Felkutatni, megőrizni és átadni a régi hagyományokat, táncokat, zenéket, ez a legfontosabb célja a helyi Tititá Néptáncegyüttesnek. A csapatban mára több mint ötven gyerek, fiatal, és idősebb táncol rendszeresen, pedig négy éve, a csoport megalakulásakor még ismeretlen volt az effajta hagyományőrzés városunkban. A szombati, második Városi Néptánc Gála azonban nemcsak seregszemle volt: neves soproni vendégeknek is tapsolhattak a nézők.
„Nézd a tánc nemeit …”
A palócföldi Rimócról egészen a szigetközi bálokig kalauzolták a Tititá tánccsoport tagjai a népes közönséget a városi táncgálán. A rimóci táncokat, a karikázót, a verbunkot és a csárdást mára nemcsak az ország egész területén, de az országhatáron kívül is táncolják a csoportok.
A csapattól a tánc mellett az irodalom sem áll távol: az ősi elemeket őrző moldvai táncukba költőink, íróink szavait is beleszőtték. Részleteket hallhattunk például a Halotti beszédből, Az ember tragédiájából, de József Attila: Nő tükör előtt című verséből is. A Latiatuc feleym című, táncszínházi elemeket mutató koreográfia az embert kutatta, a férfi és a nő milyenségét, egyedül, barátok között, párban, szerelemben. Azt akarták megmutatni, az ember, a család, pillanatnyi létünk hogy zabolázza meg a végtelen időt.
A gyerekek a Székelyföldről és Moldvából származó csúfolódó, táncos játékokat, illetve Szigetközi polgári lépéseket mutattak be. Apákat és lányaikat is hallhattuk: A csapat koreográfusa és egyik muzsikusa és kislányaik léptek fel együtt, felcsíki énekekből álló dalcsokorral készültek.
A sok kulturális hatást tükröző szigetközi táncok között a nyugatról származó, és mint neve is mutatja, Skóciából idáig vándorolt tánc, a sottis szigetközi magyar és német változatát is megtekinthettük.
„…mint festik játszi ecsettel / a népek lelkét…”
Nem csak helyi táncosoknak tapsolhatott a közönség: az est vendégeként a soproni Testvériség Német Nemzetiségi Tánccsoportot köszönthettük a színpadon. Ők a soproni búcsúk hangulatát és Ágfalva régi német táncait hozták el. A csapat 1963-ban alakult azzal a céllal, hogy a Sopronban és környékén élő „hienz” népcsoport kultúráját megőrizze és megismertesse a fiatalokkal a német nemzetiségi hagyományokat. Jánossomorján nagy sikert arattak például a lisztkészítést bemutató molnártánccal is. Az aratást, a malom fogaskerekeinek, őrlőköveinek mozdulatait, a zsákolást jelenítették meg a táncosok.
Csoltói József, a csoport vezetője elmondta, fontosnak tartja a jánossomorjai gálához hasonló rendezvényeket, ahol a nagyközönségnek is számot adhatnak az éves komoly munkáról a táncosok, zenészek, és pár néző érdeklődését is felkelthetik a népi kultúra iránt. A gyűjtés, megőrzés szükségességét is kiemelte: – „Most még megtehetjük, hogy idős emberektől összegyűjtjük az táncokat és zenéket, mivel nagyon sokan vannak még -a mi környékünkön is- akik még első kézből tudnak nekünk erről mesélni. Az pedig, hogy meg is tudjuk mutatni másoknak, nagyon jó érzés.”
“Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.”
Az utánpótlás-nevelést is méltatták a vendégek. „Az a rész fogott meg, amikor a gyerekekkel együtt táncoltak a felnőttek. Ez a legnagyobb dolog, amit tehetünk: megtanítjuk és megszerettetjük velük a hagyományainkat, kultúránkat.” – mondta a Sopronból idelátogató Villányi Lajos. Szerinte így sokszorosan tanulnak a gyerekek, testközelből érzik a kicsik, hogy hová lehet eljutni, és azt is, hogy őket is fontosnak érzik.
„Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe…”
Nagy az érdeklődés az effajta értékek iránt: a közönség idén is megtöltötte a művelődési ház nagytermét. A színpadot pedig a közel nyolcvan táncos kilenc koreográfiája töltötte be. Jánossomorjáról a történelem viharaiban szinte eltűnt a népi kultúra és a néptánc, ezért az együttesnek újra kell kutatnia a hagyományokat. „Néha nehéz dolgunk van, de vannak még nagyon szép dolgok itt Jánossomorján és környékén. Érdemes ezzel foglalkozni, hiszen amikor azt látom, hogy megtelik a nagyterem a művelődési házban, nekünk az óriási elismerés.” – mondta el a JTV-nek Molnár Tamás, a Tititá tánccsoport vezetője.
Kiemelte, sok német származású időstől lehet még gyűjteni, hallani a régi táncokról, dalokról, de Jánossomorja azért is különleges, mert a lakosság számos különböző magyarlakta területről érkezett ide, matyóföldiek, felvidékiek, palócok, de a környékről, Rábaközből is érkeztek ide, akik mind hozták a maguk kultúráját, ami egy idei élt, és nyomokban még megvan. Ezek is mi vagyunk, ezekkel is törődni kell, utalt rá a tánccsoportot működtető Örökség Kulturális Egyesület vezetője.
„Ember az, aki magyar tánchoz jól terme…”
Nemcsak felkutatni, hanem megőrizni és átadni is szeretnék a zenéket, táncokat és a népi kultúra kincseit. Ezt a célt szolgálja a gála utáni táncház, ahol sokan ki is próbálhatták, meg is tanulhatták a lépéseket. Fújtak a soproniak, német táncokat tanulhatott a zsúfolt táncparkett, majd moldvai és rábaközi dallamok mozgatták meg a lábakat, de a Kárpát-medence több tájegységének dallamait is hallhatták a vendégek.
A tánc közösségformáló erejét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy három generáció tagjai járták együtt. A Tititá büszke arra, hogy a városban mára már minden korosztály táncolhat a több mint hatvan főt számláló társaságban. A legkisebbek már az óvodában elkezdhetnek játékos formában foglalkozni a népzenével, néptánccal, a nyugdíjasok pedig jókedvvel és energiával is fölé nőnek a fiataloknak.
Petz Brigitta
(A versrészletek: Berzsenyi Dániel: A táncok)
