A kitelepítés, az ötvenhatos menekülők és búcsúztatóik zenében és képekben: Jánossomorja mutatkozott be a Cselley-házban, szóban, képben, dalban… és persze ízben is: a somorjai mákos rétest is megkóstolhatták a vendégek a különleges tárlatvezetésen.
Kép-mutatás címmel szervez három szokatlan tárlatvezetést e hónapban a mosonmagyaróvári Cselley-ház, ahol a különleges és bőséges Gyurkovich-gyűjtemény nem mindennapi bemutatására, ajánlására vállalkoztak a szervezők. Itt Dr. Gyurkovich Tibor és felesége dr. Mika Irén képzőművészeti gyűjteményének rengeteg darabaj várja a látogatókat, köztük a legnagyobb magyar alkotók képeit is megtalálhatjuk. A második fordulóra szombaton került sor: ekkor a közeli szomszéd, Jánossomorja mutatkozott be és ajánlott képeket a közönségnek.
A város nevében Hauptmann Tamás, a JTV főszerkesztője mutatta be a települést, aki elsőként Dr. Kurunczi Károly polgármester köszönetét tolmácsolta a szervezőknek azért a megtiszteltetésért, hogy Jánossomorja megmutatkozhat itt. Hauptmann Tamás nem szokványos módon igyekezett bemutatni a várost, inkább arra törekedett, hogy a közösség azon oldaláról meséljen, amit ők maguk látnak otthon, és arról, amiért érdemes Jánossomorjára látogatnia egy mosonmagyaróvárinak is. Kiemelte a közösség teremtő erejét, azt, hogy a szép számban működő, különböző közéleti csoportok, egyesületek milyen erős önszervező munkát tesznek az asztalra, aminek hála szinte minden hétvégén várja valamilyen közéleti, kulturális rendezvény a lakókat. Kiemelte, hogy a városvezetés felelősséggel támogatja e szervezeteket, ami a kulcsa ennek a folyamatnak.
Ráadásul egy olyan közösségről van szó, amelynek csak kis része mondhatja sokadik generációs lakosnak magát. Sokan közöttük nemrég ideköltözött fiatalok, de a többiek is vagy a kitelepítésnél szinte rokon nélkül itt maradt családok, vagy ide telepített, esetleg a megélhetést itt kereső beköltözők leszármazottjai. Ők, akik ma a maguk képére alakítják Jánossomorját, újjá teremtenek egy közösséget, amely a negyvenes évek lakosságcseréje, a hetvenes évek egyesülése és a rendszerváltás útkeresése után valóban meg kellett hogy formálja önmagát. „Az otthon számunkra elsősorban az a hely, ahol szüleink, nagyszüleink élnek, vagy ahol sírjaikhoz virágot teszünk. De nekünk, Jánossomorján nemcsak ez. Ha belegondolunk, az otthonunk üres falait magunk díszítjük, fűtjük, magunk hagyjuk szét a holmikat közötte, és invitálunk be olyanokat, akik mellett mi magunk is jól érezzük magunkat. Ettől lesz otthon az otthon.” Ez a formálhatóság, vagyis az, hogy sokan megtalálhatják itt lehetőségeiket, ez jelentheti a város egyik erejét a jövőben, mondta el Hauptmann Tamás.
A különleges tárlatvezetésre a RizikóFaktor zenekar vállalkozott. Koncertjükön a gyűjtemény képeit illesztették össze dalaikkal, dalfeldolgozásaikkal. Céljuk az volt, hogy a két érzék ne kiegészítse egymást, hanem valami újat alkosson a nézőben. A koncert első részében Jánossomorja közelmúltjának sarkalatos pontjait emelték ki. Kép és dalsorozatot láthattunk a kitelepítést és az 56-os menekülést idézve, ami sok idős és fiatal néző szemébe is könnyet csalt. Majd a zenekar saját dalaira illesztett képek következtek, amiket szintén nagy tapssal fogadott a kis közönség.
Az előadás végén az ízlelésről sem feledkezett meg a város. A nagy érdeklődéssel várt somorjai rétest kóstolhatták meg a kiállításra látogatók, akiknek igencsak ízlett a különleges csemege, és Jánossomorja egy ritka kincsét mutatta meg számukra.
A kép-mutatás két hét múlva szombaton folytatódik a Cselley-házban. Akkor a néptánc és népzene ritmusára indulhatunk a kiállítás képei között Palenik József vezetésével.
JTV
