Különleges élménnyel gazdagodhattak azok, akik ellátogattak szombat este a Kozma Galériába, a 369 év festészete című kiállítás megnyitójára. A kiállított festmények mindegyike Jánossomorját ábrázolta, viszont mindegyik egy kicsit másként. A héttagú festőcsoport már ötödik éve dolgozik együtt. A kiállítás témája a Kozma Galéria nyári táborában született meg. Ekkor határozták el, hogy megpróbálják bemutatni Jánossomorját egy kicsit az ő szemszögükből. Így lehetséges az is, hogy a kiállításon a múlt, a jelen és a jövő egyaránt megjelenik.
„Mindannyian Gauguinek vagyunk” – hangzott el Hauptmann Tamás kiállítás megnyitó beszédében. A elutazott hivatalnok rövid levelet küldött feleségének pár év után, „Jól vagyok, festek, Gaugain.” A Tahitin híres képeit elkészítő festő elmenekül a világtól, hogy megtalálja saját magát. A szakkör tagjai ugyanígy menekülnek el, igaz csak heti egy alkalommal, pár órára, hogy tehetségüknek, korábban háttérbe szorított kedvteléseiknek hódoljanak. Ezzel példát is mutatnak mindenkinek arról, hogy a bennünk szunnyadó tehetségnek, kedvnek, hobbinak bizony időt kell szánnunk. Ezzel ugyanis kiegyensúlyozottabbak, családi, baráti körünkben is teljesebbek, boldogabbak lehetünk. Ezt bizonyítják a szakkör tagjai is. Mint mondta, nem szabad elbújni a „bárcsak folytattam volna”, és a „bezzeg régen milyen jól ment” kezdetű mondatok mögé, mivel akkor lehetünk azok, akik akarunk, ha van erőnk és kitartásunk végigcsinálni az odáig vezető utat.
A kiállítás-megnyitó rendhagyó elemeket is tartogatott. A közönséget részvételre kényszerítette a tárlatot megnyitó főszerkesztő. A képeket nézve és az azokhoz illesztett dalokat játszó RizikóFaktort hallgatva a látogatóknak lehetőségük volt arra, hogy saját Jánossomorjával kapcsolatos emlékeiket is lerajzolják, leírják. Az emlékek között akadtak vicces, de elgondolkodtató mondatok is. A látogatók emlék-cetlijeikből aztán „festmény” készült, amit kedvükre böngészhetnek a látogatók.
Hauptmann Tamás elmondta, mindenkinek mást jelent a festés, van akinek útkeresés, van akinek az út megtalálása, van akinek az önmegvalósítás de van olyan ember is, akinek csak hobbi. A csoport tagjai mind mást látnak a festésben, viszont abban mind a heten egyetértenek, hogy valamiért mindegyiküknek szüksége van rá.
-„A festés nekem jelent útkeresést, jelent reflektálást a világra, ami a feladata is a művészetnek és önmagamra is. Aztán a művészet kapcsán egy olyan érzés is, hogy ha már én eljutottam ezen a területen valamerre, valameddig, akkor, ha tudom, adjam tovább.” – mondta el Glázer-Kozma Edit, a galéria vezetője, a csoport művészeti irányítója.
Igazából ez egy olyan tevékenység, amely ellazítja az embert, és amikor elkezdek alkotni, akkor repülnek az órák, megnyugszom és eltűnnek a gondok arra a pár órára.” – így foglalta össze a festéssel kapcsolatos gondolatait Hoffka Helga, az egyik kiállító.
A jánossomorjai pajtákat lerajzoló Mátyás Ferenc egy verssel is köszöntötte a közönséget. A csoport tagjai: Glázer-Kozma Edit, L.Burda Zsuzsanna, Laskóné Major Zsuzsa, Takács Krisztina, Hoffka Helga, Belláné Császár Edit, Mátyás Ferenc.
A galéria ismét megtelt, sokan voltak kíváncsiak a jánossomorjai művészekre. Voltak azonban olyanok is, akik nem csak a festményekben gyönyörködtek, nosztalgiáztak is egy kicsit a kiállítás alatt. -„Elsősorban azért látogattam el a kiállításra, mert szeretem a festményeket. Másodsorban, mert a helyi alkotókat mindig megkülönböztetett figyelemmel fogadom. Harmadszor pedig azért, mert mikor fiatal tanárként Jánossomorjára kerültem 36 évvel ezelőtt, itt, a galéria helyén laktam.” – mondta el tévénknek Máté Mária. A tanárnő egy rövid kis verssel is köszöntötte a hét alkotót: „Minden kép téged köszönt jó barát és sok-sok élményt élhetsz a galériában át.”
A kiállítás december másodikáig megtekinthető a Kozma Galériában.
