„Föl-földobott kő, földedre hullva, / Kicsi országom, újra meg újra / Hazajön a fiad.” – Hazajöttek és az itt maradottakkal közösen gondoltak vissza az egykor Pusztasomorjáról vagy épp Pusztasomorján át menekülők október 23-án. Ady gondolata mentén emlékeztek az egykori emigránsok és hazánk bécsi nagykövete az 56-os emlékparkban. A művelődési házban pedig a menekülők és az áldozatok érzelmeit idézték meg.
-„Nyugaton kellett megtanulnom, hogy az ’56-ban történtek voltak a XX. századi Magyarország legnagyobb hőscselekedetei”- emlékezett vissza ünnepi beszédében Dr. Smuk András a bécsi „Europa”-Club elnöke az idei városi megemlékezésen. Szerinte ’56 üzenetét tovább kell adni a mai fiatalságnak is, mivel a forradalom még nem ért véget, a mára kivívott szabadság megtartásáért is folyamatosan küzdeni kell.
Egykori pusztasomorjaiként mesélt arról is, hogy ő szintén a tarcsai úton át távozott Magyarországról. Felelevenítette azt is, hogy gyerekként hogyan élte meg az akkori eseményeket, és azt, hogy hogyan értesültek a forradalom történéseiről nyugaton, akkor tudva meg, hogy mi is történt valójában otthon. Hangsúlyozta, hogy minden hazáját elhagyó magyart élete végéig visszahúzza szíve a szülőföldjére, ezért nagy boldogság számára, hogy itt áll ez a kopjafa Jánossomorján.
A szabadságért küzdeni
A Prométheusz által ellopott lánghoz hasonlította az 1956-os forradalmat Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete. Prométheusz tüze szimbolizálja Magyarország szabadságát is, amit küzdelmek és szenvedés árán hoztak el a mai magyaroknak. Akkor és ott nem számított, hogy ki milyen társadalmi körből csöppent a forradalomba, mindenki azonos céllal harcolt, és ez a cél nem volt más, mint a szabadság megszerzése. A szabadságért meg kellett és ma is meg kell küzdeni. A küzdelem sohasem felesleges és hiábavaló, és a nagy tettekért nagy megtorlás is jár, de a harcot sohasem szabad abbahagyni, mert a szabadság reménye mindennél többet jelent az emberek számára.
Mentsik Szilvia Bartis Ferenc Utószó című versét szavalta el. Ezután következett az ünnepi koszorúk elhelyezése: Szalay-Bobrovniczky Vince a bécsi magyar nagykövetség nevében tette le a megemlékezés virágait. Lerótta kegyeletét Jánossomorja Város Önkormányzata, a bécsi „Europa”-Club, az Örökség Kulturális Egyesület, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a jánossomorjai Társaskör Egyesület, a jánossomorjai Önkéntes Tűzoltó Egyesület, a Balassi Bálint Nyugdíjas Klub, a mosonmagyaróvári Széchenyi Polgári Kör, az osztrák-magyar ’56-os Szabadságharcos Lovagrend, a Balassi Bálint Ifjúsági Klub és az ’56-os nemzetőrség képviselői is.
Az emlékezés helye
Jánossomorja Város Önkormányzata nevében Lőrincz György alpolgármester köszöntötte a résztvevőket az emlékparkban. A tavaly állított kopjafánál elmondta, hogy az emlékmű nemcsak dísz, hanem emlékeztet ’56 dicső napjaira, és arra is szolgál, hogy az itt elhaladók szabadon, szívükben félelem nélkül járhassanak ezen az úton.
Az alpolgármester a JTV-nek elmondta, az egyre szépülő jánossomorjai ’56-os parkkal már nemcsak a világszerte híres andaui híd emlékeztet az itt zajlott történelmi eseményekre. A Mosontarcsára vezető úton vonult el akkor a menekülők jelentős része is, sokuk az andaui híd felé tartva. Ennek most már méltó memntóját találhatjuk Jánossomorján is, egy olyan parkot, ahol nemcsak a jánossomorjaiak, de más emlékezők is megállhatnak, méltón tehetik tiszteletüket. A parkot sok segítővel együtt folyamatosan szépíti az önkormányzat. A nemrég felállított tájékoztató tábla után hamarosan egy lyukas nemzeti lobogó is utalhat majd a megtorlás szenvedőire.
Ennyit ér 56 csepp
A nemzeti ünnep nem ért véget a kopjafánál: a Balassi Bálint Művelődési Házban a Boloct Színtársulat előadása várta az emlékezőket. A darabban környékünkről származó áldozatok, forradalmárok megemlékezései is elhangoztak, így a résztvevők átélhették az akkori történéseket. Az ezt követő zenés összeállításban két szerelmes történetén át tudhatták meg az emberek, mit is jelentett abban az időben fiatalnak, szerelmesnek és hősnek lenni. Az „Emlékezz, ennyit ér 56 csepp vér” című összeállítást az „56 csepp vér” musical alapján vitte színre a társulat.
Nikházi Árpád, a csoport vezetője elmondta, remélik, elnyeri a közönség tetszését az előadás, és az is, hogy egy kicsit más ez a megemlékezés, mint a legtöbb eddigi. A társulat által alapított Mosonszél egyesület, és az azt magában foglaló Boloct szeretne több hasonló darabot a jövőben, ám ehhez ki kell bővíteni a csoportot, mondta el Nikházi Árpád.
Bár a nehéz, énekes mű feladta a leckét a kis létszámú társulatnak, a színpadon egy olyan műsort láthattunk, amellyel színvonalasan, az évfordulóhoz méltóan ünnepelhetett Jánossomorja. Több néző szerint ez az este is bebizonyította, hogy érdemes a város nemzeti megemlékezésein komolyabb, minden korosztálynak szóló előadásokat létrehozni. Így sokkal többen látogatnának el a városi ünnepségekre, ami közösségi élménnyé is tenné az emlékezést.
A mosonszentjánosi templomban október 23-án délelőtt az áldozatokért mutatott be szentmisét Kótai László atya. A szenvedőkre és elesettekre emlékezve hagyományosan a helyi temetőkben is gyertyát gyújthatunk majd a gyásznap alkalmából.
Kajtár Éva – Hauptmann Tamás
