08-án eltűnt a Donnál
– Wachtler István tizedes, 52/II zlj 1918.06.30 Lang Mária, Mosonszentjános, 1942.04.09. aknaszilánk Pigorjevka, eltemetve Hutor Mihajlovszkij 71-es sírjelszám Temetés helye: Hutor MihajlovszkijTemető: RudkinoSírhely. áttemetés: 71.
– Wachtler Frigyes, Fő utca 28, mezőgazdasági munkás, 1919.10.28. 229/58 tábori postaszám 1943.01.07-én Judino-nál eltűnt
– Wachtler József, Nándor utca 51, mezőgazdasági munkás, 1908-as születésű, neje Lang Johanna, 1943.02.12-én hunyt el a tábori kórházban. Születési idő: nem ismert pontosan (1908. január 01. – 1908. december 31. között) Anyja neve: Neuberger Anna Születés helye: Mosonszentjános Elhalálozás oka: aknarobbanás Elhalálozás ideje: 1943. február 12. Elhalálozás helye: Sosztka Temetés helye: Sosztka Sírhely. áttemetés: 7696 Alakulat: 46/III. zlj.
– Weisz István, Felső-Lókert utca, munkás, 1908.12.16, neje Schopf Terézia, 1943.01.17-én tűnt el a Don-kanyarban
Mosonszentpéter
– Bayer Mihály (1911) Bejczygasse 4. elesett a Donnál
– Erdős György (1918) elesett a Donnál
– Haidinger János (1902) Kis utca 20. 1943. 01.28-án eltűnt
– Geier István t. honvéd, 109 htp.zlj. 1916.03.03. Horváth Rozália, Mosonszentpéter, 1943.01.18. Alekszejevka, lövés Elhalálozás helye: AlekszejevkaTemető: Rudkino
– Kranner Károly (1913) Fő utca 51. elesett a Donnál 1943-ban
– Lang József (1910) Fő utca 5. eltűnt a Donnál 1943-ban – Lang Mihály (1911) Rózsa utca 10. eltűnt a Donnál 1943-ban
– Lang Pál (1910) Vadász tér 8. eltűnt a Donnál 1943 januárban
– Wachtler Márton (1910) Fő utca 45. eltűnt a Donnál 1943-ban – Wachtler István (1920) Fő utca 43. eltűnt a Donnál 1943-ban
– Waldherr János honvéd, 16/III zlj, 1913.05.10, Tschacher Anna, Mosonszentpéter, 1942.10.12. Kolibelka, lövés, eltemetve Marki 4386 sírjelszám Elhalálozás helye: KolibelkaTemetés helye: Marki Temető: RudkinoSírhely. áttemetés: 4386
– Waldherr János honvéd, 46/III zlj, 1917.07.19 Waldherr Julianna, Mosonszentpéter, 1942.10.05. Lukasenkov, lövés, eltemetve Hutor Mihajlovszkij, Lukasenkovról áttemetve, 7646 sírjelszám Temetés helye: Hutor Mihajlovszkij Sírhely. áttemetés: Lukasenkovról áttemetve. 7646
JTV
